Ezek a dolgok miért érhetőek el ennyire könnyen? Nem nemzetbiztonsági kockázat?

@1:

Ebben igazad van, ugyanakkor minél nehezebb elérni a jártasságot ezekben a dolgokban, annál kisebb a visszaélés valószínűsége, hiszen annál kevesebb emberhez jut el.

A példád nagyon jó, Dave Grossman ezredes tökéletesen leírta az egyik munkájában, hogy miért veszélyes az erőszak nyilvános megmutatása, illetve az erőszakos filmek és főként a játékok. Kicsit off lenne, majd arról is írok ki kérdést, de röviden kimutatta, hogy minél többször ki van téve valaki az erőszak látványának, annál kevésbé érzékeny rá, deszenzitivizálódik. Tehát internalizálja az erőszakot, a személyiségét torzítja, normaként tekint rá, nem érzi különlegesnek, vagy abnormálisnak. És a tévében, sorozatokban, könyvekben és főként játékokban látható erőszak pontosan ezt teszi.

A játék azért különösen veszélyes (illetve én úgy fogalmaznék, hogy azért az veszélyes ezek közül egyedül), mert az aktív részvevővé tesz és nem csak passzív nézővé. Az, hogy ezek a minták normalizálják az erőszakot önmagában probléma, hiszen kevésbé alakulnak ki morális gátak és jóval nagyobb valószínűséggel fog erőszakhoz nyúlni adott esetben, de ez még nem változtatja meg az ember viselkedését és értékrendjét.

A játékok viszont az általuk alkalmazott klasszikus és operáns kondicionálással igen. Grossman összevette a különböző 2. vh után alkalmazott fegyveres kiképzési programokat és rájött, hogy még ezek is eltörpülnek az erőszakos játékok káros hatásai mellett, ugyanis a kiképzési programban, csak operáns kondicionálást használnak, ami egy ingerre adott válaszreakciót ültet el az emberben tudatos gondolkodás nélkül, így érik el, hogy a katona a fegyverropogás felé fusson, hogy gyorsan, gondolkozás nélkül lelője az ellenfelet, ne bénítsa meg alapesetben a félelem vagy a stressz. A klasszikus kondicionálás viszont egy olyan aljas módszer, amit még a hadsereg sem mer használni, hiszen ez nem csak egy reakciót vált ki az emberből, de érzelmeket is. Ergo nem csak megtanít ölni, hanem megtanítja azt szeretni is. A játékok alapján képező jutalomrendszer és gamification pontosan ezért veszélyes, mert egyrészt addiktív (ami önmagában probléma, de ez egy másik téma, mindenesetre nem véletlenül alkalmazza boldog-boldogtalan) másrészt a jutalmazással a különböző viselkedésmintákhoz pozitív asszociációkat kelt, aminek vége az, hogy internalizáljuk és megszeretjük az erőszakot. A Pavlov kutyája a tankönyvpélda erre, ott a csengőt és a kaja közt alakult ki neurális asszociáció, míg itt az ölés, az erőszak és a jutalom között, ergo a játékosok fejében ez egy pozitív, jó érzésként realizálódik. Csak a lobbi túlságosan fél, de a tudományos bizonyítékokkal nem tudnak mit csinálni, egyértelmű, hogy ezeket korhatárra való tekintet nélkül be kéne tiltani, mert károsak. Nem mondom, hogy ez valami sötét terv része, de ha már így alakult, akkor így alakult, attól még véget kell vetni neki.

@Gugu Gabor:

"Csupán annyi a gond hogy ezek a fenti példák nagyob is része a hétköznapi életünknek. Biológusok, egészségügy, mezőgazdaság, élelmiszeripar egyszerűen már ez is túl sok ember. "

Nézd, ezzel teljesen egyetértek. Ez túl sok ember, viszont az összes területre a mikrobiológiában valóban kényes adatokat, ismeretek nem kell felhasználni. Ha kifejezetten egy szűk szakmai fórum számára lennének alapból elérhetőek ezek a könyvek, akkor már kapásból jobb lenne a biztonság. Persze onnan is elkotyoghatnak emberek ezt-azt, de igazából ez nem túl veszélyes ismeret még, mert amit a mezőgazdaságban, egészségügyben, élelmiszeriparban használni kell erről az nem a veszélyes tudás kategóriája.

