Valóba vége lett az ostromnak, ha a támadó fél kitűzi a lobogót a falra?
A híres Nándorfehérvári diadal nem is lett volna, ha Dugonics Títusz fel nem áldozza életét, azáltal hogy magával rántja a mélybe a törököt, aki már majdnem kitűzte volna a vár falára a török zászlót. Így tanultuk iskolában...
Most videon ismét megnéztem a Nándorfehérvári diadalt a történészek által Total War 2 medieval motorral feldolgozva, ahol elmesélték a csatával együtt. Akkor még nem vetődött fel bennem a kérdés az iskolában, ezért most kérdezném meg.
Valóban befejezettnek tekintettek egy várcsatát/ostromot, ha a támadó fél kitűzte a vár falára a lobogót? Valóban ennyire lovagiasak, jól neveltek voltak a középkorban az emberek, hogy ha a török kitűzi a vár fokára a zászlót, akkor a magyarok ledobták volna az összes fegyverük és megadták volna maguk vagy elfutnak csak? Honnan ered ez a szokás? A törökök,ázsiaiak útáltak már minket akkor is. Miért tartották volna be a szokásainkat fordított esetben?
Nem Dugonics, hanem Dugovics a feltételezett hős neve, akinek az alakja rengeteg legendában megjelenik vándormotívumként, de tessék:
A kitűzött zászló azért volt ilyen esetekben jelentős, mert a várakat kevés katona védte, Egert például cirka kétezren és két olyan oszmán sereg találkozott ott, amelyek külön is sorra foglalták el az erősségeket, de mégis megvédte Dobó a kis csapatával, mert a falak megvédték őket, ám ha az ostromlók már bejutottak a falak mögé, akkor reménytelen lett a helyzetük, a beözönlő szörnyű túlerő eltiporta a védőket.
Ezért a zászló jelezte azt, hogy ki birtokolja a várat és ha az ellenség kitűzte a sajátját, amit persze meg is kellett nekik ott tartani, akkor messziről csak azt tudhatták arról a bástyáról, vagy falszakaszról, hogy bevette az ellenség és ez a támadókat lelkesítette, a védőket meg rémülettel töltötte el, mert tudták, hogy onnantól kezdve reménytelen a helyzetük, ott már özönlik be az ellenség, így a többi falszakaszon sincs már sok értelme harcolni, mert nem védik többé a falak őket.
4. Egy fal bevételével még messze nem volt reménytelen a védők helyzete. A várakat úgy tervezték, hogy a külömböző szekciókat külön - külön is védeni lehessen. Több folytópont volt a várfalakon belül is, ahol ellenálni lehetett. Arról nem is beszélve, hogy gyakran több gyűrű várfal volt a vár körül. Bécs ostrománál is lerobbantottak a törökök jópár falat, ahogy Egernél is, mégsem sikerült az ostrom.
Ha látták, hogy bizonyos falszakaszra ki van tűzve az ellenséges zászló, akkor taktikailag előnyös volt rendezetten a következő folytópontig visszavonulni, ami még védhető volt, de nem az egész várat kellett feladni.
Persze, mindenki önként eldobálta a fegyverét, megadta magát hogy felkoncolják, gályarabnak, bányába dolgozni elhurcolják, a várban rekedt nőket a "kor divatja" szerint megerőszakolják. A középkor minden volt csak nem lovagias. A "lovagias" kifejezés egy utólag gyártott mítosz.
Ahogy fent is írják a zászlók funkciója a saját csapatok helyzetének az áttekintése (ostromnál, harcmezőn egyaránt). Ha a saját zászlók fent voltak a várfalon akkor a támadást irányító hadvezérek látták ott már megvettették a lábukat a támadók - oda kell irányítani a többi támadóegységet mert esély van a betörésre.
Kedves Kérdező, ez így nem igaz. Az 1552-es egri ostromnál is volt hasonló helyzet, amikor az oszmánok elfoglalták az egyik bástyát és kitűzték a zászlajukat.
Dobó István viszont jól tudta, hogy ha nem cselekednek gyorsan, akkor az ellenség betörthet a várba, tehát fogták és ledöntötték a saját tornyukat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!