2. vh. alatt azokat alkalmazták tankokon kívül bármi más járművezetésre akiknek alapból is volt már jogsijuk, vagy volt rá valami gyors képzés?

is-is

főleg a vége felé gyorstalpaló képzéssel kiküldték a gyerekeket is a frontra

A 70-es, 80-as években is nagyon kevés autó volt még Magyarországon, az átlag emberek többsége nem is gondolkozott jogosítvány szerzésen, mert minek, ha úgysincsen mit vezetni, akik viszont mégis autót szerettek volna vezetni munkavállalóként volt rá némi lehetőség, ahhoz pedig a kezdeti lépés (jogosítvány szerzés), és a gyakorlat megszerzésére az MHSZ volt a legjobb lehetőség.

Kötelező sorkatonai szolgálat volt, ahová nagyon sok járművezető is kellett, 17 évesen már lehetett jelentkezni az MHSZ által szervezett gépjárművezetői tanfolyamokra, ahol szigorúbb feltételek mellett, de jelképes összegért, rövid idő alatt megkaphatták a jogosítványt... majd néhány hét, hónap múlva a katonai behívót is

Leszerelés után viszont volt egy plusz szakmájuk is, amihez a honvédségnél gyakorlatot is szereztek.

Harckocsizóknál a termet is feltétel volt, apró termetű, de jó képességű emberek voltak előnyben, a tankokban igen szűkös a helykínálat.

Háborúban nem kell egy harcjárműhöz jogosítvány, csak megfelelő kiképzés. Természetesen egy tank vezetéséhez minimum B-kategória volt az elvárás már régen is, de megfelelő kiképzés nélkül, max az aszfalton, parádén tudta volna elvezetni a gépet a delikvens.

Harci helyzetben, terepen, nem a jogosítvány, hanem a tudás a lényeg.

A civil életben is a jogosítvány, a vezetői engedély a közúti közlekedésre jogosít fel, ha valaki munkagépen dolgozik, attól gépkezelésre jogosító iratokat kérnek ellenőrzés esetén, ha az a munkaterületen és nem a közúton dolgozik.

A honvédség pedig mindig is egy külön álló szervezet volt, saját rendészettel, rendőr meg sem állíthatott katonai járművet igazoltatási céllal.