A mariusi reform utáni katonák maguknak vették meg a felszerelést?

1# ujra én.

Ehhez hozzátenném, hogy amúgy baromira lenyügöző ha belegondol bárki, hogy 2000 évvel ezelőtt egy olyan hivatásos hadsereget hoztak létre ami az 1700as években kezdett el kifejlődni újra.

Nem maguknak, hanem elajándékozták a patríciusok nyafka gyerekeinek. 😜

Helytelenül használtad a kifejezést: nem "maguknak vették meg", hanem ezt kelltt volna: "(saját) maguk vették meg", vagy "maguknak kellett megvenniük".

"Ehhez hozzátenném, hogy amúgy baromira lenyügöző ha belegondol bárki, hogy 2000 évvel ezelőtt egy olyan hivatásos hadsereget hoztak létre ami az 1700as években kezdett el kifejlődni újra."

Valóban lenyűgöző, de ezek az európai hivatásos hadseregek (történészi szakkifejezéssel "állandó jellegű hadseregek")nem az 1700-as években, hanem már az 1500-as évek elejétől, a "hadügyi forradalom" kibontakozásával kezdtek megjelenni. Az 1525-ös páviai csatát szokás az európai hadtörténet nagy fordulópontjának tartani.

Az állandó jellegű hadseregek kialakulása elválaszthatatlan az abszolút monarchia rendszerétől, melynek ezen hadseregek egyszerre létrehozói, teremtményei és fenntartói.

A legfontosabb minőségi és mennyiségi változások a hadügyi forradalom során az európai hadseregek tekintetében ugyanakkor az 1600-as években mentek végbe. Itt kiemelendő

XIV. Lajos, a Napkirály két hadügyminisztere, apa és fia, Michel Le Tellier (1603-1685) és François Michel Le Tellier (1641-1691), Louvois márkijának szerepe. Olyan újítások fűződtek a nevükhöz, mint a szuronyos puska, az egyenruha, a laktanya, a központi raktározás (magazinok) bevezetése. Munkásságuk következtében a Francia Királyság hadserege háborúra mozgósítva, hadilábon a 17. század végére elérte a 400 000 fős létszámot.

Nem egészen világos, melyik korszakra vonatkozik a kérdés.

Ha a 16-17. századi európai hadügyi forradalom időszakára, akkor a következő a válaszom, nézzük pontonként:

„Ezek a bandériumrendszerek, amik lényegében milíciák, kezdenek megszűnni (bár Machiavelli pont ellenzi ezt).”

Machiavelli (1469-1527) rendkívül jelentős politikai gondolkodó, ugyanakkor nem katonai teoretikus. Szintén lényeges, hogy elképzelései saját korának itáliai viszonyaira vonatkoztak. A Fejedelem c. művének 12-14. fejezete (12. Hányféle hadsereg van; valamint a zsoldoskatonákról, 13. A segéd- és vegyes csapatokról; a saját katonaságról, 14. A fejedelem tennivalói a rendezett hadsereg dolgában) foglalkozik a kérdéssel, de ezt Itáliára kell érteni.

A banderiális hadseregek és az itáliai városállamok milíciáinak harcértéke jóval kisebb és gyengébb a zsoldos hadseregekénél. A zsoldosok professzionális, hivatásos katonák, míg a banderiális hadseregek és a polgári milíciák tagjai jellemzően csak alkalmanként katonáskodtak.

„A hivatásos katonákból álló zsoldosseregek nem kifizetődőek, mert nem hűek senkihez, és túl drágák.”

Belesel abba a hibába, hogy amit Machiavelli az itáliai városállamok zsoldosseregeiről írt, általánosítod egész Európára. Ez komoly hiba. Ugyanis a kor legjobb és legkeresettebb zsoldosai nem ám az itáliaiak, hanem a svájciak, a németek, a spanyolok és a vallonok voltak. Ezek viszont, ha pontosan fizették őket lojálisnak, hűségesnek és megbízhatónak számítottak.

„De akkor milyen hadseregek vannak itt ebben az időszakban? A milícia és zsoldossereg valamint a sorkatonaság közt.”

Nincsenek tisztán egynemű hadseregek. A háborúkat jellemzően kis létszámú zsoldosseregek vívták, de mellettük fennmaradt támogató jelleggel a feudális hadkiegészítés (ez Magyarországon a nemesi felkelést, a vármegyék portális katonaságát, a városok kiállította katonákat jelentette).

