Szerintetek is a magyar társadalomról szól az alábbi állatmese?

Bandi, a Ló kiscsikó kora óta fuvarosló volt. Náluk ez családi hagyománynak számított, hiszen ezt a szakmát művelte apja, anyja és nagyszülei is. Bandi megszokta, hogy kemény a munkája, és ugyan sovány az abrak, de legalább biztos. Tudta, hogy vannak lovak, akik hintót húzhatnak, és vannak akiknek szalaggal fonják be a sörényét, miközben hátukon szépséges hölgyeket hordhatnak, sőt egyes lovak teljesen szabadon száguldozhatnak a végtelen mezőkön, de igazában Bandiban soha nem fogalmazódott meg, hogy istrángját letépve otthagyja a mögéje fogott, gyakran alaposan megrakott kocsit. Tudta, hogy valakinek ezt a kocsit is húznia kell, és ha Ő kilépne a „szalagos sörényes” meg a „hintót húzó” biztosan nem állna a helyére. Bandiban megvolt a hivatástudat, a hagyomány tisztelet és az erő is, így komoly fuvarosló karrier állt előtte.

Egy napon azonban komoly változás állt be Bandi életében. A fuvaros elhatározta, hogy rendbe fogja tenni a vállalkozását, és ennek következtében azonnali reformba kezdett.Be kell vallanunk, hogy Bandi nem nagyon kedvelte a reformokat. Ez a szó számára mindeddig azt jelentette, hogy kevesebb lett az abrak, de több lett a munka. Most sem volt ez másként. A fuvaros megnövelte a Bandi mögé kötött kocsi nagyságát, és kinyújtotta a munkaidőt is. A nappali műszak után Bandi kénytelen volt éjszaka is dolgozni, ezért egy reflektort szereltek a homlokára, amibe áramot a kocsi kerekére szerelt dinamó adott, így a kocsit még nehezebb volt húzni. Természetesen az abrak-megszorítás sem maradt el, minden nap egy marék zabbal és egy nyaláb szénával kevesebbet kapott.

Bandi összeszorított foggal tovább húzta a kocsit, bár nehezen értette. hogy a szalagos sörényűre, meg a hintósra, no meg a végtelen mezőkön szabadon száguldozóra miért nem vonatkoznak a megszorítások, de a fuvaros megmagyarázta neki, hogy neki nem a gondolkodás, hanem a kocsihúzás a feladata.

Bandi a reform hatásaként először csak állandó éhséget érzett, majd lassan fogyni kezdett. Egyre nehezebbnek érezte a kocsit, szemmel láthatóan fogyott az ereje. A fuvaros észlelte a problémát, és tudta, hogy korrekciókat kell végrehajtania a reformban. Ennek megfelelően bevezette a teljesítmény arányos abrakolást, azaz Bandi a gyengébb teljesítménye után még kevesebb szénát és zabot kapott, ezzel együtt bevezette az abrakplafont, azaz a napi kiadható abrak mennyiséget negyed véka zabban és három nyaláb szénában határozta meg. Sőt annak is eljött az ideje, hogy ha az istálóban más lóval volt gond, akkor a kollektív munkabéke megteremtése érdekében a büntetésből egységesen valamennyi ló – így Bandi is részesedett. A fuvaros ezen kívül elővette az ostornak nevezett motivációs eszközt is, ami valóban hatásosnak is bizonyult. A motiváció hatására Bandi teljesítménye ismét javult, ez azonban egy idő után csak a direkt motivációs periódusra – azaz a verés idejére - korlátozódott, míg az ostorozáson kívüli szakaszokban egyre mélyebbre zuhant.

Bandi egy reggel annyira gyengének érezte magát, hogy nem tudott lábra állni, így nem lehetett kocsiba fogni sem. A fuvaros azonnal meghozta a visszavonhatatlan döntését: aki nem dolgozik az ne is egyék. Így aztán Bandi aznap már egyáltalán nem kapott abrakot. Másnap reggel a fuvaros az üres jászol előtt már csak Bandi csontsovány, kihűlt és mozdulatlan testét találta.

A bölcs fuvaros három tanulságot vont le az eseményekből: A mai lovak nem képesek a dinamikusan változó külső környezeti tényezőkhöz a válság által megkövetelt kellő gyorsasággal adaptálódni, ami nagy valószínűséggel a múltból örökölt elavult strukturális felépítésükből és az ehhez társuló funkcionális anomáliákból adódik. Így tehát egyáltalán nem kár Bandi kimúlása. A mai lovakat felnőtt korban a hagyományos motivációs eszközökkel igen nehéz jobb teljesítményre ösztönözni, ezért már csikó korukban el kell kezdeni erre edzeni őket, mert ha „teher alatt nő a pálma, akkor lehet, hogy veréssel edződik a ló”. A mai lovak nem hálás állatok, mert nem értik meg, hogy mi a jó nekik, nem támogatják az előre mutató reformokat, és akkor hagyják cserben a fuvarosukat, amikor válság idején a legjobban szükség lenne rájuk.

A tanulságok levonását követően a fuvaros elhatározta, hogy a hálátlan Bandi nevét – a Pál utcai Nemecsek Ernőhöz hasonlóan – mostantól kezdve csak csupa kisbetűvel fogja leírni. Ennek megfelelően a fuvaros naplójába este a következő bejegyzés került

A reform mai napi nyeresége egynegyed véka zab és három nyaláb széna A reform mai vesztesége bandi a ló.

Szerintem egy az egyben a magyar társadalomról szól ez a mese. A magyar munkaadó munkás viszonyok nagyon hasonlóak ehhez. Éhbért kapunk, de meg kell érte szakadni miközben gyakoriak a hasonló reformok, amik nálunk is erről szólnak.

Ha kevés a fizetés nem többet harcolunk ki valahogy (pl szakszervezetekbe tömörüléssel) hanem még többet dolgozunk.

Szerintetek is a magyar társadalomról szól ez a mese?