A biológusok, orvosok, kutatók, gyógyszerészek által birtokolt tudás már jóval veszélyesebb, viszont ez egy sokkal kisebb, átlagemberek számára annyira nem nyilvánvaló és mindennapi életükben annyira nem feltűnő terület(ek). Szóval ha itt minősített adatokként lennének kezelve az érzékeny részletek, akkor működhetne úgy, mint a titoktartás a rendőrségen, bíróságon, katonaságnál, privát, érzékeny adatokkal dolgozó cégeknél, stb. stb. Ott is sok ember dolgozik, de mégsem jellemző a durva szivárgás.

A játékokról én máshogy látom a helyzetet, de ebbe a vitába, ha nem haragszol nem szeretnék belemenni, mert erősen off, majd erről is írok ki kérdést.

@8: "A mikrobiológiai veszélyt nem tudom felmérni"

Én pont fordítva vagyok, biológusként (igaz nem mikrobiológiával, hanem szupraindividuális biológiával foglalkoztam és) van némi rálátásom a dologra és elképesztő, hogy az emberek mennyire nem érzik, hogy milyen veszélyes területen is dolgoznak. Ami nemcsak azért veszélyes, mert teszem azt elszabadulhat a vírus, amivel dolgoznak, vagy megfertőzhetik saját magukat, hanem, mert ezeknek a mibenléte, működése, sőt egyáltalán földrajzi helyzete is szerintem körülbelül olyan szinten kényes dolog, mintha atomfegyverekről beszélnénk. Ennek ellenére nyílt napokon saját fülemmel hallottam, hogy egy magyarországi intézetben, amit most közelebbről meg nem neveznék, az érdeklődők kényes kérdéseire pusztán egy kutató mondta, hogy erről ő biztos nem fog beszélni, mert nem tartozik a nyilvánosságra. A többi kutató lelkesen válaszolt a legrészletesebb szakmai kérdésekre is. A kutatási eredményeket, friss publikációkat kifejezetten hirdették is. Annyit talán elárulhatok, hogy ezek a szóban forgó eredmények egy biofegyverként is használt és használható kórokozó szállításához kötődő logisztikai problémák, előírások, guideline-ok vizsgálata és egy komprehenzív összefoglaló leírás volt. Amit bárki elolvashatott..

Nyilván az ott jelenlévő érdeklődők jórésze biológus vagy orvostan hallgató volt, és pusztán a szakmai kíváncsiság hajtotta őket, de semmi garancia nem volt erre, és mondom, kb. 6-7 emberből egy volt, aki elzavarta őket, hogy ne kérdezősködjenek ilyen kényes témáról.

A repüléshez, ahogy mondtam nem értek, én életemben nem játszottam szimulátoron, de ismerek több embert, akik igen, és ők szentül győzködnek, hogy az márpedig (legalábbis a jobban elkészített darabok) az utolsó kapcsolóig hiteles, és maga az irányításnak az érzete ugyan más lenne egy igazi gépen, de a procedúrák, a kapcsolók, műszerek, irányelvek, működés a lehető legpontosabb szimuláció, nincs elnagyolva semmi. Mindezt kiegészíti, hogy több száz oldalnyi kinyomtatott PDF kézikönyvek voltak előkészítve az általuk kedvelt géptípusról (egyik ismerősöm F16 rajongó és ha jól emlékszem Falconozott, ott volt kinyomtatva a teljes működtetési kézikönyv, minden kapcsolóval, procedúrával, fene se tudja mivel, másik Airbus-szal repült és elvileg ugyanabból a könyvből tanulta a gép kezelését és a hibaelhárítást, amit a pilóták is használnak, hivatalos, a gyártói oldalon fent lévő infók).

Márpedig azt azért beláthatjuk, hogyha bárhol is nézünk kényes műszaki leírásokat, guideline-okat, belső protokollokat, akkor ezek nincsenek fent a neten. Hogy egy teljesen banális példát hozzak, a gázművek, fűtésművek, villanyműveknél használt eszközök, csövek, mérők, szelepek, berendezéseknek a műszaki adatai, elhelyezkedése,hibaelhárítása stb. nincs fent sehol, mert a szolgáltatók pontosan tudják, hogy ez egy kényes adat, és ha valakit ez érdekel, akkor jelentkezhet ilyen munkakörre, ahol kitanítja a cég.