Miért bűn a dezertálás?

A magyar hadseregben is nagyon szigorúan bűntették a haza árulást, szökést, a parancs megtagadást, gyávaságot. 1944 augusztus 23-án, az árulást nemzeti szinten Románia követte el, minden előzetes tárgyalás nélkül, átállt az ellenséghez. Ezt viszont senki nem büntette. A vissza vonuló magyar hadsereg a 17-18 éves fiukat is behívta, egy, max két heti kiképzés után az oroszok megállítására a védelmi vonalra küldték. A nagy túlerővel támadó ellenség láttán, a fiuk szétfutottak. És amikor újra jelentkeztek az egységnél, egy vonalban felsorakoztatták, tízig kellett

számolniuk, minden tízediknek meg kellett ásni a saját sirját, és az életben maradó társaik kellett meglőjék őket. Olyan is volt, aki csak

megsebesült, beleesett a sírba, és kiáltotta : ne lőjetek, még élek. Egy tábori csendör odament, és pisztolyával végzett vele.

Persze, gyávaság, hazaárulás, undorító fúj, de a dezertálás általában akkor szokott nagyobb gyakorisággal megtörténni, amikor a sereg morálja egy óriásit zuhan.

Pl. ilyen akkor fordulhat elő, amikor egyértelmű, hogy a csata elveszett, és ha meghalnak "hősként" a csatában, ha nem, nem tesz semmi különbséget, max még több vérontás lesz.