Politikusnak eleve olyan ember megy akinek a meggazdagodás a célja, és már amúgy is vaj van a füle mögött?

A naiv ember tényleg szinte elhiszi. Pedig nem kéne, már akkor is világosan fogalmaztak.

Minden ember alakítja cselekvését a körülményekhez. A hatalom mindig csábít. De azért vannak fokozatok. Például az egy ideális (és nem létező) fokozat, hogy a körülmények úgy alakuljanak, miszerint csak tisztességes ember lehet politikus, és élete minden percében az is marad. A mai valóság viszont ennek ellentéte, az a politikus, aki néhányszor megpróbál tisztességesen gondolkodni, nem rúg labdába. A társadalom nem engedi.

Azonban érdemes tudni, bármennyire is ez ma itt a helyzet, nem ez a norma. És emiatt nem is marad így. Lesz majd egy középút, ahol néha elcsennek ezt azt, de többnyire tisztességesen munkálkodnak a közért.

Egy gyűjtőben két kérdezőnek is sikerült hasonló kérdést feltenni a politikusokkal kapcsolatban. A korábban leírt gondolataimat itt is megismétlem.

Amíg az embereknek van családjuk, rokonuk, barátjuk, ismerősük, és a politikusoknak még támogatójuk is, addig hatalomra jutása esetén ezek mind előnyt élveznek (benyújtják a támogatói számlát) a többi emberrel szembe. Ez az állatoknál is megvan, hogy a hozzá közelebb állót előnyben részesíti, a többséggel szemben. Sőt tovább mennék a választási körzetek igyekeznek úgy választani képviselőt, hogy az Őket képviselje, helyezze előnybe az ország többi lakójával szembe és ezért hajlandók anyagilag is elismerni. Amint ez megvalósul, már beszélhetünk korrupcióról, hisz egy kisebb csoport érdekében jár el. A demokrácia pont az, hogy a képviselők kénytelenek a céljaik érdekében együttműködni a hasonló érdekkörűekkel. Soros úr pont azt tudja kihasználni, hogy egy kisebb csoport, a számára megfelelő támogatások mellett, hajlandó az Ő anyagi érdekeit előnybe helyezni, a társadalom elvárásaival szembe, és ez még neki hasznot tud hozni. Amikor valamelyik támogatott rájön, vagy megérti a mögöttes célt, akkor kezdődik a támadás teljes fronton ellene. A politika pont arról szól, hogy lehet elfogadtatni a választásra hajlandó polgárok többségével, az Őket csak érintőlegesen képviselő célokat, a saját csoport felemelkedéséhez. A tőkések viszont a haszonszerzés érdekében minden lehetőséget igyekeznek kihasználni. Előbb Soros urat említettem, mint olyan példa aki a föld minden emberéről szeretne profitot szerezni, de a Lockhead, a Grippen a repülőgépgyártásban, de az Alstrom ugyanúgy belekeveredett a korrupcióba, hogy a termelésbe fektetett pénzéért megfelelő hasznot realizáljon.

Nekünk választóknak kell eldöntenünk, hogy melyik érdekcsoport mentén van esélyünk a saját céljaink (gazdasági, társadalmi stb.) érdekeinket leginkább közelíteni, és ezért igyekezzünk nekik hasznot hajtani, vagyis a voksokkal támogatni.

Az pártok egymásra köpködése és a programjaik, pont arról szólnak, hogy megszerezhessék a hatalmat, és ezért bármit megígérnek.

Amennyiben a választani hajlandók többsége, többre ítéli az ellenzék valamelyik pártjának ígéreteit, az éppen hatalmon lévőktől várható folytatásnál, azonnal megszavazza a hatalomváltást, és reménykedik, a kihirdetett program számára pozitív betartásárban. Ha tévedett 4 év múlva másik támogatandót kereshet.

Egy példát írok.

Tegyük fel hogy egy bolt pékség részénél dolgozol. Magadnak és a családodnak félreteszel minden nap néhány friss péksüteményt amit nem raksz ki a vásárlóknak. Csak annyit amennyit naponta megeszik a család és ez néhány darab. Annak is egy részét kifizeted. Vagy nem is kell kifizetned azt a pár darabot mert a főnök plusz juttatásként neked adja. Ez nem zavar senkit és fel nem tűnik a vevőknek. Ez normális és nincs vele semmi baj. A szeteknek is maguk felé hajlik a kezük.

Ha egy politikus dolgozna egy ilyen pékségben akkor eltenné a készlet jelentős részét és azt külön árulná ezzel elég nagy anyagi haszonhoz jutva. Ebből a vásárlók azt érzékelnék hogy mindig csak kevés finom friss pékáru van kitéve és ennek nem örülnének és szóvá is tennék. A "politikus" pék az addig rá nem felfigyelő főnöktől a céget egyszer csak kivásárolná jó pénzért mert a főnök csak azt látná hogy csökken a forgalom és nem akarna már bajlódni az egésszel. A pékből főnök lett de egy idő után nem lesz elég az adózott nyereség. A készlet felét ismét elkezdi elkülöníteni és feketén értékesíteni. Reklámokkal magához csábítja a vevőket - a reklámokban utal arra hogy a többi pékségben nem kap olyan minőséget mint ami nála van - és az extra nyereségből elkezdi felvásárolni a többi pékséget (akiknek a vásárlóit elhappolta). Amikor már az övé a pékségek nagy része akkor a nyereséget a termék minőségén fogja meg. Elkezd olcsó alapanyagokból de ugyanolyan áron péktermékeket gyártani. Megteheti mert már nincs választásuk az embereknek: csak tőle tudnak vásárolni. Strómanokkal direkt nem akartam színesíteni a történetet de lenne helyük benne.