A második világháborús USA számára miért Németország legyőzése volt az elsődleges és csak utána japán?

Az USA nem egyedül vívta a háborút, hanem a szövetségeseivel együtt. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy nyissanak egy nyugati frontot Európában, amivel leveszik a nyomást a szovjetekről. Emelet a szovjetuniónak megnemtámadási szerződése volt '41-től Japánnal. Enélkül valószínűleg elesik, mert ennek köszönhetően tudta csak a keleten állomásoztatott egységeit nyugatra vezényelni. A lényeg, hogy Sztálin megígérte, hogy megtámadja a Japánokat, de csak miután Németországot legyőzték.

Ha külön-külön küzdenek az ellenségeik ellen a szövetségesek, akkor ki tudja győztek volna-e egyáltalán. Valamelyiket célszerű volt előbb legyőzni, és nagyobb részt a szovjet, kisebb részt a brit nyomásra ez Németország lett.

Sokan azt hiszik, hogy az USA egyedül győzte le Japánt, holott mind a Brit gyarmati hadsereg, Indiaiak, Ausztrálok stb sokat tett érte, mind a Szovjetek. Utóbbiak ugyan csak az atombombák ledobásával egy időben kezdtek offenzívába Mandzsúria területén, de ez a Japánoknak a masszív szovjet előretörés, és az anyaországi fenyegetés nagyobb probléma volt, mint maguk az atombombák. Sok történész szerint nem is az atom, hanem egy szovjet megszállás veszélye volt az, ami a japánokat elsősorban megadásra késztette.

"Enélkül valószínűleg elesik, mert ennek köszönhetően tudta csak a keleten állomásoztatott egységeit nyugatra vezényelni."

Lövésem sincs ezt a hülyeséget miért hangoztatják. A japánok Kínával sem bírtak, Halhín-gólnál is igen csúfos vereséget szenvedtek a szovjetek ellen. Japán még akkor sem jelentett volna veszélyt a Szovjetunióra, ha csak a 2. Vörös Lobogó Hadsereg védte volna a frontot (ahogy az ott is maradt), mert nincs az az isten, hogy Szibériában a japánok harcolni tudtak volna.

Kedves Kérdező!

Egyszerű a válasz.

Németország katonailag és gazdaságilag összehasonlíthatatlanul erősebb és így sokkal veszélyesebb ellenfél volt Japánnál.

Katonai stratégiai szempontból akkor a legbölcsebb döntés volt az erősebb ellenfélre, Németországra koncentrálni először.

Ez ugyanakkor nem azt jelentette, hogy Japánnal ne foglalkoztak volna az amerikaiak, csak azt, hogy a nagyobb erőforrásokat Németország ellen vetették be. Ettől függetlenül már 1942. augusztusában megindult az amerikai ellentámadás Japán ellen, katonai értelemben Japán már 1944. júniusára vereséget szenvedett.

NÉMET ÉS JAPÁN HADERŐ TELJES LÉTSZÁMA A II. VILÁGHÁBORÚBAN:

Németország: 18 000 000 fő

Japán: 9 000 000 fő

NÉMET ÉS JAPÁN HADITERMELÉS A II. VILÁGHÁBORÚBAN:

TANK ÉS VADÁSZPÁNCÉLOS:

Németország: 47 862 db

Japán: 4524 db

PÁNCÉLOZOTT HARCJÁRMŰ:

Németország: 49 777 db

Japán: 800 db

ÁGYÚ:

Németország: 73 484 db

Japán: 13 350 db

REPÜLŐGÉP:

Németország: 133 387 db

Japán: 64 484 db

Németország gazdaságilag is összehasonlíthatatlanul erősebb volt Japánnál.

A német gazdaság termelése több, mint 4,6-szorosa volt a japánokénak 1941-ben.

BRUTTÓ HAZAI TERMÉK (GDP) 1941-BEN:

Németország: 1145 milliárd USA dollár

Japán: 245 milliárd USA dollár

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: "Japán hadsereg tengeri és tengerészgyalogos hadműveletekre volt kialakítva nem szárazföldi páncélos utkozetekre. Ha akartak volna ők is tudták volna német szovjet mintára sereget építeni de ők nem abba az irányba akartak terjeszkedni hanem a csendes óceánon."

Ez nem egészen igaz, a Császári Japán Hadsereg ugyanis elsősorban szárazföldi hadműveletekre volt felkészítve és bevetve a II. világháborúban.

