Magyarországon nem működne sokkal jobban az órabér helyett a teljesítménybéres kereset?
Aki sokat, és megfelelően dolgozik, több pénzt kap, míg aki csak lustálkodik, és megalszik a tej a szájában, minimálisat.
Én magam sokszor szembesültem azzal, hogy irodai dolgozók az extrém, több mint 1 órás ebédszünettel, fél óránkénti kávé és/vagy pisiszünettel gyakorlatilag 2 órát elhagynak a 8 órás munkaidőből. Vagy esetleg az útépítők, házépítők, akik egy kapára támaszkodva csodálkoznak azon, hogy 6-ból 1 ember miként halad csigatempóban a fejlesztésekkel. Szörnyű az itteni munkamorál, de a másik oldal sem tetszik, ahol a güriző, lelkes, tisztességes munkás nevetséges órabért kap úgy, hogy külföldön ennek sokszorosát megkapná fele ilyen minőségű munkáért.
Mi lenne, ha az órabért a teljesítménybér váltaná fel, és ez ösztönözné az embereket arra, hogy minél keményebben és jobban dolgoznak, annál több pénzt kapnak? Tudom, hogy ez a felvetés eléggé csak nagyvonalú, inkább maga az elvi megvalósítás része érdekelne.
Nem lehet mindenhol egzakt módon mérni a teljesítményt. A klasszikus szalagmunkáknál például a te teljesítményed nagyban függ a szalagon előtted dolgozókétól, a te munkád pedig kihat a mögötted dolgozókra. Ha előtted Lusta Jóska van, aki az előírt darabszám 50%-át készíti csak el, akkor te sem tudsz 50%-osnál nagyobb teljesítményt produkálni, tehát mindketten ugyanannyit kapnátok egy műszakra.
Teljesítménybért ott tudsz alkalmazni, ahol jól mérhető, beazonosítható, egy-egy dolgozó milyen munkát végez és milyen teljesítményt nyújt. Ha rá tudsz mutatni, hogy mik azok a munkadarabok, amiket te gyártottál, mik azok a szolgáltatások, amiket te nyújtottál, lehet teljesítménybérrel dolgozni. De a termelőüzemekben, ahol egymásra épülő betanított munkák vannak, nem működik a dolog.
Az útépítésben például lehetne erőltetni a teljesítménybért, mert jól mérhető, hogy mennyi idő alatt készült el az útszakasz. Csak az meg állami feladat, az államnál pedig a hatékonyság nem szempont. Az "irodista kontra melós" ellentétet is láttam már párszor és amíg én is a szalag mellett nyomtam, úgy gondolkodtam, mint te. Aztán irodai munkám lett és megláttam a másik oldalról is a dolgot. Van, hogy nekem is elmegy 2 óra az ebédszünettel, kávézással, vízivással, főnökök-kollégák keresgélésével, mappák közötti válogatással (mert nem kell feliratozni, melyik irattartóban mit gyűjtünk), de sokszor nem is tehetem meg, hogy a fizikai dolgozókhoz hasonlóan a műszak végét jelző dudaszónál elhajítom a szerszámot és angolosan távozom. Itt nem jön a váltás, addig kell maradni, amíg nincs kész az aznapi munka. Vagy ha nem marad az ember, akkor folytatja otthonról.
Kérdés, hogy a teljesítménybér megvalósítható-e minden munkakörben. Persze a munkaalapú társadalmunkban becsületes fizikai munkát végző fizikai munkásnál egyes esetekben működhetne. De a himi-humi svihák szellemi munkát végző többórás ebédszünetet tartó tintanyalóknál, ahol nincs kézzel fogható eredménye a munkájának, vagy mondjuk szolgáltatást végző cégnél dolgozik miként tudod mérni a teljesítményét.
Lassan 7 éve dolgozom, ebből kb. 9 hónapig kölcsönzött munkatársként dolgoztam órabérben még a legelején, azóta mindig fix alapbérem van, függetlenül az adott hónapban ledolgozott órák számától.
Szerintem Magyarországon már jól működne az is, ha (és most demagóg leszek) normális béreket fizetnének a dolgozóknak. A normális munkára pedig bónuszokkal és mozgóbérrel lehetne ösztönözni az embert.
Aki csak támasztja a lapátot, az nem kap semmit. Aki viszont dolgozik rendesen, az év végén kap +1 havi bért. Tessék. Megoldottam a problémádat anélkül, hogy megszopatnék x embert.
Egyébként 80 ezerért én sem szakadnék bele a munkába...
