Szerintetek a II.vh alatt melyik hadiszíntéren lehetett a legszörnyűbb harcolni?

Keleti front.

Szigetek,Csendes óceán.

#1

Én hozzáadnám Afrikát, hiszen jó lehet olyan tankba menni, amin tojást is megtudsz sütni.

A keleti fronton halt meg a legtöbb ember...

Nem lehetett egy nagy élmény ott harcolni.

Szerintem az volt a legszörnyűbb része a háborúnak

Szerintem egyértelműen a keleti front. Ettől egy hajszállal lemaradva a Csendes-óceáni.

Bár az elég nehéz kérdés, hogy halálra fagyni/sárba beragadni rosszabb vagy a párás esőerdőben szenvedni szúnyogok kíséretében. A japánok konkrétan éheztek is(túlterjeszkedték magukat és logisztikailag nem tudták megoldani a távoli egységek ellátását), rendszeres volt a másik japán hadosztályok raktárainak lopkodása sőt a halott emberek elfogyasztása is.

Sem az amerikaiak, sem a japánok nem ejtettek foglyokat, de igazából mindkét fél többet szenvedett a fülledtség és a betegségek miatt mind az ellenségtől.

Az oroszok és a németek is ugyanilyen gyülölettel küzdöttek, de ott ugye másféleképpen szivatta az Anyatermészet a katonákat.

Ezeken kívül az afrikai(sivatag miatt) és az olaszországi(hegyi terep) lehetett még iszonyat tortúra.

Meg tudom érteni a fóbiás embereket, engem a bezártság frusztrál, bár messze nem annyira, mint a sógornőmet, aki ha hozzánk jön, akkor gyalogol ezerrel, mert képtelen a liftbe szállni. Nekem csak a tömegnyomorban akad el a lélegzetem, dobog hevesen a szívem, ha teli a lift, vagy a villamos, így számomra egyértelműen a tengeralattjárós halálnem a legborzasztóbb. A fegyvernem maga egyébként is élen van a százalékos veszteségekben, rengetegen szenvedtek borzalmas halált közülük és még ráadásul haláluk előtt gyakran éltek rettegésben huzamosabb ideig, - én képtelen lettem volna elviselni.

A sors fintora talán, hogy szeretem a nyomasztó hangulatú Das Boot filmet, gyakran nézem, bár nemigen tudom egyszerre végigülni, mert egészen jól át tudja adni azt a bezártságot, amit maguk is érezhettek, meg a páni félelmet.

Amúgy meg a repülős filmek is ijesztőek tudnak lenni, vagy ahol a magasság más vonalon átjön, mert elsősorban a saját félelmeink, gyengeségeink azok, amik felfokozódnak, bár természetesen a veszélyérzet magában olyan érzéseket kelthet, amivel nyugalmi állapotban, teszem azt a fotelban ülve alig kell számolni, bármilyen izgalmas filmet nézünk is.

Nemegyszer voltam katonai lőtéren és az ember kezében tartott fegyver, amiben éles lőszer volt, meg ugye mindenkiében, eleve más hangulatot adott, bizisten teljesen más volt átélni, mint a filmeken a fegyverropogást, a lövedékek süvítését, vagy a kézigránátok robbanását, pedig az csak egyszerű lövészet volt, nem háború, de már maga a tudat, hogy ez valóság, nem film, vagy fikció, ugyancsak képes felborzolni az idegeket.

Na, hát én ejtőernyős - pedig egyszer kipróbáltam -, vagy tengeralattjárós - azt szerencsére nem - harcokból szerettem volna leginkább kimaradni.

Mindegy, hogy hol.

Ha "te" fekszel abban a sekély kis ĺövészárokban, és másodpercenként veszélyben az életed, akkor ott.

Nem lehetett az jó sehol sem, egy bakának sem.

Bocs az egyszerű válaszért, de ha belegondolok, így érzem.

Általában azokat tartották a legrosszabbnak ahol magas volt a veszteség/sebesülés arány, rossz az utánpótlás/ellátás, vagy zordak az időjárási körülmények (túl hideg/meleg/csapadékos/száraz). Ez alapján keleti front, Csendes óceán, de pl. Bastoneban sem volt egy vidám népünnepély harcolnia a bekerített ejtőernyősöknek, de az olasz katonák sem tapsolták meg Mussolinit a görög fronton a hegyek között (némelyik frontszakaszon többen szenvedtek fagyási sérülést - a hiányos téli felszerelés miatt - mint sebesültek meg harccselekmény közben).

Egyébként mindenhol sz.r volt ahol harccselekmények folytak és meghalhattál/megsebesülhettél, a II. Vh. nem a lovagias küzdelmekről szólt.