Magyarországon a híres magyar végvári vitézek (lovas huszárok, gyalogos hajdúk), akik a török ellen védték, igen hatékonyan az országot bizony zsoldoskatonák.

Például a 16-17. századi az oszmán török haderőben a defenzív gyalogságot képző janicsárok kényszersorozottak, a keresztények gyermekadójából állították ki őket. A könnyűlovas szpáhik viszont vagy szolgálati birtokért (tímáros szpáhik), vagy zsoldért szolgáltak.

Lényeges látni, hogy itt egy szerves fejlődési egy folyamat zajlik. Például Mátyás királynak volt a híres zsoldos serege, a fekete sereg, de mellette léteztek főúri, főpapi és vármegyei bandériumok, és létezett a nemesi felkelés intézménye is. Ezek így együtt alkották a magyar királyi haderőt Mátyás idejében. A fekete sereg állandó jellegű zsoldossereg volt, még a feudális elemek, a főúri, főpapi és vármegyei bandériumok, a nemesi felkelés intézménye csak háború idején volt mozgósítható, tehát nem állandóan álltak rendelkezésre, hanem csak időszakosan. A zsoldosság másik előnye velük szemben a professzionalitás, a nagyobb harcérték mellett éppen az állandó jelleg. A zsoldosok azonnal Mátyás rendelkezésére álltak, nem kellett hónapokat várni a mozgósításukra.

A zsoldosseregek eleinte viszonylag kis létszámúak voltak. Mátyás fekete serege sem volt nagyobb 9000 – 15000 főnél.

A következő lépést a nagy létszámú zsoldos seregek kialakulása jelentette. Ez először Európában a spanyol világbirodalom révén mehetett végbe. A spanyol Habsburg királyok a 16-17. században hatalmas, összetett monarchia élén álltak, amihez a mai Spanyolország, 1580-1640 között Portugália, Itália közel fele, jelentős német, németalföldi és francia területek tartoztak Európában, plusz a kolosszális amerikai gyarmatbirodalom és nem jelentéktelen ázsiai területek. A birodalom adóiból és az amerikai aranyból és ezüstből egy 150 000 fő környéki zsoldossereget tudtak kiállítani a 17. század elejére. 1525 és 1643 között a Spanyol Királyság volt Európa első számú szárazföldi katonai hatalma. A spanyol haderő erősen internacionális jellegűnek számított, részben a birodalom tarka összetétele miatt, részben mert nagyszámú külföldi zsoldost is alkalmazott, igaz a gerincét mindvégig a spanyol egységek alkották.

Jelentős volt az 1618-1648 között zajló harmincéves háború szerepe a hadügyek európai további fejlődésében.

A 17. század közepétől, döntően a harmincéves háború hatására a korszak európai hadseregei a zsoldosság helyett egyre inkább a hazai lakosság toborzása és kényszersorozása útján megvalósuló hadkiegészítés felé fordultak.

„A zsoldossereg hivatásosságát és a milícia nemzetiességét ötvözve kitalálják a reguláris hadseregeket.”

Ez igen erős leegyszerűsítés lenne. A reguláris hadseregeket monarchiák hozták létre. Ezek az uralkodó hadseregei, nem az országé, vagy a nemzeté.

Nemzeti hadseregről, sőt csak a nagy francia forradalom hadereje óta beszélhetünk. Sőt maga a nemzet modern fogalma is csak a francia forradalomban született meg. A korábbi hadseregek nem a nemzeti jellegűek, hanem dinasztikusak, egy adott monarchia hadseregei. Nem a nemzethez, hanem az uralkodóhoz hűségesek.

Ha érdekel a téma, régi, de még mindig igen jó anyag Bánlaky József monumentális, A magyar nemzet hadtörténelme című műve. Áttekintő jelleggel szinte minden fejezetnél foglalkozik a hadművészet fejlődésével. [link]

Javítok, mert volt pár elütés:

Ez igen erős leegyszerűsítés lenne. A reguláris hadseregeket monarchiák hozták létre. Ezek az uralkodó hadseregei, nem az országé, vagy a nemzeté.

Nemzeti hadseregről, csak a nagy francia forradalom hadereje óta beszélhetünk. Sőt maga a nemzet modern fogalma is csak a francia forradalomban született meg. A korábbi hadseregek nem nemzeti jellegűek, hanem dinasztikusak, egy adott monarchia hadseregei. Nem a nemzethez, hanem az uralkodóhoz hűségesek.