A második világháborúban használt Panzer IV-esek mennyire voltak korszerűek?

A T-34 ellen konkrétan a panzerfaust vagy a molotov koktél is elég volt,az volt a baj hogy sok volt belőlük.

A panzer iv-t pedig H illetve J tipusig gyártották,azok már ütőképesebbek voltak.

A későbbi Pz IV-esek, a 75mm-es lövegükkel kb. egyenrangú ellenfelei voltak a T-34-nek és a Shermannek.

Egyébként szerintem érdemesebb lett volna a Pz IV fejlettebb változatainak(H és J)nagyobb számú gyártására ráfeküdni a németeknek, mint a ,,szupertankokat" erőltetni. Persze így is számbeli hátrányban lettek volna, de a királytigrisek és más nehézpáncélosok sokszor konkrétan használhatatlanok voltak a gyakori meghibásodások és a üzemanyaghiány miatt.

Nem beszélve arról, hogy az ilyen monstrumok gyártása nagyszámú magasan képzett embert követelt akikből gyakran hiány volt. Ehhez képest a T-34-et a gyorstalpalón betanított orosz parasztasszonyokkal is le lehetett gyártatni.

A németek leginkább francia, lengyel, cseh stb. munkásokat vezényeltek az üzemeikbe, ha meg is volt a kellő szaktudásuk(nem mindig volt) akkor is csomószor szándékosan szabotálták a gyártást. Csak betanított munkásokkal nehéz volt normális minőségben legyártatni egy királytigrist pl. T-34 vagy Sherman esetén ez nem volt akkora probléma.

A PzKpfw IV-re még Légvédelmi páncélost is terveztek alapozni, teljesen zárt felépítményként, Kugelblitz, amiből maradt egy Félig Roncs Torony, és az ép alváz, és külön - külön, de Múzeumban mutogatják azt is.

Amikor egy Harckocsinál Páncélvadászt / Légvédelmi páncélost építenek rá, elavult, de átépítve még Jó és Hasznos modellt kapnak.

Modern harckocsik önmagukban nem avulnak el, hanem csak az Altípusaik, pl. a T-72A, az XM-1 Abrams és a Leopárd 2A0 is Öregek és azok lesznek Műszaki Mentő, Páncélvadász, Légvédelmi páncélos, és Tüzérség, és értelemszerűen meg a T-72BU / M1A2 SEP V3 és a Leó 2A4 lesznek az Új és korszerű alváltozat, amik sima harckocsiként vannak.

Ahogy fent is írták, az F2-es változattól kezdve (75 mm-s hosszú csövű löveggel) már pariban volt a szövetségesek közepes harckocsijaival szemben (Sherman, T-34). Azt hogy fel tudták-e venni a versenyt meg tudjuk, hogy nem. Egyszerűen annyival több volt a T-34-esből. Nem csak azért mert több volt a SZU erőforrása, hanem mert annyival egyszerűbb volt a gyártása.

A harckocsiknak három fő jellemzőjük van (mozgékonyság, védettség, tűzerő) s a negyedik a gyárthatóság, egyszerűség. Utóbbiban a T-34 toronymagasan vezetett.

Nem a Szuperharckocsikba fektetés volt a probléma, a Tigris I-es és a Párduc indokoltak és elfogadhatók voltak a maguk módján, a probléma az volt, az USA-nak is hadat kellett üzenni, Japán miatt, akivel semmilyen kapcsolatuk megint nem volt, és évekre rá az USAAF B-17-esei és B-24-esei a Német Ipart bezúzták, lerombolták, a 200 előirányzott Párduc helyett legyártottak 20-at, amik Műszaki Hibákkal, gyengébb Anyagminőséggel jöttek le a futószalagról, anélkül meg normális körülmények között gyárthatják.

Pz IV-eseknél a J változat egy lebutított változat volt, manuálisan, kézikerekesen kellett forgatni a Toronyforgató gyűrűt és a Löveget, addig a háború közepén legyártott F2 / G / H változatoknál normálisan hidraulikusan / elektromotorral működött a toronyforgató, és kézikerék csak tartalékmegoldás voltak.

Gyárthatóságra hiába a T-34-es volt a legolcsóbb, ha 80 %-os veszteségeket szenvedtek, a T-34-85-össel együtt.

"Nem a Szuperharckocsikba fektetés volt a probléma, a Tigris I-es és a Párduc indokoltak és elfogadhatók voltak a maguk módján"

Hát pedig de. Az USA nélkül a brit bombázók is simán elégségesek voltak a német ipari teljesítmény lenullázására.

Az előzőeknek igazuk van, a németek egy elképesztő stratégiai hibát vétettek a Tigrisek meg a Párducok erőltetésével. Egyszerűen a németeknek nem volt elégséges ipari kapacitásuk ennyi különféle variáns legyártására. Sokkal több értelme lett volna az egyszerűbb, könnyebben javítható Panzer IV-esek gyártásának. A Tigris meg a Párduc a taktikai szinten valóban jó tankok voltak, viszont a probléma ott kezdődött, hogy a legtöbbjük már a frontra is képtelen volt eljutni. A Tigrist először az Észak-afrikai kampányban vetették be, és ott valóban nem nagyon volt az angoloknak válaszuk (egyszerűen nem volt olyan tankjuk, ami át tutda ütni a Tigris páncélzatát), viszont a sivatagi időjárás rövid úton tönkrevágta a Tigris váltóját és a motorját. A német vezérkar erre azt találta ki, hogy vonattal elviszik a Tigriseket maximum 5 kilométerre a fronttól... Észak-Afrikában, ahol erre egyszerűen nem volt kiépítve egy rendes vasúthálózat. Ráadásul a páncélos egységek nem voltak felszerelve elegendő tartalék-alkatrésszel. Ennek az lett az eredménye, hogy a legtöbb Tigris sosem jutott el a frontra, és a legénységnek kellett felrobbantania a saját tankját. A keleti fronton jobban teljesített a Tigris, mert ott volt rendes vasúti hálózat, viszont ott meg az orosz mocsarakban akadt el. A Párduc ugyanez, csak pepitában. Hiába volt egy nagyon jó tank, ha elképesztően megbízhatatlan volt. Most vesd össze ezt a Shermannal, vagy a T-34-el, amik sokkal megbízhatóbbak és olcsóbbak voltak.

"Gyárthatóságra hiába a T-34-es volt a legolcsóbb, ha 80 %-os veszteségeket szenvedtek, a T-34-85-össel együtt."

A Tigrisek meg a Párducok hasonló veszteségeket szenvedtek, csak nem a csatában, hanem a frontvonal mögött...