Vak Bottyán tényleg elfogta az osztrák hadipénztárt, vagy ez csak a Rákóczi hadnagyának forgatókönyve?

Itt van leírva a történet, egy 1865-ös életrajzban.

[link]

Bottyánnak egy ily felszágiüdó kis számu portája,

mindgyárt az újvári generálisság átvétele elején oly kitünő

bátorságot tanusított, és oly fényes sikerrel járt, ,hogy

szerencsés esetének Ilire nemcsak Magyarországot, hanem

a távol külföldet is betölté1). *

Kolinovics részletesen, az élő szemtanúk, sőt tettesek

után beszéli el ez érdekes epizódot, melyet mi még több

rendbeli egykorú levelezéssel vagyunk szerencsések föl

világosíthatni.

A császárnak Magyarországban vezénylő főparancs

noka gróf Stahremberg Guido, a Spanyolországban küzdő

hadak élére rendeltetvén: helyére magyarországi fővezérré

testvére gróf Stahremberg Maximillián neveztetett

ki2); ugyanaz, kit Bottyán a fertő-sopronyi sánczvonalból kivert volt. Miksa gróf — a ki mellesleg mond

ván, igen elbizott, kevély ember vala — a császártól Bécs

ben átvevé kineveztetési okmányát, s a kincstárból tete

mes összeg pénzt, a hadak fizetésére : s azzal 1708. fe

bruár elején alá indúla Pozsonyba, hogy a hadak vezény

letét ténylegesen általvenné. Pozsonyban nem sokáig ké

sett; dolgainak rendbevételével Nagy-Szombatba készüle.

Figyelmeztették őt : nagyszámu katonai fedezet nélkül

utra ne indúljon, mert bár a Csallóközben és az AlsóVág innenső felén a császáriak feküsznek : mindazáltal

egyes merész kurucz csapatok minden untalan keresztűl

csapkodnak, úgy hogy miattok az útazás sohasem biztos.

Stahremberg, ki az ellenfél iránt kicsinylést akara

mutatni, megvetőleg válaszolá: „hogy ő mitsem fél az

efféle lurkóktól!"3).

Ezzel hadi főpénztárnokával együtt február 16-kán

reggel hintójába veté magát, s 20—25 lovas német kisé

retében megindúla nagy maga-elbíztában.

Azonban :

„Quem dies vídit veniens superbum:

Hunc dies vídit fugiens jacentem."

Bottyán tábornok hadvonalainak vizsgálata közben

február 10-ke táján érkezett Lipótvár alá. Ott a Babocsay-brigáda, s az ostromzárlati intézkedések fölött szem

lét tartván , nehány nap mulva Nyitrára folytatta útját,

hogy a várat és a Balogh s Esze-dandárokat megtekintse.

Nyitrán febr. 15-kén kiválaszta egy igen bátor és

ügyes huszárőrmestert a Galáuthai Balogh István ezeréből, hogy a Vágon általküldje Pozsony és Nagy-Szom

bat tájára, — biztos tudósításokat szerzendő a németek

hadállásairól.

Bornemisza János — így hítták az őrmestert —

jól ismeré azon vidéket, minthogy réthei, pozsonymegyei

születés vala; katonái is mind a tájiak : Balogh István

ezrede pozsonyvármegyei lévén.

Midőn azért megkapá a tábornok parancsát: Kolinovics szerént 14, Szluha Ferencz szerént 23 —24 elszánt

legénynyel még azon éjjel megindula. A Vágon és a né

metek hadvonalán szerencsésen általvergődött.

A pozsony-nagy-szombati országutban Szencz, Sárfő,

és Boldogfalva között akkor valami csepőtés, bokros

hely létezett, talán ma is megvan még. Bornemisza reg

gelre ezen bokros helyet elérvén : a berekben állitá föl

embereit.

Egyszerre hintó közeledik 20—25 főnyi vasasnémet

ből álló kisérettel. Bornemisza jelt ád harczkész embe

reinek; ezek egyszerre előtörnek leshelyeikből, s nagy

tűzzel rárohannak a kiséretre, egyszersmind a hintós lo

vak istrángjait kardjaikkal elvagdalják.

