Általában milyen élelmiszereket fogyasztottak a II. világháborúban résztvevő katonák, ill. a magasrangú tisztek?

A németek?

Káposztát, krumplit, meg káposztát és krumplit.

Az olasz tisztek több fogásos vacsoráit fehér kesztyűs pincérek szolgálták fel a sivatagban is, de a legénység élelmiszere botrányosan koldusszerű volt és csodálkozva vették észre, hogy a német tisztek azonos menázsin vannak a legénységgel. A német élelmezés egyszerű, de tűrhető volt, bár éppen az Afrika Korps hadi naplójában jegyezték fel a vége felé, hogy nem csak a lőszer és a benzin utánpótlása akadozott, de margarint, főzeléket sem kaptak huzamosabb ideig, mert a Földközi Tengeren a Brittek voltak az urak.

A németek sok műkaját gyártottak, vaj helyett a margarin azóta van és Hitler követelte, hogy állítsanak elő vitamin komplexet és határozzák meg a minimális adagokat a hatóanyagoknak.

Az amerikaiak sok húskonzervet ettek, volt 'A', 'B', 'C' menü, de az első kiváló volt, aztán a többi egyre gyengébb. Vitaminként csak citromport kaptak és a hadihajókon tojásporból készült a rántot

Elakadt, bocsi

a hadihajókon tojásporból készült a rántotta.

A legrosszabb a szovjetek ellátása volt, de a primitívség is hasznos lehet, az oroszok simán megéltek ott, ahol más éhen halt volna. Az angolszászok a kölcsönbérlettel jelentős mennyiségű konzervet szállítottak nekik, sőt még egyenruhát is a fegyvereken, autókon jeepeken, repülőkön kívül. Főleg kásákat kotyvasztottak a szakácsaik, de ahogy már írták, feljavították ők azt, ahogyan csak tudták.

A japánok a szokásos rizs mellé halat és a helyi zöldségeket adták.

A legjobb az USA ellátmánya volt, cigaretta is volt a csomagban, meg még tortát is kaptak ünnepre.

A háború végére a németek ellátmánya nagyon leromlott, főleg a keleti fronton, ezért ők is a civilektől harácsoltak, amit csak lehetett.

Nagyapámék mesélték egy német utászszakasz náluk szállt meg jövet, menet, amikor a Tisza hidat mentek felrobbantani.

Az udvaron vertek tábort, senkit nem bántottak, sőt a gyerekeknek adtak a menázsijukból, meg szardínia konzervből és megkérték, hogy szedhessenek gyümölcsöt a fákról cserébe.

Az oroszok két középkorú bakát szállásoltak be hozzájuk később, akik szintén nem bántottak senkit. Elég jól megúszta a falu, nem voltak harcok, csak foszforbombát szórtak előzőleg, meg ágyúztak, de nem sok kár esett.

A lányos szülők viszont nem hiába rettegtek már előre.

A tyúkokat összezabrálták és nagy üstben megfőzették az asszonyokkal, de nekik is adtak, úgy látszik jutott belőle.

Aztán később öreganyámmal megdagasztattak agy csomó tésztát, hogy süssenek lángost, de megjött a menetparancs, így ott maradtak a rengeteg tésztával és csak a közellakók tudtak belőle vinni egy keveset, mert nem volt még biztonságos akkor nagyon járkálni.

A németek fekete kenyere nem volt olyan jó, mint az oroszoké, akik sok rozst tettek bele, de a magyar kenyértől messze volt mindkettő.

A magyarok ellátmánya nem lett volna rossz, kenyér, sok bab, meg füstölt hús és vágott savanyúság volt az alapja, de gyakran koplaltak, a visszavonulás zűrzavarában megesett, hogy csak a pálinkát kapták meg, vagy még azt sem.

Nyugalmas frontszakaszon bort is kaptak a vitézek és kemencét rekviráltak, vagy csináltak maguknak és helyben jó kenyeret sütöttek, ezredszinten, de néha zászlóaljszinten is.

A háború elején a még délceg bakák és a nyalka tisztek a Tengelyhatalmaknál mind sovány, rongyos beteg kinézetet vettek fel, sok még könnyebben sebesült is volt közben, de tetves volt mindahány.

Nagyjából a sztálingrádi vereség után kezdtek a dolgok egyre rosszabbra fordulni, a sorozatos vereségek és visszavonulások megtették a magukét. A hátországban egyre kevesebb munkáskéz maradt, akit csak tudtak, vitték a frontokra meghalni, végül alig volt már aki dolgozni tudott.

Sok helyen a civilek is éheztek, később az oroszok osztottak teherautókról krumplit, lisztet a városokban ingyen, mert sokan éhen haltak volna.

Persze, gondolom a burgonyát nem hazulról hozták...