Továbbá a teljes II. világháborús japán haderő létszámának majd 80 %-át a szárazföldi hadsereg tette ki.

Japán ugyanakkor ha kart volna sem tudott volna a több tízezer páncélossal rendelkező szovjet, német, amerikai, vagy brit haderőhöz hasonló modern szárazföldi hadsereget létrehozni.

Ugyanis nem volt meg ehhez a gazdasági háttere, a japán hadiipar teljesítménye sokkal kisebb és gyengébb volt mind a német, mind a szovjet, mind az amerikai, mind a brit hadiipar teljesítményénél.

Japán legerősebb fegyverneme a haditengerészete volt, de ez is csak a harmadik helyen állt a II. világháborúban a világon, messze lemaradva az első helyezett amerikai haditengerészet (US Navy), de még a második helyezett brit haditengerészet (Royal Navy) mögött is, mind erőre, mind mérete nézve.

# 2

Több ponton vitatnám az álláspontodat.

Ezt írtad: "Az USA nem egyedül vívta a háborút, hanem a szövetségeseivel együtt. Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy nyissanak egy nyugati frontot Európában, amivel leveszik a nyomást a szovjetekről. Emelet a szovjetuniónak megnemtámadási szerződése volt '41-től Japánnal. Enélkül valószínűleg elesik, mert ennek köszönhetően tudta csak a keleten állomásoztatott egységeit nyugatra vezényelni. A lényeg, hogy Sztálin megígérte, hogy megtámadja a Japánokat, de csak miután Németországot legyőzték."

Ugyanis Sztálin 1941 végén a csapatkivonások után is masszív szovjet erőket hagyott a Távol-Keleten: 15 lövészhadosztályt, 1 hegyi lövészhadosztályt, 1 lovashadosztályt, 1 gépesített lövészhadosztályt, és 1 páncélos hadosztályt, pluszban ott volt még a 11 szovjet megerődített határvédelmi katonai körzet helyőrsége is. Ezek a szovjet csapatok sokkal több modern és erősebb modern nehézfegyverzettel, páncélossal és tüzérséggel rendelkeztek, mint a Kínában állomásozó teljes japán Kvantung hadsereg, mely ekkor 763 000 főből állt, de modern tankokkal és modern tüzérséggel egyáltalán nem rendelkezett.

# 2

Ezt az állításodat is vitatnám: "Sokan azt hiszik, hogy az USA egyedül győzte le Japánt, holott mind a Brit gyarmati hadsereg, Indiaiak, Ausztrálok stb sokat tett érte, mind a Szovjetek. Utóbbiak ugyan csak az atombombák ledobásával egy időben kezdtek offenzívába Mandzsúria területén, de ez a Japánoknak a masszív szovjet előretörés, és az anyaországi fenyegetés nagyobb probléma volt, mint maguk az atombombák. Sok történész szerint nem is az atom, hanem egy szovjet megszállás veszélye volt az, ami a japánokat elsősorban megadásra késztette."

1.) Japán II. világháborús emberveszteségének (kb. 2 200 000 katona, és 7- 800 000 civil) legalább 80 %-át az amerikai haderő okozta. A japán haditengerészetet az amerikaiak semmisítették meg szinte teljesen, és a 64 484 db repülőgépből álló japán légierőt is az amerikaiak verték szét. A japán szárazföldi haderő elitcsapatait a csendes-óceáni szigeteken zajló nagyszabású hadműveletekbe szintén elsősorban az amerikaiak véreztették ki. Tehát a japán főerőkkel minden kétséget kizáróan az amerikaiak végeztek.

2.) A szovjetek sehogy sem tudták volna megszállni Japánt, ugyanis egyszerűen nem volt ehhez haditengerészeti erejük és szállítókapacitásuk. A szovjetunió csak teljesen jelentéktelen haditengerészeti erőkkel rendelkezett 1945-ben a Távol-Keleten. A távol-keleti szovjet partraszállások ezért csak igen szerény méretűek voltak, például Seishin-es, Koreában 6500 szovjet katona szállt partra, a kuril-szigeteki partraszállásban pedig 15 000 szovjet katona.

