A régi várakból hogy lőttek kifelé az ágyúkkal?

Az ostromló török tábort aligha lőhették a várból, a törökök tapasztaltabbak voltak ennél és a tábort lőtávolon kívül állították fel. Természetesen lőtávon belül is tevékenykedtek, muszáj volt nekik, sáncokat emeltek, csapatösszevonások történtek, stb..., azt lehetett a várból tűz alá venni.

A XV. században még nemigen vannak robbanógránátok, csak egyes kísérletek rá, lényegében az 1500-as években kezdenek majd ilyeneket alkalmazni elszórtan. A bombardok többnyire kőgolyókat lőnek ki, amelyek kemény felületre csapódva széttörnek és a szerterepülő repeszek okoznak sérülést, könnyű mészkövek ezek, esetleg márványgolyók, de robbanótöltet nem volt bennük.

Feltüzesített fémgolyókat is gyakorta használtak gyújtogatásra, csak ezzel nagyon kellett vigyázni, a fojtás valamilyen szigetelőanyagból volt, bőrből talán és a töltés után azonnal kilőtték.

Gárdonyi Egri csillagok-ja elég jól leírja a korabeli viszonyokat, az író két évig látogatta a levéltárakat, hogy ismereteket gyűjtsön, bár nem teljes körben ad képet a korról, nem írja a hajózást, amely hallatlan módon fejlődik a korábbiakhoz képest és vele a lőfegyverek, sem a világpolitika szerteágazó részleteit, de amit ír, az elég jól fedi az igazságot.

Ír többek között cserépbombáról, amibe robbanóelegyet tettek, ként, meg vasdarabokat, lehetett így repeszgránátot, gyújtót készíteni és kézzel dobták el, a gyújtózsinór meggyújtása után - ebből fejlődtek ki a gránátos ezredek később és az ágyúból is kilőhető robbanógránát, amelynek eleinte külön gyújtása volt, a becsapódásra robbanó lövedék már jóval későbbi fejlődés eredménye.

Az 1600-as években kezdődik a robbanólövedékek korszaka, egyáltalán a tüzérség különböző módozatainak szélesebb körű alkalmazása, mert addig főképen az ostromágyúk dominálnak a várfalak lerontására.

Ekkortól indul a muskéták, a kézi lőfegyverek korszaka is, amelyek a fejlődés eredményeképpen terjednek el és javulnak hatékonyságban, tűzgyorsaságban, pontosságban folyamatosan.

[link]

Ezekbe a hajítógépekbe is főleg köveket tettek, de természetesen már a rómaiak is használtak a saját hajítógépeikhez gyújtólövedéket, többnyire meggyújtott olajos korsókat, amik a Molotov koktél elve szerint szétterülve belobbantak.

Igazából nemigen lehet tudni, hányféle módszert próbáltak ki, ismeretlen a bizánci görögtűz összetétele is, őszintén megmondom - nem ismerem a korabeli kémia lehetőségeit -, de kétségtelenül használtak égő, belobbanó anyagot is várostromokkor.