A hintóban a császári hadak főgenerálisa gróf Stahremberg Miksa ült, a mit azonban a kuruczok még ekkor,

természetesen, nem tudnak vala.

A kiséret védé urát a hogy tőle kitelt: de a kuru

czok mind jó válogatott vitézek valának : nehány percz

alatt lekaszabolák őket, ötnek kivételével, a ki megadá

magát; el egy sem futhatott a serénylovú magyarok

elül. Bornemiszának Fekete Mihály nevü közvitéze

maga négy németet vágott le, mint a különben labanczérzelmű Kolinovics vallja. A hintó ajtajához legelőször

Végh János nevü kurucz közvitéz férkőzék ; a csata

zajára Stahremberg megragadta, s lövésre készen tartá

pisztolyát. A mint Végh az ajtót ki akarja vala nyitni:

Stahremberg kitüzelt reá , de Végh a lövés pillanatában

elég ügyes volt a kitartott pisztoly végét kardjával anynyira felvágni : hogy a golyó melle helyett kalpagját

hordá keresztül, bár üstöke táján fejét is megsértette.

Erre Végh kirántá a kocsiból és lefegyverzé Stahremberget s a főpénztárnokot. Míg a többiek — kik kö

zül egy Rácz Miska nevü, komáromi labanczból kuruczczá lett hires kóborlót ismerünk — a hintó motozásához

fogának: Bornemisza, Szenczi Lányi János, Mészáros

Mátyás, Karácsony Ferencz és még nehány más

kuruczok a csalitba vitték foglyaikat, s elkezdék val

latni. Stahremberg konokúl tagadta kilétét, tagadták félre

vitt és külön vallatott alattvalói is. Ekkor oda érkezik

vérző fejével, átlőtt kalpagjával Végh János, és kapott

sebe miatt feldühödten — arczúl ütötte a császári ha

dak főgenerálisát 1) , — a kurucz közlegény. Sőt sebe

érdíja fejében Stahrembergnek drága zsebóráját is el

vevé1).

A főpénztárnok azonban, s Miksa gróf komornyikja,

kiket agyonlövéssel fenyegettek, ha meg nem vallják urok

kilétét : végre engedének félelmöknek, s megmondák Bornemiszáéknak, hogy az elfogott és Végh által oly gono

szúl tractált egyéniség nem más — mint gróf Stahremberg Miksa, a főtábornok.

A kuruczok megörülvén a jó szerencsének , ottan

közűl-akarattal elhatározák, hogy megvetve életök min

den veszedelmét : Stahremberget, akármiként, de elviszik

— keresztül saját had vonalain — Nyitrára, Botytyánnak. Ha kell : karddal vágnak titat magoknak, el

hullanak mellette — de mégsem bocsátják ki markaik

közűl.

Lovuk elég volt: saját paripáikon kivül a levagdalt

németek lovai, s a hintó fogata, mind rendelkezésökre

állának. A főpénztárnokot, a komornyikot s az öt meg

maradt németet tehát fegyvertelenűl felültették egy-egy

vasasnémet-lóra: Stahremberg alá azonban saját könnyü

magyar paripáik egyik legjobbikát adták, hogy üldözte

tés esetében lova lassusága miatt a császáriak utol ne

érhessék.

Gondolkodásra nem sok idő vala : mert attól tart

hattak, hogy a megrohanáskor váltott lövések hallattára

a szomszéd falvakból német hadak, vagy őrjáratok fog

nak jelentkezni. A kocsiból azért a hadi pénztár tartal

mának megtalált részét magokhoz vévén , ügetést nyargalvást elindulának. Stahremberget közre vették; egyik

oldalról egy kurucz kivont hegyes-tőrrel, másik oldalról

pedig egy másik, felvont karabélylyal lovagolt mellette ;

tudtára adák, hogy a legkisebb segélykiáltásra vagy

jelre — azonnal halál-fia1).