Hány L üzemanyagot fogyasztottak a 2. világháborús tankok?

Tigris: úttesten 500L/100km, terepen 550-700L/100km, a terepviszonyoktól. Az elméleti hatótávolságuk 110km volt úttesten, 80km terepen. A valóságban eléggé ritka volt, hogy egy Tigris tank ezt a távolságot valóban egy menetben letudta, általában az első tank üzemanyag kifogyása előtt beütött valami mechanikai probléma, általában a váltóban vagy a motorban valami tönkrement. Ha sikerült a tankot megmenteni, átlagban 10 munkaórába került megjavítani, már ha volt alkatrész, ami hát általában nem nagyon volt. A Tigris tankok több mint felét a legénység pusztította el, amikor nem volt lehetséges a tank biztonságos elvontatása a fronton kialakult körülmények miatt. A futómű, a motor, és a váltó rendszeres karbantartást igényelt, ennek elmulasztása 50-60km-re csökkentette a Tigris hatótávolságát, effektíve ezeket a tankokat csak a vasúthálózat legközelebbi kirakodópontjától 100km-en belül lehetett gyorsan bevetni, ha máshol volt rájuk szükség, akkor az igencsak megbonyolította a logisztikai helyzetet.

A T-34-nek több típusa is volt, de átlagban jócskán kevésbé zabálta az üzemanyagot, mint a Tigrisek, ezek általában "csak" 220L-t ettek úttesten, és 260-300L-t terepen. Ezáltal az elméleti hatótávolságuk a 300km-t is elérte, de a főképp a korai modellek nagyrésze ugyanúgy folyamatos váltóproblémákkal küszködött, mint a Tigrisek. Az 1941-es modellek például átlagban csupán 50-60km-t bírtak, mielőtt a váltó meghibásodott, viszont ellentétben a Tigris váltójával, a T-34 váltója faék egyszerűségű volt, nagyon könnyű volt akár a fronton is megjavítani, illetve alkatrészből is ritkán volt hiány. A későbbi modellek már megbízhatóbbak voltak, de itt is kifejezetten ritka volt, hogy kiürült az üzemanyagtartály, mielőtt valami tönkrement volna.

A Shermannak is több variánsa volt, átlagban 300-350L-t ettek úttesten, a terepen való fogyasztásról pontos adatok nincsenek. Ellentétben az előbb említett tankokkal, a Sherman elképesztően megbízható volt. Ennek az oka egyszerű: a Tigris egy pánikreakció eredménye volt (a németek finoman szólva összefosták magukat a T-34-esektől '41-ben, szerencséjükre a szovjet vezérkar akkor még elképesztően inkompetens volt), ezáltal rengeteg alultesztelt és túlbonyolított komponens volt benne. Az csak súlyosbított a helyzeten, hogy a németek fémművelési technológiája picit elmaradott volt, illetve a Tigris gyártása is elképesztően bonyolult volt, amihez nem volt elég képzett munkaerő. Hab a tortán, hogy még ha ezeket a problémákat valahogy meg is oldották volna, akkor is súlyos ritkafémhiányban szenvedtek, ezáltal rosszabb minőségű fémeket használtak, mint a britek vagy az amerikaiak. A szovjet tankok megbízhatatlansága a "mennyiség>minőség" felfogásnak volt köszönhető: minek gyártsunk 2000 tankot, amiből 1800 eljut a frontra, ha helyette gyárthatunk 10000 tankot, amiből 5000 jut el a frontra?

A Shermannál nem voltak ilyen problémák: a dizájnja egy hosszú, iteratív folyamat eredménye volt, a mérnökök tudták, hogy mi működik, és mi nem. Nem volt túlbonyolított a tank mechanikai szerkezete, egyszerű volt legyártani, olcsó volt, de jó minőségű, és volt bőven elég szakképzett munkaerő. Ennek az eredménye volt a háború talán legjobb tankja, ha a háborús teljesítményt nézzük a papíralapú péniszméregetés helyett.

Kérdező: igen, jobban jártak volna a Panzer IV-esekkel. A Párduc csak a nevében volt közepes tank, valójában nehezebb volt, mint bármelyik szövetséges nehéztank. Ugyanúgy súlyproblémákkal küszködött, aminek az eredménye az volt, hogy a váltó, a futómű, és a motor magas meghibásodási rátával rendelkezett, pont, mint a Tigrisek.

Ettől függetlenül a németek így-is, úgy-is elvesztették volna a háborút, nem ezen múlott, de valószínűleg pár héttel, netán egy-két hónappal elhúzódott volna, ha a Wunderwaffék meg a nehéztankok helyett inkább a Panzer IV-est illetve annak a gyártástechnológiáját fejlesztették volna tovább.

3-as: a Sherman elsősorban nem a nehéztankok, hanem a kiépített lőállások illetve a páncéltörő-lövegek elleni harcra lett kidolgozva. Az amerikai páncélosdoktrínában a tankvadászok feladata volt a nehéztankok kilövése. A Sherman későbbi variánsi (pl. az általad is említett Firefly, ami amúgy brit volt, nem amerikai, illetve a 76mm-es ágyúval felszerelt Sherman 76W) már bőven képes volt a nehéztankokkal is felvenni a versenyt, de ezekből amúgy is igen csekély szám állt a németek rendelkezésére a nyugati fronton.