A Szovjet / Orosz harckocsik miért "könnyűsúlyúak" a Nyugatiakhoz képest?
# Piros Kalapács:
1. A T-64 / 80-as és a T-72 / 90 normális tornyos, személyzettel ellátott harckocsik, mégis "könnyűek", ahogy a kérdésleírásban felsoroltam adataikat.
2. A torony nélküli harckocsi nem újdonság, 1983 és 87 közötti az Amerikaiak is kísérleteztek ilyennel az Oroszokat és az Armatát megelőzve, kisméretű, távvezérelt toronnyal ellátott M1 Tank Test Bed-et terveztek, amelynél a tűzvezető rendszer teljesen digitalizálva volt, a személyzet a jármű elejében páncélkapszulában ülve képernyőkön keresztül vezérelte a járművet és a harckocsi lövegét, ezáltal igen védett helyen voltak és egy esetleges lőszerrobbanástól is védettek lettek volna, mégis nem találták jónak, maradtak a hagyományos elrendezésű harckocsiknál, az meg ment a múzeumba.
3. Minden haditechnológiai eszköz eléri fejleszthetőségének határát, "új" harckocsit nemigen lehet feltalálni, hiába 40 éves az M1 Abrams, Leó 2-es és a T-72 és T-80-asok, nem lesznek leváltva, max kapnak új löveget, a Leó 2-es és az M1 Abrams is elbírták sikerrel a 140 mm-es löveget, mégis értelemszerűen maradnak az alapjaik.
# Piros Kalapács:
Nem szeretnék ellentmondani, de a Szovjet harckocsik között is volt bőven különbség.
A Szovjet Főerőknek tartogatott T-72B-knél keményített acélváz alá szerkesztettek gumit, korundot, kvarcot, textolitot, poliuretánt, bórt és légrétegeket, ezek többszörös védelme papíron megette a HEAT és APDS lőszereket 105 és 115 mm-es lövegekből, addig a Keletnémet, Csehszlovák, Lengyel és Magyar Néphadsereg T-72M-jének páncélzata meg hengerelt szerkezetacéllal meg kevés szilikáttal bírt és indul is a hadigyártósor, vagy Légierőnél is a VSz-ben a MiG-21-es és MiG-23-as voltak a "csúcsok", addig a Szovjet Főerőknek teljesen más Szu-27-es volt.
Sokáig a Leopárd I-es és az M60 Patton voltak a T-64-esek és T-72B-k fő ellenfelei, a Leó I-esnek 70 mm (!) acélpáncélja volt 30 fokon megdöntve, az M60 Patton-ét 200 mm-re próbálták feltornászni, vastag volt, de akkor is a homogén acél nem olyan ellenálló, mint a különböző tulajdonságú és szakítószilárdságú anyagok keretbe foglalva, és ilyen alapon sokat kellett várni az M1 Abrams és Leó 2-es közismert változatának megjelenésére.
Bár akkor is a Szu-27-es és az F-15A/C sokkal jobban megegyeznek, mint egy M1 Abrams és T-80-as, mármint tervezési elvek szerint, mert a Nyugati harckocsik nem használnak kiegészítő páncélzatot, addig a T-80-as frontján ott díszelegnek a nagyméretű Kontakt - I / V / Kaktus / Relikt / Malachit ERA téglák, amikkel próbálják összetörni az APFSDS-t, meg azt látni, hogy az Abrams / Leó magasak, be lehet velük állni a domb mögé, jó a lövegsüllyedésük és onnan kapáslövésekkel tüzelnek, addig a T-80-as mesébe illően alacsony, a lövegsüllyedése gyenge, helyette nyílt mezei rohamozást képzelnek velük.
Az orosz harckocsik alapból "közepes harckocsinak" számítanak. Az hogy miért ilyenek, talán az a válasz, hogy a harc megvívásával kapcsolatos szovjet elképzelések szerint ez az ideális méret.
Könyebb páncélzat, olcsóbb előállítás, olcsóbb kiszolgáló környezet (kisebb harckocsi vontató, kisebb hídvető harckocsi stb.) nem beszéde arról, hogy az utak, hidak a könyebb harckocsit is elbírja.
Hátrány viszont, hogy kényelmetlenebb körülmények a kezelőknek, kisebb védelmi képesség stb.
Az eltérő katonai doktrínák miatt.
A szovjetek a harckocsik tömeges bevetésében gondolkoztak, nagy tömegben koncentráltan alkalmazva, áttörve a kritikus pontokon a frontot, s nem számított annyira a saját veszteség mértéke. Ennek meg jobban megfelel a relatív könnyen sorozat gyártható, gyors, nagyobb hatótávú, könnyen karbantartható közepes harckocsik koncepciója.
Ezzel szemben a nyugati doktrína elkezdett nagyobb hangsúlyt fektetni a harckocsik túlélőképességének a növelésére ezért is nőtt meg a tömegük.
Pont az akkori szovjet doktrína hívta életre pl. az A-10-est.
Ahogy az utolsó is mondja, eleve más volt a doktrína. Ha megnézzük, ezek a harckocsik "jöttek" valahonnan. A szovjetek a harckocsiknak a nagy tömegben való, támadó műveleteket szánták. Vagyis, ehhez kellett egy jó löveg, egy erős front és toronyhomlok páncél, illetve, egyszerű gyárthatóság. Mivel az oldal, a has és a tetőpáncél általában vékonyabb volt a nyugati társaknál, ezzel súlyt takarítottak meg.(A JSZ is azért könnyebb, mint a König tiger, mert a haspáncél csak a fele vastagságú...) Illetve, a szovjet tankok mindig kisebbek. A személyzet kényelme senkit nem érdekelt, csak elfértek valahogy. Végszükség esetén az ázsiai tag köztársaságok apróbb termetű katonáit is használhatták. Így egységnyi tömegű acélból több tankot lehetett gyártani. Ezeknek kevesebb üzemanyag kellett, ami jótékonyan hatott ki a logisztikára. Illetve, a hadi hidakra. Az egész szovjet stratégia lényege a minél gyorsabban lefektethető hadi hidak alkalmazása volt, hogy napok alatt le tudják rohanni egész Európát. Számos folyó és csatornarendszer volt az útjukban. Eleve ők használtak szalaghidat először. Könnyebb tank, könnyebb hadi híd. (Így is jókora teherautók cipelték az elemeket...)
És az Armata is azért maradt 50 tonna, mert egy hetven tonnás tankhoz a teljes logisztikai lépcsőt le kellene cserélni. Minden trélert, számos közúti hidat, vasúti szállító pőrekocsit, stb. Ez az ötven tonna volt a határ, ameddig a legtöbb meglévő dolgot, némi módosítással használni lehet. Pedig ugye terveztek ők 68 tonnás tankot is IS-7 néven...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!