Ez tényleg igaz a katonákról?

Csakhogy azt használni is kell.

Meg nincs mindenkinek harci műholdja és drónjam

A létszám fölénynél mindig is fontosabb volt a technikai fölény.

Nagy Sándor ellen a perzsák nagyságrendekkel nagyobb létszámú seregekkel vonultak fel, mégsem nyertek.

1552-ben Eger várát alig több, mint kétezer, ember védte meg 30-40ezer törökkel szemben - ott technikai fölény volt a várfal is, általában jellemző volt, hogy az ostromlók számánál lényegesen kevesebb védő is meg tudott védeni egy várat.

A mai világban a technikai fölény már szinte elképzelhetetlen mértékű tud lenni.

A fejlett országok műholdakkal képesek követni az ellenfél mozgását, robotokkal támadhatnak, a fegyverek ereje elképesztő - azzal szemben a létszám fölény nem sokat ér, ha a másik oldalon nem semmiféle felderítési adat.

3-hoz: a technikai fölény mellé természetesen a taktikai fölény is szükséges, de a létszám fölény önmagában nem sokat ér.

A konkvisztádorok maroknyi csapatokkal hódították meg Amerika jelentős részét, akkoriban a fém páncélok, fém fegyverek, lőfegyverek ellen az őslakosoknak kevés volt a létszám fölény

Ez egyes területeken így van máshol pedig nem ilyen egyszerű, például két modernabb ország összecsapásánál inkább a stratégia az ami dominál.

Egy modernabb konfliktusnál meg a jó ég tudja kína,usa és oroszország az első mindenképpen a műholdak stb megsemmisítése volna. A kinetikus rakétáktól kezdve olyan fegyverek léteznek már hogy valószínűsíthető hogy az egyszerű szárazföldi haderő értelmetlen volna vagy azonnal megsemmisülne

#5#

Feltételes módban írtad, amit írtál, és nem tudhatjuk mit hoz a jövő, de abból nem sok jó nézne ki, ha a három vezető hatalom egymás ellen kezdene háborúzni.

Nem csupán vezető hatalmak, de mind a három atomfegyverekkel is rendelkezik.

#8#

Csatát, háborút el lehet bukni hibás stratégiai lépésekkel, amelyekről majd elvitáznak az utókorban.

A pozsonyi csatában technikailag, és létszámban is az ellenség volt fölényben, de elkövették azt a hibát, hogy a sereg a Duna két partján táborozott, a magyaroknak úgy két kisebb létszámú csapattal kellett megküzdeni, ami persze úgy is hősies tett volt.

A muhi csatában a magyarok taktikai hibái is hozzájárultak a tatárok győzelméhez, bár később azért adták fel a magyar területeket, mert olyan veszteségeket szenvedtek el a győztes csatában, hogy a területet uralni nem tudták.

Hunyadi Rigómezőnél már szinte megnyert csatát úgy bukott el a törökök ellen, hogy a király ész nélkül neki rontott a janicsároknak, aminek eredménye az lett, hogy fej nélkül maradt, és a keresztény sereg összeomlott.

A németek a Szovjetunió ellen több taktikai hibát is vétettek.

Nem használták ki, hogy a Balti államokban, Ukrajnában felszabadítóként fogadták őket, sőt gyorsan visszájára is fordult az SS kegyetlenkedései miatt, nem foglalták el Moszkvát, amikor arra esélyük lett volna, leálltak Sztálingrád romjain hadakozni, és eleve az kérdés, hogyan képzelték, hogy a japánok nélkül meghódítanak akkora területet.

A legfontosabb a STRATÉGIA. Fontos a létszám is, fontos a fegyverek modernsége, de már volt arra precedens, hogy az olasz tankokat az etióp harcosok tollas lándzsákkal szétverték, mert a tankokból kifogyott az üzemanyag.

Egyébként a németek azért is vesztettek, mert Hitler nem látta be: kétfrontos háborút NEM lehet megnyerni. Hiába voltak nagyszerű fegyvereik, és hiába voltak olyan remek stratégáik, mint Mannstein, Guderian vagy olyan taktikai géniuszai, mint Rommel. Aztán meg csak hab a tortán , hogy a szovjetek az amerikaiakkal meg az európai szövetségeseikkel egyértelműen számbeli fölényben voltak. Ajánlom mindenkinek A háború művészetét Szun Cétől.