Nem kellene a politika topikot "nagykorúsítani"?

Jaj, dehogynem. Nem mondtad, hol tanulsz, a korodból ítélve vagy most kerültél be középiskolába, vagy jövőre fogsz. Ez hatalmas lépés. Főleg ha falusi vagy, főleg nemzetiségi izolációban. Sokkal nagyobb önállóság, rengeteg új ismerős, rengeteg új hatás és értékrend. A főiskola vagy egyetem, ha tervezed, még ennél is nagyobb lesz. Eddig nem sok értékrenddel találkoztál, és azok közül is legfeljebb egy-kettő volt rád hatással, a családodé és a legközelebbi barátaidé. A legnagyobb vagy/voltál az általános iskolában és azt hiszed, ettől érettebb vagy. Azt hiszed, amit most gondolsz, azt örökké úgy fogod. 14 évesen még el sem kezdted az életed, nincs saját véleményed és értékrended, csak felvetted azt, amivel a környezetedben találkoztál. A gyerekben nincs kritika a családja tekintélyével szemben, azt egy bizonyos korig kérdés nélkül fogadja el, aztán, ha a külső, saját tapasztalatokkal konfliktusba kerül védi vagy fellázad ellene, vagy mindkettő.

Ezt most te nekem nem fogod elhinni. Majd elhiszed 10 év múlva.

Nem terveztem fellázadni szüleim ellen.

Édesanyám sokat dolgozik, ettől függetlenül sokat foglalkozik velem.

A legközelebbi barátaim úgy találtam meg, hogy hasonlóan gondolkozunk. Otthonról hozott értékrendek. Van olyan közeli barátom, aki más, vele egyszerűen másról beszélek.

Az én gyerekkorom más volt. Foglalkoztam a külvilággal, láttam a gyászolókat, érdeklődtem sokminden iránt

Láttam értékrendeket, de nem tudtam azonosulni a saját önön kívül egyikkel sem. Ha úgy tetszik, félek az újtól.

Az egyetemet terveztem, igen. Az önállóságot elvetem egy 18 éven aluli számára, ha ez a lázadást jelenti. De itt a bökkenő, hogy nem, nem azt jelenti. Véleményem az, hogy a középiskola és az egyetem a tanulás helye, ideje.

Viszont az Ön hozzászólása sokat leír az értékrendjéről, hogy Ön szerint a lázadás normális. Ez a gondolkodás a civilizált emberiség halálos bűne, a Sátán eszköze. Nem tökéletes a szülő, de ismétlem, sok értékrenddel találkoztam. Faluhelyt is létezik többféle ember, de jártam városokban is. Én az a fajta vagyok, aki nem enged a húlyeségnek. Kínáltak már cigivel, hívtak buliba, próbáltak kioktatni, főleg az utolsó két évemben, de ha nem akartam, nem akarom, akkor nem is fogom akarni.

A nevelés a legfontosabb eszköz, nem pedig az, hogy kikkel találkozok. Ezt csak ebben a hozzászólásomban többféle módon magyaráztam, de még két érvem van:

1. Nagyon kevés ember van, aki nem enged a tömegkultúrának, és megtartja önállóságát, gyökereit. De én köztük voltam eddig, és itt is akarok maradni.

2. A család azért van, hogy elinduljak valahonnan. Ahogy gondolkodnak felmenőim (magyarok, mind egy szálig, nincs keveredés), úgy gondolkodok én is. Különválasztom a barátokat és a gondolkodásmódot, tehát nem ez alapján válogatok. De ha csak egy hozzám hasonlót megismerek, vele többet beszélek, és vele akár hatunk is egymásra, de más értékrend nem hat rám.

Egyébként az Ön gondolatmenete több sebből vérzik:

1. Leírta, miért kéne változnom. Azért, mert a "haverok" (ameddig jó vagyok nekik) gondolkodásmódja hat rám. Miért hatna rám? És miért pont rám, aki nem hagyná veszni önazonosságát? Már akkor miért nem arra, akinek ez nem számít? Csak mert én különválasztom a dolgokat, tehát ha a gondolkodásmódom vagy az értékrendem miatt kiközösítenek, akkor vállalom.

2. Ez az útkeresés annyira gáz. Amilyen vagyok, az is maradok.

3. Bennem alap, hogy diszkós vademberek, akik lázadoznak saját családjuk ellen, nem fürödnek, nem tisztelettudóak, nagynak képzelik magukat, kisebbségi komplexusban szenvednek nem hatnak rám, kiutasította őket.

Itt elfogytak az érvek, mindkét oldalról.

Én még mindig csak sajnállak, hogy ennyire agymosott vagy és nem lehetsz gyerek.

Az útkeresés gáz? Persze, az ember tökéletesen születik. Te is biztos mindenről ugyanúgy vélekedsz, mint pár évvel ezelőtt.