A második világháborúban, például a csendes óceáni hadszíntéren mi alapján dőlt el,hogy egy tengerészgyalogos Thompsont vagy M1 Garandot kap? Mennyire volt nyílvántartva az adott katonához tartozó fegyver?

A katonákhoz tartozó fegyver nyilván volt tartva, csak éppen harc közben az megsérülhetett, használhatatlanná válhatott. Ilyenkor a katona azt vette fel, amit talált.

Egyébként a Garand 1943-tól lett rendszeresítve a tengerészgyaogságnál. Azt megelőzően mindenki Springfieldet használt. Ekkortól viszont megjelent az M1 karbély (amit a tengerészgyalogososk nem igen szerettek) valamint a Thomson. Rajonként lettek leosztva, lecserélve egy-egy katona Garandját.

Egy katona nem dobálja csak úgy el a fegyverét, mert az a leghűbb társa! Az asszony megcsalhat, leléphet - de a fegyvered sosem mondhat csütörtököt, jobban kell ismerned, szeretned, ápolgatnod, gondoznod mint bárkit a világon - mert az életed múlik rajta! Ezt a gondolkodásmódot nevelik a katonába, úgyhogy nem cserélgethető csak úgy a fegyver kedv szerint, az egységparancsnokkal meg kell beszélni. A harc közbeni improvizáció megint más kérdés, ha nincs más, elfogy a lőszer akkor akár az ellenség fegyverét is magadhoz veszed.

Az M1 és a Thompson működésében, felhasználásában erősen eltér. Más és más terepen, körülmények között hol az egyik (tagolt terepen, kis távolságra Thompson), hol a másik (nyílt terepen, nagyobb távolságban célzott lövések leadására) a megfelelőbb. Pont ezért nem a teljes rajt fegyverezték át, hanem rajonként osztottak ki 1-2 darabot, hogy a teljes harcképességét növeljék a rajnak.

Az angol Wikipedia cikk ezt írja Thomsonról:

"Az amerikai tengerészgyalogosok korlátozott kiadású (limited-issue) fegyverként használták a Thompsont, különösen a későbbi szigeti támadásaik során. Hamarosan kiderült, hogy a Thompson korlátozott hatású a sűrű dzsungelben, ahol a kis sebességű, .45-ös golyó nem hatol át a legtöbb kis átmérőjű fán vagy védőmellényen. (1923-ban a hadsereg elutasította a .45 Remington – Thompson lőszert, amelynek energiája kétszerese volt a .45 ACP-nek) [46] Az Egyesült Államok hadseregében az új-guineai és a guadalcanali hadjáratok korai szakaszában sok csendes-óceáni háborús dzsungel járőrét eredetileg Thompsonokkal szerelték fel, ám hamarosan pontvédő fegyverként kezdték alkalmazni a Browning automata puskát. [47]

A hadsereg 1943-ban mutatta be az Egyesült Államok M3 és M3A1 géppisztolyait azzal a tervvel, hogy ez utóbbiakat olyan mennyiségben gyártják, amelyek elégségesek a Thompson jövőbeli megrendelésének törléséhez, miközben fokozatosan kivonják az első vonali szolgálatból. Az előre nem látható gyártási késedelmek és módosítási kérelmek miatt az M3 / M3A1 soha nem váltotta fel a Thompsont, és a vásárlások 1944 februárjáig folytatódtak. Bár az M3-at lényegesen olcsóbb volt előállítani, a második világháború végén a Thompson a háborús teljes termelés meghaladta a 1,5 milliót, majdnem három az egyben meghaladta az üzemben lévő M3 / M3A1 géppuskákat. [39]"

[link]