Ausztriának, Szerbiának, Finnországnak és Svédországnak miét nem célja a NATO-hoz való csatlakozás, mi mit nyertünk azáltal hogy csatlakoztunk?

Ausztria és Finnország a II. világháború vége óta hagyományosan semleges államok. Ausztria esetén az osztrák államszerződés rögzíti, hogy az ország nem csatlakozhat semmiféle katonai szervezethez, így a NATO-hoz sem. Finnország esetében a közjogi helyzetet nem ismerem, de a területük sokáig az Orosz Birodalom része volt, a háborúban össze is csaptak a szovjetekkel, utána pedig ütközőállam lett belőlük, a szovjetek nem szállták meg őket. Viszont az Egyesült Államoknak sem hódoltak be, nem léptek be a NATO-ba, mert a Szovjetunió közvetlen szomszédjaként nem nagyon akarták húzgálni a medve bajuszát.

Svédország évszázadok óta semleges állam, már a napóleoni háborúkban sem köteleződött el egyik fél mellett sem. Ők ott vannak északon, pénzük és ásványkincsük van elég, kimaradnak minden balhéból, csak hasznot húznak az európai kakaskodásokból. Ezért nem léptek be a NATO-ba sem.

Szerbia meg soha a büdös életben nem lesz a NATO tagja. A szerbek inkább a pánszlávizmust, a "jó cár atyácska" elméletét érzik magukénak, a (szerintük) teljes Balkán-félszigetre jogosan kiterjedő képzetelbeli birodalmuk kiépítéséhez Moszkvától várnának segítséget, de nem nagyon kapnak. Egy amerikai és nyugat-európai vezetésű katonai rendszert el sem tudnak képzelni. Vagyis ha időről időre fel is merül Szerbia lehetséges NATO-tagsága, az csak humbug, valódi társadalmi támogatás nincs mögötte.