Magát Japánt 1945-ben egyébként egy hatalmas, 4 335 000 fős japán hadsereg védte. A maximum 15 000 fő környéki, tehát jelentéktelen szovjet távol-keleti haditengerészeti partraszálló kapacitást figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a szovjetek nem tudták volna elfoglalni Japánt egy védekező, 4 335 000 fős japán hadsereggel szemben.

A miheztartás végett a tervezett amerikai-brit partraszállás során Japánban 6 000 000 katona (5 000 000 amerikai, és 1 000 000 brit szállt volna partra).

3.) A szovjet erők támadása 1945-ban Mandzsúriában 1 577 000 szovjet katona hajtotta végre kb. 1 000 000 főnyi japán hadsereggel szemben, azonban ezek másod-harmadvonalbeli, gyenge harcértékű japán alakulatok voltak csupán, mert az elitcsapatokat már korábban tudatosan kivonták a japán anyaország védelmére a fenyegető amerikai-brit invázióval szemben.

4.) A Brit Birodalom brit, brit indiai, ausztrál, új-zélandi csapatai a Távol-Keleten a szovjetekhez hasonlóan, szintén csak másodlagos szerepet játszottak a japánok ellen. A brit flotta főerőit csak 1944-ben dobták át a japánok elleni harcra (8 db csatahajót, 10 db nagy repülőgép-hordozót, számos kísérő repülőgép-hordozót, nehéz- és könnyűcirkálót, rombolót, tengeralattjárót). Az első igazán súlyos vereség, amit a britek a japánokra mértek, az 1944. másciusa-júliusa között, India és Burma határán zajló imphali csata volt. Az ezt követő brit offenzíva kisöpörte a japánokat Burmából.

Az egyedüli ország amire a japánok nagyobb veszélyt jelentettek mint a németek az Ausztrália volt érthető földrajzi okok miatt. Az el-alameini csata után az ausztrál hadsereg szinte minden nyugaton harcoló alakulatát visszahívta a japánok elleni harcra.

Egyébként a britekre nézve is nagyobb veszélyt jelentett Japán mint az amerikaiakra, mert a britek indiai gyarmata(a hadseregük élelmiszer és nyersanyag ellátásának jelentős része Indiából jött) fenyegetve volt a japánok által. Bár nagyobb kockázat volt, hogy a japánok fellázítják az indiaiakat minthogy frontális támadást indítsanak. A 2 millió feletti, brit tisztek által vezetett indiai hadsereg ellen nem lett volna reális esélye a japánoknak, ha nincsen nagyszámú ottani kollaboránsuk.

A britek harmadlagos fontosságúnak(Nyugat-Európa és Olaszország fontosabb volt) tekintették az távol-keleti frontot, javarészt indiai és afrikai csapatokra bízták az ottani harcot.

Ehhez képest, ha az USA területéből ha még pár szigetet elfoglalnak a japánok akkor sem lett volna semmi, mert hát nyugati parti japán partraszállástól nem kellett tartaniuk.

Több oka volt. Asszem' a legfontosabb amit írtak fent. Ha SZU egyedül legyőzi a III. Birodalmat és a spanyol-francia határon áll meg akkor egész EU kommunista befolyás alá kerül. Többek között európai bázisok nélkül romlik az alkualap a Balkánon túl is - így Görögországban is, Törökország mindenképpen a SZU felé sodródott volna, onnan meg csak egy "köpés" a közel-keleti olaj. Ha nem szállnak partra nyugaton a Szövetségesek és mennek előre egy nagyobb területen akkor nehéz lett volna utólag azt mondani Sztálinnak ugyan adja már át az általa vérrel-verejtékkel elfoglalt területeket.

A másik hogy akkor még szövetségesek voltak, bár nem bíztak egymásban, de közös volt az érdek.

A harmadik, hogy Japán - ahogy fent is írták - nem jelentett stratégiai veszélyt miután Midway-nél megállították őket. Az USA pontosan tudta hogy le fogja őket győzni akár félgőzzel is. Így inkább a nagyobb kockázatot vette előrébb.

A negyedik, hogy bár hangzatosan "Europe first" jelszót adták ki, de a hadianyagok és technika elosztásában ez nem mindig tükröződött. Bőségesen kapott a csendes-óceáni hadszíntér (mondjuk volt is miből), sőt az ottani kétéltű műveletekre több kétéltű hadfelszerelést használtak sokszor 1-1 szigetnél mint amit a D-napon, vagy az Anziohoz odairányítottak.