Vannak keresztény antiszemiták?

23:00 Ilyen történet valóban van a Koránban - bár azt azért csak a pontosság kedvéért megjegyezném, Jeruzsálemet egyszer nem említi a Korán - , a korai Korán egyértelműen igyekezett a zsidóság felé nyitni, több olyan törvénnyel is, ami a zsidóság törvényeihez hasonul, onnan ered, és a zsidók kedvében próbál járni (itt ugye a korai iszlámról beszélünk, mely még kevésbé elterjedt vallásként igyekezett más, környező vallásokat magába olvasztva teret nyerni, mint ahogy anno amúgy pl. a kereszténység is tette): zsidó patriárchák átvétele, Jom Kipur szerű böjttel, zsinagóga szerű imahely, kóser ételek, és valóban az imádságot nem a Kába kő felé, hanem Szíria felé mondani (Szíria felé alatt valószínűleg Jeruzsálem felére utalnak a szövegben). Ez egy nyitás volt, de a zsidók nem kívántak áttérni az új hitre, így az ima iránya visszakerült Mekka felé.

Ez tehát a Korán rész, amire utaltál, és ami sokkal inkább egy (sikertelen) nyitás (ami részben később is fennmaradt, hiszen a zsidókat továbbra is a Könyv Népének tartja, elismerve Ádámot, Ábrahámot, Mózest), mint ellenségeskedés - csak hogy reagáljak arra a felvetésedre, hogy ha olvasgatnám a Koránt, nem beszélnék ilyen hülyeségeket...

Most történelmileg is nézzük meg, azt látjuk, hogy az iszlám nagyon sokáig egy borzasztóan toleráns vallás volt, és pl. a zsidóságnak ritkán volt olyan jó dolga itthon, mint a török hódoltság alatt, amikor egyszer nem cseszegették. Zsidók és muszlimok teljesen békésen éltek egymás mellett az iszlám területeken szerte a világon.

Az iszlám zsidó szembenállás a 19., de még inkább igaziból a 20. sz-dal kezdődött el, és egyértelműen a 20. sz. alatt (és a II. vh. után) vált jellemzővé széles körben az iszlámban a zsidóellenesség.

Magyarországon a török időkben alig-alig éltek zsidók. A törököknek meg csak az számított, hogy nyugalom legyen a hódoltságban, szóval ez elég gyenge érv. A Korán a keresztényeket is az írás népének nevezi ennek ellenére mégiscsak kódolva van benne a keresztényellenesség ugyanúgy, mint egyfajta antiszemitizmus, éppen úgy, ahogyan az újszövetségnek is lehet antiszemita értelmezése.

A vallási konfliktusokról meg köztudott, hogy nem a vallásokról szólnak.

Annak meg már ideje lenne véget vetni, hogy úton-útfélen azt szajkózzátok, hogy a sötét középkorban a keresztények milyen csúnyán üldöztek titeket. Nem folyton és nem mindenhol, különben hogyan maradhatott fenn a zsidóság ekkora túlerővel szemben? Ezeknek a támadásoknak is a leggyakoribb oka az volt, hogy a zsidó közösségeket a sajátos szokásaik miatt elkerülték a nagy járványok, ezért őket tették felelőssé a betegségekért. (Nem azért mert keresztények voltak, hanem azért, mert nem voltak megfelelő ismereteik.) És a zsidókat sem kellett azért félteni. Izraeli történészek állítják, hogy a korabeli vérvádaknak van valóság alapjuk. Itt most lehet azon vitatkozni, hogy a pogromok miatti bosszú vezette őket a rituális gyilkosságokra vagy a hagyomány tisztelete, de ez már szerintem mindegy. A lényeg, hogy egyik fél sem lehet magára büszke, de a középkori antiszemitizmusnak nem sok köze van keresztény tanításokhoz. Hogy ti nem szerettétek a középkort, az azt hiszem nem olyan meglepő, de egészen más lapra tartozik. A zárt társadalmakban, ahol a meggazdagodás jelentősen korlátozva volt és ahol a társadalmi ranglétrán alapvetően csak király vallását követők léphettek előre, nem lehetett könnyű a törekvő zsidóknak. De még mindig nincs értelme a kereszténységből levezetni az antiszemitizmust. A zsidókérdést a zsidók kreálják és tartják napirenden, hiszen ti vagytok a kiválasztott nép, az örök üldözöttek. Lehet, hogy meg kellene vizgálni, hogy amikor a "babiloni fogságból" vagy az "egyiptomi fogságból" elmenekültetek, az nem éppen fordítva történt-e, hogy ti. az egyiptomiaknak meg a babiloniaknak a tökük is tele lett a zsidókkal és elkergették őket a francokba. Csak gondolkodj el a néped történelmén és mindjárt nem lesz a dolog olyan fekete és fehér!

mér antiszemitizmus ez?

csak a zsidókat utáljuk :))

01:15

Te most mi mellett is kardoskodsz amúgy?

