Ha Erdélyt nem adja vissza Románia, Gibraltárt sem a britek a spanyoloknak, akkor miért gondolják, várják Európában, hogy a Krímet majd Oroszország visszaadja Ukrajnának?
Még mindig megy ez a revizionista, nacionalista politika Ukrajnában a Krím-félsziget visszaszerzéséért, mely 1953 és 2014 között hozzájuk tartozott és az USA, NATO is fűti, támogatja ezt, de én már ezt veszett dolognak látom.
Van olyan, hogy a küzdelem reménytelen, inkább bele kell törődni a veszteségbe és továbblépni. Bár igaz, hogy Szerbia, ottani nacionalisták is még mindig ragaszkodnak az 1999-es háborúban elvesztett Koszovóhoz, ott meg Oroszország támogatja diplomáciailag ezt az irreális, reménytelen revizionista politikát és a NATO, EU a pragmatikusabb, akik már évek óta inkább továbblépnének és Szerbiát is próbálják meggyőzni erről.
1es, egy idióta vagy, ezt most úgy írod mintha az amcsik és a nagy nyugat nem úgy húz keresztül egy másodperc alatt bármely megállapodást.
Kérdező, Krím 80-90%-ban orosz lakta. Eredetileg is az oroszoké volt, közigazgatásilag volt átrakva a szovjetek miatt.
Az USA-nak az fáj hogy nem tudja a nato határt közelebb tolni az oroszokhoz krím miatt.
"Eredetileg"
Talán inkább a tatárok '44-es kiirtása után. Így szerezték maguknak az europidok fél Európát. Számiföldtől Baskíriáig. Meg még három és fél kontinenst azon túl...
Realisták nem gondolnak semmi ilyesmit.
Amúgy a nyugat kétszínűsége nagyon is tetten érhető: az teljesen rendben van náluk, hogy Koszovó népszavazással függetlenedhet Szerbiától, de az már nem, hogy a Krím ugyanezt megteheti Ukrajnától.
"Koszovó népszavazással függetlenedhet Szerbiától"
Nem volt népszavazás. A koszovói parlament döntött a függetlenség kikiáltásáról 2008-ban. Egyébként a hágai nemzetközi bíróság is kimondta, hogy a szakadár autonóm tartományok egyoldalú függetlenségi deklarációja nem ellentétes a nemzetközi joggal (az adott szuverenitását féltő ország törvényeivel, alkotmányával lehet, hogy ellentétes), bár ennek következményeiről, eredményéről, a vitatott terület jövőbeni státuszáról nem kívántak véleményt mondani, állást foglalni. A többi országra, nemzetközösségre van bízva, hogy elfogadják ezt vagy sem (ez országonként is változó mit ismernek el és mit nem, lásd például Oroszország is elítélte Koszovó elszakadását, nem ismeri el a függetlenségét, de elismerte Dél-Oszétia, Abházia, Krími Köztársaság önrendelkezését, függetlenségét, viszont ezeket meg a Koszovót elismerő NATO nagyhatalmak nem ismerik el).
A Krím esetében is a szimferopoli parlament, ill. szevasztopoli parlament mondta ki a függetlenséget, elszakadást Ukrajnától 2014 márciusában, majd a csatlakozási igényt az Oroszországi Föderációhoz és a demokratikus látszatra adva ott erről népszavazást is tartottak (ahol 96% támogatta a csatlakozást Oroszországhoz), de mivel nem voltak nemzetközi megfigyelők, így a valós eredmény megkérdőjelezhető, el is csalhatták a népszavazást és a feltett kérdés is eleve torzító volt.
