Kinek lehet az érdeke, hogy a párkapcsolatokat ilyesmivel rombolja, arra miért nem összpontosítanak, hogy pl. "az apa" a megélhetést biztosítja a családjának?

Senkinek nem az érdeke senkinek. Ez a vers egy olyan anya tollából való, aki éppen a téma elszenvedője volt. Egy kisbabás anyuka élete gyökeresen megváltozik, minden esetben. Lelkiállapota és a világgal való kapcsolata is. Nem az első ilyen coming out, amikor egy anya őszintén elsírja a problémáit...

Igen, apa meg keresi a pénzt, ami nélkülözhetetlen. Ugyanakkor az nem minden. Muszáj részt vennie a kisgyermek körüli dolgokban, muszáj besegítenie a párjának, hogy néha ő is tudjon egyet aludni, muszáj a kisgyerekével foglalkoznia és a gyereknek is szüksége van erre. A vers ezt figurázza ki, szerintem van is alapja.

Én is apuka vagyok egyébként. Nem kell ezt a verset ilyen komolyan venni. Nincs senki, aki módszeresen rombolni akarja a párkapcsolatokat :) A vers az egy olyan dolog, ami általában - jó esetben - nagyon őszinte és az olvassa el aki akarja.

Kérdezö: neked valami bajod lehet, ha EGY vesrböl ilyen következtetéseket vonsz le.

1. Senkinek NEM érdeke semmiféle rombolás, csak egy anya leírta a mindennapjait, ahol az apa nem partner.

2. Egy "apának" nem CSAK megélhetést kellene biztosítani, hanem a családdal/gyerekkel/feleséggel is TÖRÖDNI, amit a versbenszereplö férfi nem tesz meg.

3. Ha neked ez a vers ennyire felzaklató, akkor nem ártana önvizsgáltot tartanod, mert valószínüleg igencsak találó rád nézve is.

4. Egy család nem azt jelenti ugyanis, hogy a férfi megcsinálja a gyereket, ad haza pénzt és ezért a nö öt is mindenben ki kell, hogy szolgálja a gyerek (meg a háztartás) ellátása mellett.

#4

Igen, ez szép elmélet. Megpróbáltad? Hány gyereked van akit sikeresen le tudtál nevelni az éjszakai felkelésről?

Tudod az én apám mai napig büszke arra, hogy anyámnak nem engedte hogy hozzám, az újszülött csecsemőjéhez felkeljen éjjel megetetni vagy bármit tenni, hogy megszokjam, éjjel aludni kell. Büszke arra, hogy 44 nap után már átaludtam az éjszaka jó részét és nem sírtam. Az eszébe sem jut, hogy 44 éjszaka azzal telt el nekik és a ház többi lakójának - rólam nem is beszélve - hogy sírt az újszülött csecsemő.

Barátainknak még alig pár éves a gyereke. Nagy elhatározással indultak, a gyerek is "partner volt" mert születésétől jó alvókája volt. irigyeltük őket, mert a mi 3 gyerekünk soha nem aludt 2-3 óránál többet egyhuzomban 1 éves kora előtt. Külön szoba, külön ágyában altatták a kicsit, "szakszerűen" ahogy javasolták, nem felkapkodva amikor sírni kezd stb. stb. Aztán ahogy telt az idő, a jó alvókája elmúlt, és az az apja hagyja hogy mellette aludjon inkább, aki egyébként nagyon ragaszkodott a "neveljük úgy, hogy aludja át az éjszakát" dologhoz, mert nem és nem alszik el, nem és nem alszik rendesen több órán át.

Az enyémek soha nem aludták át az éjszakát, de nekem nem is volt vele gondom. Nem csináltam belőle problémát. Nem hisztiztem ha a párom nem ébredt fel a sírásra, nem zavartam, hogy most ő menjen hozzájuk. Én ültem az ágyuk mellett mesét olvasni, én fogtam a kezüket a sötétben amíg elaludtak, én feküdtem melléjük ha sírtak, hogy visszaaludjanak, én aludtam a kiságyuk mellett a földön vagy egy matracon ha muszáj volt. De mind tudtunk aludni. Én kevesebbet és szaggatottan, a párom többet és nyugodtan.