Tanárnál, orvosnál, eladónál stb. hogyan méred a teljesítményt? Hogyan biztosítod, hogy a teljesítmény számszerű hajszolása nem megy a minőség rovására?
Egy irodai dolgozónál vagy építőmunkásnál ki alakítja az egyénekre vonatkozó teljesítménymércét, ki az aki ellenőrzi a megbízhatóságot, és egyáltalán ez az ellenőrzősdi hány plusz munkaórát és munkakört jelent?
Szerintem Te egy valós, és kezelhető problémát rosszul próbálsz orvosolni. Ha valaki csak a falat támasztja munka közben, azt meg lehet róni szóban, írásban, aztán ki lehet tenni a szűrét.
Nem jó ötlet!
Ezzel megint csak a gyári munkásokat szívatnád meg. El is mondom, hogy miért.
Tegyük fel, hogy egy kábelgyárban dolgozol. Mondjuk mindig azonos típusú, azonos méretű kábeleket kell legyártanod.
Egy ilyen munkakörben nem úgy fog kinézni a dolog, hogyha te legyártasz 100 kábelt/nap, akkor megdicsérnek, és szép magas bérezést kapsz, mert jól dolgoztál.
Az ilyen munkarendszerben kvóta van! Vagy egyéni, vagy csapat. Tehát, odamész dolgozni, így kezdik: "Az elvárásunk napi 100 kábel, ezért felajánlunk 90 ezer forintot". A csapat azért rosszabb, mert ott azt mondják, hogy "Az elvárásunk napi 400 kábel, ezért fejenként 90 ezer jár". Ha nem teljesül a napi kvóta, akkor vagy kirúgnak mindenkit, vagy levonják a fizuból. Csapatban tehát, ha a szomszéd Pistike cseszik a melóra, akkor a többieknek kell legyártani az ő részét is. Az egyéni kvóta teljesíthetőbb, de ott is kihajtanak, mint a s**rt. Ha nem sikerül teljesíteni a napi kvótát, semmi baj, maradhatsz sokáig, hogy beérd magad! Azonban, túl soha nem szabad teljesíteni, mert akkor megemelik a kvótát, elvégre ha ennyit is letudsz gyártani egy nap, akkor miért ne legyen ez a sztenderd?
De mi van akkor, ha nincs kvóta? Valami alapján akkor is bért kell adni! Lehet úgy is csinálni, hogy valami nevetséges összeget felajánlanak kábelenként. Mondjuk, egy kábel 20 forint. Ezzel sem vagy előrébb, megint csak a cég járt jobban!
De nézzük az irodistákat.
Kedves Magdikának a mai dolga nem más, mint elkészíteni a jövőheti konferenciára a prezentációt. A mi Magdink olyan profin érti a dolgát, hogy az egészet lezavarja egy óra leforgása alatt.
Na, most mi is történt? Magdi egy óra alatt teljesítette a neki szánt kvótát! Elvégezte a feladatát? Elvégezte! Akkor egy óra munka után mehet haza dörzsölni, és még a fizetése 100%-át is megkapja a nap hátralevő részére!
Jól hangzik a dolog?
Gondolom azért eléggé idegesítő tud lenni, amikor mondjuk a postában várakoztok fél órát, és látjátok, hogy lenne ember, aki az egyetlen dolgozó embernek tudna segíteni, de néha szándékosan direkt lassabban végzi az ő egyéb feladatait, jót nevetgél és röhögcsél a kollégákkal, és akár fél-háromnegyed órát is várnod kell azért, hogy egy hivatalos ügyet el tudj intézni.
Vagy amikor (dolgoztam irodában igen) a kollega nem veszi fel a telefont, merthogy ő most inkább kávézgat egyet, és a szerencsétlen marha pedig már jó ideje próbálja az ügyeit elintézni, de nem tud, mert az elkényelmesedett emberke nem ér rá a hihetetlenül fontos teendői miatt.
Vagy amikor utak vannak lezárva, és a javításokat napok alatt nem látni, míg mondjuk más országokban ennyi idő alatt egy épületet felépítenek.
Elég sok olyan aggasztó dolog van, ami miatt megfogalmazódott bennem a kérdés. Mint mondtam, tudom, hogy problémákat vetne fel ez, és nem mindenhol lehetne bevezetni. De tulajdonképpen miért is kellene ugyanolyan fizetést kapnia azoknak az embereknek, akik ugyanazt a munkát végzik, de egyikük sokkal gyorsabban, pontosabban, és ügyesebben teszi, míg a másikuk nem önképezte magát, nem tett a fejlődésért, tojik az egészre, és negyed olyan gyorsan dolgozik? Mi a motiváció?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!