A britek is tartottak népszavazást a vitatott területeken, a Falkland-szigeteken 2013-ban 99,8% támogatta a brit fennhatóságot, 2003-ban Gibraltáron 99% támogatta a brit uralmat, így megerősítést nyert a helyzet, a londoni kormány is ezzel eldöntöttnek ítélte a státuszkérdést, a vita lezárva, nem kíván a területek átadásáról vagy közös szuverenitásról tárgyalni Argentínával, Spanyolországgal . Bár Argentína ott sem fogadta el ezt, szerinte paródia volt a népszavazás és Spanyolország is újra meg újra előhozakodik a szuverenitási kérdéssel, területi vitákkal.
De ezek szerintem olyan dolgok, hogy nem lehet változást elérni, nem fogják visszakapni az elveszített területeket, hiába siránkoznak, tovább kellene lépni, kár ezen erőlködni a veszteség után évtizedekig, évszázadokig.
Magyarország helyzete is az, hogy elfogadta Erdély Romániához tartozását, a Vajdaság Szerbiához, Csallóköz Szlovákiához tartozását... csak a közvélemény, magyar nemzet egy része fájlalja és egyes szélsőséges nacionalista politikusok hozakodnak elő a revizionista politikával, területi igényekkel olykor.
Azért nem teljesen reménytelen az elvesztett területek visszaszerzése, változhatnak a politikai, katonai erőviszonyok.
India megerősödött a 60-as évekre, Portugália meggyengült, így visszavették Goát, ami akkor már négyszáz éve portugál uralom alatt volt, tehát hosszú idő után is lehet változás.
Kínának is sikerült elérni a 80-as, 90-es években, hogy a britek visszaadták Hongkongot.
Argentína gyenge, nem tudta visszavenni Falklandot és most sem áll jól.
Korábban Magyarországnak is sikerült elérni revíziót, amikor volt nagyhatalmi támogatás, 1938-ban visszakaptuk Szlovákia déli magyarok lakta sávját, 1940-ben Észak-Erdélyt és 1941-ben a Vajdaságot, csak 1945-re úgy változtak ez erőviszonyok, hogy megint területi veszteségeket volt kénytelen elszenvedni az ország.
Azerbajdzsán sem törődött bele, hogy az örmények elfoglalták a 90-es évek elején Hegyi-Karabahot és környékét, nem ismerte el Hegyi-Karabah deklarált függetlenségét és 2020-ban katonai erővel, Törökország támogatásával visszavették a nagy részét.
Az általad felhozott konfliktusokat nézve valóban reménytelennek tűnik a helyzet manapság, Szerbia gyenge, a NATO erős, Oroszország is sokkal erősebb, mint Ukrajna. Szerbia nem csatlakozhat az EU-hoz, amíg nem mond le Koszovóról és Ukrajna sem csatlakozhat a NATO-hoz, amíg nem rendezi területi vitáit, katonai konfliktusait Oroszországgal, ezt is figyelembe kell vennie az ottani politikusoknak.
De aztán ki tudja mit hoz a jövő, talán bizakodnak, hogy idővel lesz változás a politikában, erőviszonyokban. Lehet Szerbia már abba is belemenne, ha a szerbek lakta Észak-Koszovót visszakapja és a maradék szerbek autonómiát kapnak, cserébe lemondana végleg Koszovóról.
Senki semmit nem fog visszaadni magától, ez nyilvánvaló. Legalább az ottani kisebbségnek biztosíthatnák a nyelvük használatát. Ez lenne a minimum.
Amúgy egész Erdély visszaadása nemzetiségi etnikai alapon nyilván nem indokolt, mert soha nem volt többségében magyar, viszont a Székelyföld igen. Az első és második bécsi döntés értelmében 1938, 40-ben visszacsatolt területekkel lennének az országhatáraink igazságosak.
Nem gondolja azt senki komoly ember, de a feszültség fenntartására jó
Amúgy a Krím 1954-ig az orosz szocialista köztársaság része volt, a Szovjetúnión belül.
Csak Hruscsov főtitkár átkönyvelte az ukrán szocialista tagköztársaság nevére. Akkor ennek nyilván nem volt semmi jelentősége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!