Mi volt Magyarország kiváltó oka, hogy megtámadja a Szovjetuniót?

A Babraossa-adművelet megindulása után Magyarországnak, földrajzi fekvéséből és politikai kiszolgáltatottságából nem lehetett semlegesnek maradni. A kérdést nem lehetett olyan formában feltenni, hogy kimaradjunk-e, vagy belépjünk, hanem csupán az volt eldöntendő, hogy melyik felet támogassuk. Ebben pedig rengeteg szempont és felmerülő érv döntött, de mindegyik ugyanabba az irányba mutatott. Máshol megtárgyalásra került, most kimásolom ide:

1) A magyar társadalom a Tanácsköztársaság óta tudta, milyen a kommunizmus. Magyarországon különösebb propagandahatás nélkül is egyöntetűen ellenségesen kezelték a kommunizmust.

2) Magyarország közvetlen szomszédja volt a Német Birodalomnak, gazdaságilag is gyakorlatilag teljesen tőle függött, ki volt annak szolgáltatva, ami nem volt elhanyagolható szempont. Emellett a történelmi fegyverbarátság is élt még az első világháborús monarchiás tisztek körében.

3) A német vezérkar főnöke, Halder már 1940(!) május 26-án azt mondta: "Magyarország kezd arcátlanná válni, ha nem paríroz, protektorátus lesz belőle." Mennyivel lett volna jobb, ha már 1940-ben megszállnak minket a németek, beindulnak a deportálások, és totális mozgósítással kellett volna részt vennünk a háborúban? Ezzel szemben a magyar politikai elit elérte, hogy kevés engedménnyel megőrizzük a viszonylagos függetlenségünket és önálló cselekvési képességünket.

3) Németország a háború utáni osztozkodást a támogatás mértékéhez kötötte. A magyar vezetés pedig nem tehette kockára az addigi revíziós sikereket, főleg úgy, hogy a szomszédos államok (Szlovákia, Románia) már ott voltak a németek oldalán a harcban.

4) Németország ekkor épp sikerei csúcsán volt, és egy már-már elbukni tűnő ország mellé minek álltunk volna (a Wehrmacht egészen addig veretlen volt, és már Moszkva kapuját döngette) főként, ha alapvetően kommunista-ellenesek vagyunk, és minden más ország is (Finnország, Szlovákia, Románia) részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban?

5) A magyar katonai vezetés is, köztük több igen magas rangú honvédfőtiszt kifogásolta Horthy kormányzónál, hogy korábban ő volt az első szószólója a bolsevizmus elleni harcnak, most pedig, amikor összeurópai - fogalmazzunk akkori szóhasználattal - keresztes hadjárat indul a Szovjetunió ellen, pont mi, magyarok maradunk ki. Gyorsan kell lépni, mert ha nem, lemaradunk a dicsőségről, hiszen a háborúnak mindjárt vége - az akkori állapotokban élt vélekedés szerint.

6) A Szovjetunió lerohanta minden korábbi szomszédját (Észtországot, Lettországot, Litvániát, Romániától elcsatolta Besszarábiát, területileg megcsonkította Finnországot, és a németekkel felosztotta Lengyelországot), a következő szomszédos államok pedig azok voltak, amelyek - nem véletlenül - hadba vonultak eztán vele szemben. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Szovjetuniónak ne lettek volna területi követelései Magyarországgal szemben is. A revíziók után kijelentette, hogy Kárpátalját saját területének tekinti. Emellett félbemaradt hódítási szándéka volt Lengyelországgal, Finnországgal, és Romániával szemben is, melyeknek korábban csak egy - kisebb-nagyobb - részét kebelezte be.

6) A végső lökést pedig Kassa bombázása adta meg - mely máig nem tisztázott esemény, de bizonytalanságában is akkor kellő pont volt a mondat végén.

Ullein-Reviczky erről így ír: "Bejelentés nélkül bementem a miniszterelnök szobájába. [miután ő az ebédvendégeitől elköszönt és eltávozott – a Szerk.] Magába roskadva ült egy fotelban, és riadt tekintettel meredt rám. Feldúlt idegállapotomban inkább azért beszéltem, hogy megkönnyebbüljek, s nem, hogy őt meggyőzzem, ezért képtelen volnék most visszaemlékezni akkori szavaimra. De egyvalamire tisztán emlékszem; azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon: >>Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket, vagy azt, hogy mi reagáltunk rá?<< De hát biztos, hogy az oroszok voltak? kiáltottam fel. A következőt válaszolta: >>Mivel a vezérkar főnöke, nyilván egyetértésben a németekkel, megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi - hát ők voltak, és kész!<< Ez még nem ok a hadüzenetre, erősködtem. >>Ha csak ez sérti a füled - szólt erre -add ide azt a sajtóközleményt<< és a papírt megragadva nekilátott, hogy a >>Magyarország ettől fogva hadiállapotban lévőnek tekinti magát a Szovjetunióval<< szavakat kihúzza, és helyükbe a következőt írja: >>Magyarország és a Szovjetunió között mostantól fogva beállott a hadiállapot<<. Majd hozzátette: >>Végezetül még valamit, és aztán nem akarok többet hallani erről az ügyről. Mivel katonáink a németekkel összejátszva eltökélték, hogy semmitől se riadnak vissza, hogy belevonjanak minket a háborúba - mert hisz nyilván erről van szó - lehetetlenség elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt >öt perc alatt<, ahogy te mondtad - megértettem."

Kiegészítésként mondom. jellemző leírás az is, hogy Bárdossy bűnösségéről a háború utáni népbíróságnak sem sikerült meggyőzni a közvéleményt. Az akkori pesti vicc szerint így összegezték a tárgyalásokat: "Ön hallotta, milyen ügyesen védekezik a bíró úr Bárdossyval szemben?"