Elképzelhető az, hogy egyszer lebontják a Colosseumot Rómában, mert ugye nem "politikailag korrekt"?

"ezért kell vigyázni arra, hogy a történelem tanítása ne silányuljon el" -igen, de aggódom, hogy késő... két generáció nőt itt fel abban a hazugságban, amit történelemből tanítottak, és az sok. Dicsőíteni a megszállókat? a vérmes kommunistákat? a vallásellenes marxistákat? hogy nem lehetett hozzájutni 4 évtizeden át igazi szellemi értékekhez? csak azért mert ők voltak a győztesek? nézd meg a 7-est: neurotikusan lepontozták- félnek ezektől a gondolatoktól, félnek az igazságtól az emberek.. A tanulmányt pedig -melyet két igazi szellemiségű ember írt - olvassátok el. Az ilyenek el voltak hallgatva. Hamvast a XX. sz. egyik legnagyobb gondolkodóját, legjobb tarkón lövető filozófusuk, Lukács Gy. száműzte a könyvtárból - raktáros volt.

Mindkét rossz eszme: a fasiszta és a marxista is MEGBUKOTT.

Úgy kell továbbgondolni, hogy ne legyen elbújtatva egyik sem - ál-liberál-globalista nézetben - mely alattomos gyakorlatként van jelen és álságos mivoltával csalja meg az embereket.

Szerintem A. Dugin: a negyedik politikai eszme művében elgondolkodtatót ír, olvassátok el.

[link]

" A modern kor összes politikai rendszerét három különböző ideológia szülte: az első és legrégibb a liberalizmus, a második a marxizmus, a harmadik pedig a fasizmus. Az utóbbi kettõ megbukott, s eltûnt a történelembõl, az elsõ pedig nem ideológiaként mûködik tovább, hanem magától értetõdõ gyakorlatként. A világ ma egy politika utáni valóság szélén áll. A liberalizmus értékei olyan mélyen beágyazódnak az átlagemberbe, hogy nem is észleli: egy ideológia mûködik körülötte. Ennek következtében a liberalizmus a politikai diskurzus teljes kisajátításával fenyeget, valamint azzal, hogy a világot teljes egyformaságba süllyeszti, elpusztítva mindazt, ami a különbözõ kultúrákat és embereket egyedivé teszi."...

„A negyedik politikai eszme nem áll rendelkezésünkre minden erõfeszítés nélkül. Lehet, hogy megszületik, lehet, hogy nem. A létrejöttéhez szükséges elõfeltétel az elégedetlenség; elégedetlenség a posztliberalizmussal mint univerzális gyakorlattal, a globalizmussal, a posztmodernitással, a »történelem végével«, a fennálló állapottal szemben, elégedetlenség a 21. század hajnalán zajló folyamatokkal szembeni tehetetlenséggel.”