Mert másnap neki autóba kellett ülnie, a munkájára kellett figyelnie, a kollégáival kellett foglalkoznia stb. stb. amihez pihentnek kellett lennie.

Egy dologból nem engedtem, amikor már önjáróak voltak a gyerekek é éjjel átjöttek a mi ágyunkba, akkor ha őt zavarta, neki kellett velük visszamennie, neki kellett őket lefektetnie és elaltatnia, mert engem nem zavart. megpróbálta 1-2 alkalommal és inkább aludt utána gyerekkel maga mellett (felett néha).

Kérdező

Ez a vers egy fáradt, kimerült és totál kikészült kezdő anya agyrohama, amit felkaptak mások, mert olyasmit írt le, ami nem volt a megszokott és lehet lájkolni. Ha ilyenként kezeled, akkor csupán mellé kell tenni a te véleményedet - amiben teljesen igazat adok neked - és a kettő együtt ad majd valamilyen képet.

Nem tiszta képet, nem is mindkét nézőpontból látható képet, hanem igen egyoldalút egy véleménnyel kiegészítve. Még a verset író maga is tudja, hogy hülyeség az egész, de le kell írnia, mert ezzel tudja magát tovább lendíteni. Majd ha tud aludni, ha még érdekli a dolog, akkor átgondolja talán a mellé tett véleményeket és rájön, a természet egyik nagy adománya az, hogy a férfi nem reagál a gyereksírásra, nem ébred fel rá, nem idegesíti. Mert ha így lenne, a férfiak rengeteg gyereket bántalmaztak volna, csak hogy csönd legyen végre. Ha nem tudnának a sírás mellett aludni, ha bennük is meg enne az a reflex, hogy fel kell kelni, tenni kell valamit, akkor másnak ők is kialvatlanok, koncentrációra alkalmatlanok lennének. És akkor az egész családot vinnék be egy vonat elé véletlenül, mert a kocsit ők vezetik többségében ha kisbaba van.

Nem véletlen, hogy a babák is teljesen másképpen viselkednek, ha csak az apjuk van a közelükben. Sajnos manapság ebben - a "csecsemőzésben" is túltolják a biciklit és itt is elvárják, hogy a férfi ha hazaér a munkából akkor vegye át szegény, fáradt anyától a gyereket, éjjel nappal is vegye ki a részét ugyanúgy a pelenkázásból, etetésből, és - mint itt - éjjel ő is legyen ébren ha sír a kicsi. Fel nem tudom fogni miért jó az, ha a pár MINDKÉT tagja felkel, mindketten kialvatlanok. Miért csinálják a nyugati filmekben, hoyg egymást löködik, most te menj, most te - mintha nem létezne olyan, hogy beszéd, előre elhatározás, munkamegosztás. Mintha nem lehetne megtenni, hogy hétköznap az anya csinálja, hét végén meg az apa vállalja az éjszakázást, vagy legalább néha.

Ahogyan az sem jó, ha mindig mindenben természetes, hogy "az az anya dolga". Mert kettőjük gyereke, ahogy kettejük családja.

De a munkamegosztásba bizony bele kell venni mindent. Az anya oldaláról az éjszakázást, azt, hogy nincs szabad perce amit csak magára fordíthatna, ugyanúgy, mint azt, hogy az apa bizony dolgozni jár, utazik, elfárad estére. Épen úgy, mint ez az anya aki a verset írta, csak az apa ma nem írhat verset arról, hogy gürizik, övé a felelősség, hogy most már 3 vagy több ember megélhetéséről gondoskodjon, hogy már nem kap a feleségétől olyan osztatlan figyelmet, mint előtte, hogy már nem tudnak ugyanúgy beszélgetni, mint korábban és neki mégis el kell ezt fogadnia, mert a gyerek bizony ezzel jár. Mert ha leírná, akkor azonnal támadnák érte.