Az ostromoknál a bekerített városokat miért nem lehet egyszerűen csak megkerülni, aztán kiéheztetni a védőket?

Mert nem túl okos dolog jól felszerelt hadosztályokat a hátad mögött hagynod. Leningrádba egyébként nem mentek be a németek, hanem kívülről lőtték a tüzérséggel, illetve a Luftwaffe bombázta a várost. A németek megpróbálkoztak a kiéheztetéssel, de a szovjet csapatok heves harcok árán mindig képesek voltak annyi ellátmányt bejuttatni a városba, amely elegendő volt ahhoz, hogy a védők ne kapituláljanak.

Sztálingrádot azért ostromolták a németek, mert máshogy nem tudtak volna átkelni a Volgán. Ők abban gondolkodtak, hogyha kiiktatják a várost, akkor hídfőt építhetnek ki a Volga túlpartján, valamint kontrollálhatják annak vízi forgalmát. A szovjetek értelemszerűen elakarták ezt kerülni.:)

Budapesten a németek már Bécset védtek. A szovjetek először megpróbálták menetből bevenni a várost, de a német-magyar erők azt a kísérletet visszaverték. Az oroszok látták, hogy be kell keríteni a területet, mert máskülönben a Bécs felé haladó szovjet előőrsöket a németek elreteszelik a Kelet-Dunántúlon.

nem vagyok logisztikus,de gondolom az ostromló seregnek is van rezsije.

belegondolva a legfontosabb szempont.

mondjuk tél van és van 1 hónapra való kajájuk,meg a környék kifosztásából összejön még két hónap,plusz a katonák zsoldja,miközben a védők vígan elvannak 1 évet is,akkor nem érnek rá vacakolni ott.

Mert a kint levőnek is enni kell.

Ennek a jelentőségét sokszor alábecsülik, főleg azok, akik filmekre alapozva képzelik el, milyen egy ostrom. Nyilván nem erről szól A Gyűrűk Ura, de még a többé-kevésbé történelminek szánt filmek, mint az Egri csillagok sem foglalkoznak a hadtáppal.

Elmegy a támadó Eger vagy Leningrád alá. Piszok sok kaját kell magával vinnie, mert egy néhány ezres sereg már veszett sokat eszik. (Hallottam olyan tanáról, aki tanítás közben megkérdezte a gyerekeket, hogy hogyan képzelik el egy sereg élelmezését, és a gyerekek azt válaszolták, hogy a sereg biztosan vadászik az erdőkben. A gyerekek persze nincsenek tisztában a nagyságrendekkel.)

A védő, amikor visszavonul a várba vagy városba, ami élelmet vagy alapanyagot csak lehet, magával visz: a gabonát betakarítja, a jószágot levágja, tartósítja. Amit meg nem tud magával vinni, azt felégeti.

Aztán megérkezik az ostromló sereg, hadtáposok tömegei vannak ott a katonákkal, akiknek az egyetlen dolguk az élelmezés. És nekik is csak véges készleteik vannak, továbbá ha messziről jöttek, akkor az utánpótlást is nehéz és költséges otthonról biztosítani.

Leningrádnál a németek, miután körülvették, megpróbálták a kiéheztetést. A városban komoly éhínség tört ki, de kitartottak, és amikor az oroszok megbontották az ostromgyűrűt, utána tudtak kívülről ételt bejuttatni. Mindez egyébként német részről óriási erőforrásokat emésztett fel.

Kedves Kérdező!

1.) A vár mindig hatalmi központ, amely a környező terület fölötti uralmat biztosítja. Például a Magyar Királyságban minden vármegye központja eredetileg egy-egy vár volt, ezért "vármegye" az elnevezésük, amely az egész megye fölötti hatalmat garantálta. Azaz a vár birtoklása nélkül sohasem lehetséges a környező terület birtoklása.

2.) A várakban mindig volt kút, illetve ciszterna, azaz a víz elvileg sohasem fogyhatott el. Élelemből pedig ostrom előtt akár évekre való készleteket felhalmoztak. Azaz a kiéheztetés stratégiája csak igen-igen hosszútávon lehetett eredményes jól felkészült védők esetében.

3.) A várakat nehezen lehetett kikerülni, és simán továbbvonulni. Ugyanis a vár helyőrsége elvághatta, vagy veszélyeztette a továbbvonult sereg létfontosságú utánpótlási és kommunikációs vonalait.

4.) A sereg továbbvonulása ugyan elképzelhető megoldás, ha egy kisebb része hátramarad és körülzárja a várat. Ez a hátramaradó rész sokkal kisebb is lehet, mint amekkora egy ostromhoz szükséges, hiszen csak a körülzárás a feladata. Viszont ilyen esetben a vár már harc nélkül apasztotta az ellenséges sereg létszámát, lássunk erre egy gyakorlati példát: adott egy vár 2000 fős helyőrséggel, ennek sikeres ostromához legalább 20 000 fős sereg kéne. Tegyük fel, a 20 000 fős sereg a vár sikeres körülzárásához minimálisan elegendő, mondjuk védők létszámának háromszorosát kitevő részét, 6000 főt hátrahagy és továbbvonul. Igen ám, de ezzel az ellenséges támadó sereg, a mozgóhad máris 20 000 főről 14 000 főre apadt, azaz jelentős mértékben meggyengült. Ha több várat is ilyen jellegű, kisebb seregrész elkülönítésével megvalósuló körülzárásával semlegesítene, akkor az ereje teljesen szétforgácsolódna. Márpedig a katonai stratégia egyik alaptörvénye, hogy az erőket mindig koncentrálni kell, így ezek szétforgácsolása egy háborúban igen könnyen vereséghez vezető hiba lenne.