Mire jó a GDP és annak különböző változatai?

A gazdaság minőségének, képességeinek egy olyan adata, amelyet mindenütt egységesen számolnak, ezért összehasonlíthatók.

De mivel minden országban nemcsak a gazdaságpolitika, de a társadalompolitika és sok egyéb is különböző, ezért a GDP csak egy ökölszabály az egyes országok összehasonlítására. Precíz sorrendet azért se lehet felállítani erre, mert ahhoz előbb precíz mérce kell, amit mindenki elfogad. Ilyen pedig nincs.

Az értelmezésedben szereplő levezetések nagyjából helytállóak, csak vigyázni kell a következtetésekkel. Például, az életszínvonal-különbség 1,7 szeres. Csakhogy ott a legszegényebb és leggazdagabb 5% között sokkal kisebb a különbség, mint nálunk. Ezért ha az ottani leggazdagabbakat az itteniekkel hasonlítod, feltehetően az eredmény kisebb lesz 1,7-nél, míg ha a legszegényebbeket, akkor sokkal nagyobb. Továbbá a "szegénység" mindig az igényektől függ. Aki keres százezret, és csak annyi az igénye, hogy ne éhezzen, ne fagyjon meg, és legyen valamije, amiben az utcára mehet, akkor feltehetően az igényei és lehetőségei többé kevésbé egyensúlyban vannak. Aki ugyanennyit keres, de tisztességes lakásra vágyik, gondtalan és minőségi étkezésre, normális ruhákra és életvitelre, az bizony kegyetlen rosszul érzi magát, hiszen ebből nagyjából semmit se tud megvalósítani.

Az életszínvonal tehát egy soktényezős adat, továbbá erősen szubjektív is. Akik ma Németországban szegénynek érzik magukat, azok helyébe hasonlóan (itthon) magukat szegénynek tartókat tennénk, azok zöme hirtelen úgy érezné, meggazdagodott. Mert más az infrastruktúra, a hozzáállás, az igények és sok más.

A lényeg, hogy az idézett adatok fontos mérőszámok. De amikor egy rétegre akarunk mondani valamit, vagy egy szűkebb terület állapotára kívánunk következtetni, rendkívül óvatosan kell használni őket. Sok egyebet is meggondolva.

A GDP sok tekintetben nem egy korszerű mérőszám főként olyan dolgok mérésére, mint az életszínvonal. De az életszínvonal maga sem egy korszerű mutató, ami főként csak a fogyasztási képességre vonatkozik. Helyette inkább életminőség az ami minket érint.

GDP nem tudja kezelni a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás hatásait. Ez pl. pont Magyarország esetében a legfeltűnőbb, ugyanis a nagy autógyárak jelentős termelést végeznek, viszont a hazai hozzáadott érték elég csekély, mert a hazai munkaerő főleg az összeszerelést végzi, meg a gyár takarítását. A hozzáadott érték döntő része, azaz a szellemi munka, a mérnöki tervezés, üzleti összehangolás az külföldről jön és beépül az autó értékébe. A külföldi cég alacsony bért fizet a hazai munkaerőnek, ugyanis az nem ad hozzá sokat. Továbbá keveset is adózik a hazai adószabályok miatt, és az eredmény nagy részét meg hazaviszi és abból fizeti ki a nagy hozzáadott értékű szellemi munkát.

Szóval bár a GDP-t statisztikailag jelentősen növeli, de jövedelem szempontjából se a hazai munkavállalók, sem az állam az adók révén nem részesülnek sokat ebből.

Ezért szokták korszerűbb munkákban a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI) használni mutatónak, amely valamelyes korrigálja ezt. Aztán még termelékenységre ott van a teljes tényezős termelékenység változása, amely szintén jobb mérőszám arra, hogy az adott ország mit ad hozzá a kimenethez szakértelemmel, tudással.