Kinizsi Pál vagy Musashi Miyamoto győzne egy párbajban?

#11 a harcművészetben nem volt járatos, de gyerekkorától kezdve gyakorolta ugyanúgy a harcot mint a japánok. A "kardforgatást" és a test-test elleni harcot a "hivatásos" európai katonák is ugyanúgy rendszeresen gyakorolták. A saját fegyvereik használatában ugyanúgy járatosak voltak - a saját érdekük volt, az életük múlott rajta a csatában.

A harcmodor volt más. Sokkal nehezebb vértezeteket, pajzsokat használtak, aminek az átütéséhez biz' kellett a nyers testi erő is.

Én úgy tudom, hogy Musashi azért késett, meg azért volt ennyire igénytelen, faragatlan, mert nem érdekelte a harc művésziessége, a rituálék, az idejét pedig lekötötte a kardforgatásának csiszolása, így egyébként párbajok közben sem volt más a viselkedése, ábrája. Persze leleményessége vitathatatlan, de ő maga is bevallja, hogy a fiatalkori győzelmei inkább az agresszivitásának, gyorsaságának, tehetségének és szorgalmának köszönhetők, mintsem a furfangosságának. De az is kérdéses, hogy vezetőként miért nem emelkedett ki, nem olvastam róla olyat, hogy bármekkora méretű csapatot csatában vezényelt volna. Viszont érdekes módon kézművességben és bizonyos művészetekben tehetséges, jártas volt.

Jelen esetben számít a kard érzékenysége, mert a japán kardokat rossz minőségű ércből kovácsolták, ezért is kellett külön technika hozzá, hajtogatás stb. Viszont az így kialakult belső szerkezet miatt érzékeny lett a fegyver az alakváltozásra, tehát ha rosszul hárítottak vele, akkor ennyi volt. Az európai kardok sokkal megengedőbbek voltak.

A 15. századi páncélokat pedig azért nem tervezték golyóállónak, mert nem kellett. Egy gótikus, olasz stb. stílusú teljes lemezvértezet még a korai tűzfegyverek sem tudtak átütni. A puskák fejlődésével pedig a lemezvért a 18. századig lépést tudott tartani.

Egyébként Thuryval tényleg jobb lenne az összehasonlítás, időben is sokkal közelebbiek.

12. Kinizsi nem volt lovag. Egy egyszerű parasztként kezdte és csak azután lett hadvezér, miután Mátyás már felnőtt korában felfedezte. Nem hiszem, hogy egy egyszerű parasztként gyakorolt volna bármilyen fegyvernemet gyerekkorától. Ha akart volna sem tudott volna, mert volt más dolga. A fizikai erejével emelkedett ki, nem a teknikásságával.

14. Se a milánói, se a gótikus vért nem tudja megállítani a korai lőfegyverek golyóit. Attól, hogy koraiak, még nem voltak gyengébbek, sőt. Ezek még jóformán kéziágyúk voltak. Sokkal erősebbek, mint egy későbbi feketelőporos, kováspuska. Azért nem jelentettek nagyobb veszélyt a vértesekre, mert két lövés között még beérték őket a lassú újratöltés miatt és mert a pontosságuk rossz volt. Az első golyóálló páncélokat a 16. században gyártották. Modern History TV - nek van fent egy videója, ahol letesztelik ezt.

Kinizsi nem lett csettintésre hadvezér, hadvezért nem erő alapján választanak, hanem vezetőképesség és rang alapján. Mátyás pedig huszonéves korában fedezhette fel őt, és utána is "csak" támogatta, segítette, hogy katona legyen, a nagy erejéből kifolyólag. Közben az is kiderült, hogy vezetőként is baromi tehetséges, így meg tudta mászni a társadalmi ranglétrát. De neki is kellett "gályáznia" katonaként, így ideje és lehetősége is volt arra, hogy képzettebb legyen, nem csak egy bunkósbotot lóbáló vadember volt, úgy nem lehet elérni semmit sem a valóságban.

A jó hárítástól még lepattoghat az él, ha sokat kell hárítani. De a görbülés az úgy marad. A vastagabb éltől pedig nehezebb a fegyver, aminek van persze előnye is.

Sokféle kéziágyú létezett, volt "többemberes", inkább kis ostromeszköznek/tüzérségnek nevezhető is (amik nyilvánvalóan át tudták ütni a lemezvértet, de kézifegyvernek azért nem nevezném), és kisebb, valóban "egyszemélyesek" is. Persze gyakran nagyobb űrméretűek voltak, mint a későbbi puskák, de sokkal rövidebbek is, és kőgolyókat, puhább fémgolyókat lőttek ki. És ha megnéz az ember például ábrázolásokat, akkor a visszarúgást is problémásan lehetett csak kezelni velük.

Attól, hogy egy fegyver elhajlik, még használható.

A páncélról:

[link]