Mikor lesz elégedett a magyar?

Úgy érzem, mindig mindennel elégedetlenek és rettentő kritikusak, bizalmatlanok vagyunk.

Most csapongok, de próbálok példákat hozni:

Ha megszorítás van, az a baj, ha utána a következő kormány nem csinál megszorítást, akkor azért vele is baj van, és visszasírják a nadrágszíj-húzót.

Ha valami beruházás nem keszül el időben, bíráljuk - pedig máshonnan is hallani ilyet.

A 4-es metrónak túl közel vannak az állomásai... A bécsi metrónak is amúgy.

Ha kivágnak fákat, az a baj, nem számít, hogy máshogy nem lehet véghezvinni a beruházást.

Érdekes, amikor nyugatabbra jártam, nem láttam nagy különbségeket.

Pozsonyban se volt jobb a villamos. Szobnál bizony szó szerint érezni a határátkelést és a mi javunkra, Párkány felé csak úgy ugrál a vonat, majd Pozsonyban láthatod az összefirkált, nem sötétített ablakos, csak buktatható ablakos vonatot. A késési statisztikájuk is elérhető, régebben nézegettem - semmivel se jobb a miénknél. Szobnál is késésekkel érkeznek a nemzetközi vonatok.

Nem lehet úgy átadni valamit, hogy ne bírálják, ne csak a negatívat lehessen olvasni.

Nem lehet úgy intézkedést bevezetni, hogy ne szidják. Komolyan, a rezsicsökkentésen mit lehet szidni?

Még filmek, videók, aranyos dolgokról szóló cikke, fényképek alatt is negatív kommentáradat.

Nem beszélve egymás mocskolásáról, az előítélet-dömpingről, egymás otthonának, szülővárosának, "szülőkerületének" mocskolásáról.

Magyar mentalitás ez?