Megváltoztathatók az országhatárok a kialakuló új világrendben? Magyarországnak milyen esélyei vannak a revízióra, kaphatunk-e nagyhatalmi támogatást?
Korábban, az XX. század első felében rendszeresen újrarajzolták Európa és a világ országhatárait a nagyhatalmak. Utoljára a második világháború alatt és utána 1945-1947 időszakban végeztek nagy változtatásokat az amerikai, brit, francia, szovjet, jugoszláv vezetők. Közben létrejött az ENSZ és a győztes nagyhatalmak meghatározták a második világháború utáni világrendet. Ebben tiltott volt a más országok elleni agresszió és az országhatárok erőszakos megváltoztatása is. Előbbihez nem igazán, de utóbbihoz sokáig tartották magukat a nagyhatalmak. Aztán ezen a téren is fellazult a fegyelem.
- 1999-ben a NATO nagyhatalmak, USA, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország a Jugoszlávia elleni agresszió során de facto elszakították Koszovót Szerbiától, majd 2008 tavaszán elismerték de jure független államként, habár az a nemzetközi jog szerint továbbra is Szerbia része, ezért ennek megítélése megosztotta a nemzetközösséget. Sokan viszont ezt precedensként tekintették a világban a kisebbségek önrendelkezési joga, szeparatizmus, országok egyoldalú megcsonkítása szempontjából.
- Oroszország erre válaszul elismerte 2008 őszén Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, habár ezek az államok a nemzetközi jog régi hagyományos értelmezése szerint Grúziához tartoznak, nem független államok.
- Oroszország 2014-ben még tovább ment és a Krími Köztársaság egyoldalúan kikiáltott függetlenségének elismerése után annektálta is a szakadár területet, ami sértheti Ukrajna szuverenitását, területi integritását és sokak szerint ez még inkább felborította a megszokott rendet a világban.
- További jelentős eseményként megemlíthető, hogy a világ vezető szuperhatalma, az USA a Közel-Keleten is átértékelte az országhatárok sérthetetlenségét és szentesítette, elismerte Izrael jogát a vitatott Golán-fennsík bekebelezésére, annektálására, ami viszont Szíria szuverenitását, területi jogait sértheti, ezért a szír kormány nem fogadja el a nagyhatalmi döntést és tiltakozott ellene. Nemzetközi szinten ez is megosztó volt, mivel szintén azt sugallja, hogy háborúval lehet területeket szerezni, jogos lehet az erőszakos terjeszkedés, manapság már ez is elfogadottá válhat.
- Manapság pozitív példa lehet, békésen kezelt területi vita, ami trianonhoz hasonlóan már száz éve húzódik, de egyre inkább téma Európában ismét az észak-ír kérdés. Ott is elindulhat a határrevízió, sokak szerint csak idő kérdése és Észak-Írország az Egyesült Királyság fennhatósága alól átkerül majd az Ír Köztársasághoz.
Tehát összességében nincs konszenzus, de ezek a példák az utóbbi húsz évből azt mutatják, mintha megindult volna valamiféle változás a világban.
válasza:
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Észak-Írországban az elmúlt 100 évben mindig a brit fennhatóság hívei voltak többségben.
Jelenleg is a brit fennhatóságot támogató párt adja az észak-ír miniszterelnököt, és a britbarát politikai pártok vannak többségben az észak-ír törvényhozásban.
Észak-Írország lakosságának többsége mellesleg nem is ír származású, és nem iskatolikus, mint az írek, hanem betelepült protestáns skót és angol.
válasza:Esélytelen. Az általad felhozott példák nem nagyon hasonlítanak a mi helyzetünkhez.
A jugoszláv háborúkat a nagyhatalmak a jugoszláv szocializmus felszámolása miatt támogatták, nem pedig az etnikai önrendelkezés elve miatt.
Az orosz-grúz helyzet egy nagyhatalom meg egy kisebb ország dolga. Az oroszok mihamarabb saját fennhatóság alatt szeretnék látni Grúziát, a szeparatista területeket csupán a regionális külpolitikai előnyök miatt ismerik el. Azt nem mondhatják, hogy ezek az országok orosz fennhatóság alá tartoznak, mert azt provokációként is lehetne értelmezni.
A krími félsziget fontos stratégiai szereppel bír a régióban, és Szevasztopol kikötője mind gazdasági, mind katonai szempontból is kiemelkedő értékkel bír, ezért foglalták el az oroszok. Másik szempont volt még, hogy az ukránokat eltérítsék a nyugatbarát pályáról (hogy ez mennyire működött, az már kérdéses, mindenesetre az ukrán EU-, vagy NATO-csatlakozás ma már szinte lehetetlennek tűnik a 2013-as állapotokhoz képest, amikor úgy tűnt, hogy Ukrajna közepes- vagy hosszútávon beintegrálná magát a nyugati országok közé).
A közel-Kelet egy nagyon bonyolult régió, de röviden: az USA két okból támogatja Izraelt. Egyrészt az USA-ban évszázados hagyománya van a keresztény cionizmusnak, másrészt Izrael az egyetlen stabil, kapitalista ország a régióban. A '90-es évek előtt a teljes régió nagyon szoros gazdasági és ideológiai kapcsolatokkal rendelkezett a keleti blokkal, Izraelt leszámolva, ezáltal tulajdonképpen a kapitalista pólus helyi képviselői voltak. Azóta persze a keleti blokk összeomlott, az erőviszonyok átértékelődtek, de ettől függetlenül az USA-nak az az érdeke, hogy a korábbi arab szocialista országok mihamarabb áttérjenek a liberális, kapitalista gazdaságpolitikára.
Az ír-brit konfliktust tulajdonképpen a Nagypénteki Egyezmény óta lezártnak tekinthetjük, de előtte évtizedeken keresztüli alacsony intenzitású gerillaháború folyt Írország területén. Most is csupán azért merült fel az ír-északír egyesülés lehetősége, mert a britek kiléptek az EU-ból, ami miatt potenciálisan határ keletkezhetett volna a két ország között, ami megszegné a Nagypénteki Egyezményt. Ez mind az írek, mind az északírek számára elfogadathatlan lett volna.
Most akkor nézzünk szét körölöttünk: Szlovákia, Románia, Horvátország, Szlovénia NATO-tagok, ezen felül Ausztria EU-tag. Szövetségesekkel vagyunk körülvéve. Az általad felsorolt példák egy része ráadásul függetlenségi törekvések, nem pedig két ország közötti konfliktusok. Még az ír-északír példa sem nagyon hasonlít az ittenire, hiszen itt sosem volt gerillaháború, és az etnikai konfliktusok is nagyon ritkák ma már. A területek nagy részén már abszolút kisebbségben élnek a magyarok, Horvátországban pedig sosem élt jelentős magyar lakosság.
Ahhoz, hogy ma revízió legyen, a NATO és az EU teljes feloszlása lenne szükséges. Egyiket sem látom reálisnak az elkövetkezendő évtizedekben.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!