Lehet egy egész ország háborús bűnös?
Magyar órán az irodalomtanárunk azt mondta, hogy Magyarország háborúsbűnösként fejezte be a második világháborút.
Én meg kijavítottam hogy nem inkább mint vesztesország?
Aztán nagy vehemenciával megtoldotta, hogy egyik ország sem deportált olyan gyorsan, mint Mo.
Én ezt nem tudom, hogy valóban így volt-e, de az hogy "háborús bűnös" szerintem nem húzható rá egy országra. Azok akiket elítéltek a nürnbergi perben, meg azok, akik (nem feltétlen a 2. Vh alatt) igenis elkövettek olyan dolgokat háború alatt joggal nevezhetők így, de egy egész ország nem... Vagy rosszul gondolom?
Plusz, tudtommal a zsidótörvények bevezetésével annyit késett a kormány amennyit csak tudott, s volt időszak amikor hazánkba szöktek a zsidók, mivel itt ez az ország még menedékként szolgált számukra.
Amikor a németek megszállták az országot, onnantól kezdve meg Magyarország inkább elszenvedője volt a kitelepítéseknek, mintsem résztvevője. Valakinek ki kellett adni a parancsokat, de a Hitleri Németország elnyomása alatt cselekedtek.
Igazából dönteni kellett, hogy vagy az ország, vagy a zsidók, de valamit így is úgy is vittek volna a németek...
Minden olvasónak felhívom a figyelmét arra, hogy ez a kérdés nem az antiszemitizmusra való buzdítás szellemében íródott, az ezzel kapcsolatos véleményeket mellőzzétek válaszaitokban.
Nem kérdőjelezem meg a holokausztot, illetve a náci ideológia bűnösségét, a valódi kérdés már fentebb megfogalmazódott.
Kérdező, te látod helyesen a dolgokat.
Magyartanárnőd magyargyűlölő. Vannak ilyen emberek, akár az oktatásban is. Nem tudsz vele mit csinálni, órán ő dirigál. Felelésnél mondd azt, amit hallani akar, a véleményedet meg oszd meg családoddal és barátaiddal.
Goldmund!
Hol a szólás szabadság? Nem szörnyű ez egy demokráciában?
Ez ennél összetettebb.
Ugyebár a tanár a tananyagot tanítja. Hogy mikor volt mondjuk az ónodi országgyűlés, az nyilván nem szólásszabadság kérdése. Hogy Ady valamelyik versében ez vagy az mit jelent, ott már lehet vitatkozni. Vagy, hogy az 1867-es kiegyezés mennyiben volt jó döntés Deák részéről. Ilyenkor illik a szakemberek (irodalomtudósok, történészek) véleményét elfogadni, ha ők nagyjából konszenzusban vannak. Jó esetben ezt kell tanítania a tanárnak is.
Tehát abból kell kiindulni, hogy a szólásszabadság arról szól, amikor véleményt mondasz. De feleléskor te a tanár által megtanított tananyagot kell, hogy visszamondd. Ami jó esetben a szakma álláspontja (rossz esetben persze nem az). A szólásszabadság szünetben kezdődne, ha akkor társaiddal, vagy épp a tanárral erről kötetlenül beszélgetnél. Az más kérdés, hogy ilyen fafejű tanárral véletlenül se kezdjen vitába az ember.
Ugyanakkor, ha a tanár nem a szakma konszenzusos véleményét tanítja, nem tudsz vele mit csinálni. Tapasztalatom szerint a legrosszabb a nyílt szembehelyezkedés. Akkor ui. azt mondja a tanár, hogy rosszul tudod, rosszul értelmezed, rosszul látod a kérdést. És mivel ezt ő dönti el, rossz jegyet kapsz érte.
Azt lehet, hogy olyanokat mondasz, ami számára elfogadható, de nem mész bele abba, amiben már különbözik a véleményetek. Pl. a kérdező esetében ugyebár ez nem töri órán, hanem magyar órán hangzott el. Nyilván egy abban a korban élt költőről/íróról tanultak. Nos, ha feleltetik ebből a költőből/íróból, akkor mondja el amit megtanult az életéről, a verseiről. Nem kell, hogy azt a történelmi kort minősítse a felelete során! Legjobb, ha erről nem beszél.
Lehet még ennél élesebb helyzet is az életében: amikor pl. állami intézményben dolgozva a főnök az uralkodó párt iránti kritikátlan imádatát nyíltan hangoztatja, és a beosztott nem szól ellene, mert nem akar vitát ebből, mert félti az állását.
Egyetértek az előző válaszolóval, de ez is egy jó lecke, hogy megtanulja a tanuló, hogy az iskolában nincs demokrácia (és az életben sem mindig).
Sztálinnak egyszerű gondolkodása volt ebben az ügyben, ő nem a zsidókkal volt elfoglalva, hanem úgy vélte, azok között voltunk, akik feldúlták az országát, nosza a málenkij robot kapcsán segítsünk a romok eltakarításában, mert mi üzentünk hadat, ám ők győztek.
Vae Victis - Jajj a legyőzöttnek, tartja a latin mondás.
Mellesleg én is áldozatnak tekintem a katonákat is, például a mi családunkban mindkét világháborúba elvitték a katonakorú férfiakat, akik el is estek.
Nem akartak ők menni, semmi bajuk nem volt a többi néppel, de nem volt mese, megjött a behívó, menni kellett, menni és meghalni.
Azt szeretném még hozzátenni, hogy például az atombomba bevetésében is érezhető ez az elítélés, jó, hogy ma mást mondanak, arra hivatkoznak, hogy ha elhúzódik a háború, akkor nagyok lettek volna a veszteségek, de szerintem mindezen túl az is benne van, hogy a japán civilek nem számítottak, Hirosima és Nagaszaki lakóit ki lehetett nukleáris fegyverrel agyusztálni, hiszen csak azt kapták, amit megérdemeltek, mert minek támadták meg Pearl Harbort, stb...
A zsidókra speciel mondták régen, hogy bűnös nép, mert megfeszítették Krisztust, csak hát ugye egyrészt nem az összes zsidó volt ott a kivégzésen, csak a töredékük, nagy részük nem is tudott a dologról, másrészt Jézus hívei is zsidók voltak, mármint az első őskeresztények, továbbá a két évezred előtti eseményekről a később élők nem tehetnek.
A történelmet meg kell ismerni, megérteni és el kell fogadni, mert nincs jogunk haragudni a mongolokra a tatárjárásért például, aztán meg ha nem minden így történt volna, ahogy történt, akkor mi nem élünk.
Lennének más emberek a Földön, lennének magyarok is, de nem mi.
Ezt így kell felfogni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!