Csak mert a dolog abból indult volna ki, hogy az antiszemitizmus (a zsidóság vallási alapon való üldözése, hátrányos megkülönböztetése) a középkori keresztény Európából indult, és pl az iszlámban is csak sokkal később terjedt el. Erre ment a reakciód, amiben ezeket nem hogy nem cáfolod, de most már inkább példákat hozol fel mellettük (pl. hogy Európában már a pestisjárványok idején is a zsidókat találták meg vele, hogy ők okozták, vagy hogy az iszlám világban sokáig amíg fizetted az adót és nyugton voltál, magasról lesz*rták a vallásodat, nyugodtan gyakorolhattad a hitedet mindenféle zargatás nélkül).

A vallásüldözés/vallásháborúk persze, hogy nem vallási okokból mennek, hanem politikai, ebben teljesen igazad van, sehol nem állítottam az ellenkezőjét. A kirobbantóinak egyértelmű politikai céljaik voltak/vannak vele, az már más kérdés, hogy az egyszerű ember számára csak a vallási okok láthatóak. A vallási szövegekbe meg utólag azt lehet belemagyarázni, amit az ember épp akar, azt a szövegrészletet emelem ki, amit az egyik módon lehet magyarázni, és nem a sokszor pont mellette lévő másik részletet, ami meg pont az ellenkezőjét mondja - a Koránra egyébként ez különösen igaz, benne van az is, hogy éljetek békében a többiekkel, meg az is, hogy kínhalált osszatok Allah ellenségeire; az éppen aktuális politika kérdése, melyiket kezdjük el hangoztatni a népnek, amelyik nagy része amúgy nem is képes elolvasni az eredeti Koránt. De ugyanez igaz az Újszövetségre is, aminek az egész mondanivalójának központi eleme a szeretet és békesség, és még ebből is sikerült kiemelni olyan részleteket, amikkel aztán az inkvizíciót, vallásüldözéseket, kereszteshadjáratokat lehetett megmagyarázni, ez nem szent szövegek kérdése, ez politikai akarat kérdése.

Ez igaz az inkvizícióra, a kereszteshadjáratokra, a dzsihádra, az összesre. Nem ez volt a kérdés. A kérdés az volt, hogy a kérdéses politikai eszköz (az antiszemitizmus, mert ahogy te is írod, mint minden vallási üldözés, ez is politikai eszköz volt) honnan jött, ki élt vele először.

Erről ennyit.

A másik viszont az, hogy igazán adhatnál valami hivatkozást ezekre az állítólagos izraeli történészekre, akik szerint a rituális gyilkosságok benne vannak a zsidó hagyományokban. Mert ez kérlek szépen f*szság, és ha nem adsz rá hivatkozást, még azt találhatnám gondolni, hogy ezt a f*szságot csak úgy magadtól vetted, tehát hazudsz -de ugye nem?

A zsidóságban alapból sem volt emberáldozat, maga az Ábrahám-Izsák történet is erről szól, hogy az Úrnak kost (állatot) áldoznak, nem embert (abban a korban a környező népeknél szokás volt az emberáldozás, köztük pl. az elsőszülött fiú feláldozása, ettől határolódott el ez a történet). A zsidóságban nem volt emberáldozat, ennek nem volt soha hagyománya, vagy akárcsak utalás sem rá. Másik meg, hogy i.sz. 70, a második Szentély lerombolása után egyéb áldozatokat se mutattak be, mert azt a Szentélybe kéne, az áldozat helyét az ima vette át. Tehát a zsidó vallásban alapból nem volt emberáldozat, de még állat- vagy terményáldozat se az elmúlt majd 2000 évben. Ennyit "a hagyományok miatti rituális gyilkosságokról".

Extra poén, hogy ezek a vádak általában véráldozatról írnak, amit a zsidóságban egy minimális jártassággal bíró ember körberöhög, ugyanis a zsidóság undorodik a vértől, tisztátalannak tartja - akárcsak mint a sertést. A kóser húst pl. úgy kell levágni, előkészíteni, hogy abban egy csepp vér ne maradhasson. Az a vád, hogy vért áldoztak, kb. olyan, mintha rituális disznótorost tartottak volna - abszurd.