Mit jelent a 'kiköttet büntetésül'? 2. világháborús visszaemlékezésből

Bács-megyében élek

Ma már késő van,hogy végigolvassam a linket,de holnap délután elolvasom,és megírom a véleményemet az egész műről.

Most csak az első mondatot olvastam és már az sem igaz!

1943-ben még nem létezett SZTK. Azt valamikor a Rákosi-korszakban létesítették! (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ rövidítése) Tehát székháza sem lehett 1943.-ban.

Ha elolvastam,akkor lehet,hogy még egyéb valótlanságot is találhatok benne!

Sajnos, az ilyen visszaemlékezesek,és hasonló irományokban sok a valótlanság!

Majd holnap újra jelentkezem.

Elolvastam a történetet,és valóban hitelesnek tartom. Sok minden megegyezik a frontot megjárt ma már sajnos,nem élő) ismerőseim elmondásával,és az én emlékeimmel. Az SZTK elírás lehet csupán. A háború előtt magánbiztosítók voltak. A legismertebbek az OTI és a MABI volt. Az utóbbinak sok városban voltak bérházai,amit palotának neveztek. Ezek egyrészében rendezték be később sz SZTK-rendelőket.

Én csak a városunk elfoglalását éltem át,és az oroszok itt létét. Ha esetleg érdekel az én történetem,ami nem csak a harcokkal kapcsolatos, elolvashatod,ha belinkeled a keresőbe a Veteránok címszót. Egy kérdésre válaszoltam,illetve még folytatom majd a történetemet.

A történethez még hozzáfűznék egy-két megjegyzést. Valószínű,hogy nem minden világos előtted.

A hitler-szalonna még a ma is kapható,tömbökben árult gyümölcsíz.

Az emlegetett csodafegyver pedig az atombomba volt.

A kikötés a magyar hadseregben nem volt gyakorlat.(Az oroszoknál pedig még a 70-es években is dívott).

A vétkest állva egy oszlophoz kötözték úgy,hogy nem tudott megmozdulni. Ott hagyták néhány órára,vagy akár egy-két napra is. Étlen-szomjan, esőben-hóban, tűző napon.

Sokszor belepték őket a legyek is. Néhány óra után többnyire elájultak. Ha nagyon szadista volt a tiszt,ilyenkor leöntötte vízzel,hogy magához térjen és jobban érezze a "büntetést". Amikor eloldozták az ilyen szerecsétlent,természetesen nem bírt lábra állni. Sokan

bele is haltak. A naplóírónak nagy szerencséje volt,hogy nem kellett ezt is elszenvednie.

Rejtő Jenő légiós történeteiben szerepelnek ilyen esetek.

Örülök,hogy a mai fiatalok között is vannak,akik nem csak a divatos propagandát olvassák,hanem érdeklik őket a személyesen átélt tapasztalatok is.