Vannak itt hazaszerető, magyar fiatalok?

Én szeretem a hazámat, ha kell, akkor harcolnék is érte. És nem, nem a politikus szavára, ahogy itt írták páran, hanem azért, mert engem ide köt minden. Menekülni mindig könnyebb. De ha odáig fajul a dolog, én szívesebben követném hőseink példáját, akik kitartottak a hazaszeretetben, a gyengébbek védelmében és nem utolsó sorban a saját becsületükért a végsőkig.

Szerintem az a gond, hogy most már nem ezek az elődeink a példák a fiataloknak és nem mondjuk a nagyapa/dédapa, aki kiállt 56-ban a szabadság mellett, vagy aki a világháborúban hősként halt meg, hanem helyettünk mindenféle sztárocska, való világos, meg drogos énekesek.

(25 éves vagyok egyébként én is)

Nahát, törölték a válaszomat. Nem baj, leírom újra.

#2 Nem szeretem, amikor külföldiek magukat magyarnak kiadva "önostorozzák" a magyarságot.

Kérdező: ne akarj annyira harcolni. Ha meghalsz egy hangzatos eszméért, csak annyit érsz el, hogy egyel kevesebb hazaszerető ember lesz itt.

Én szeretnék hazaszerető magyar lenni, de sajnos még magyar sem lehetek.

Nem én tehetek róla, már a származásomnál félrecsúszott a dolog. Magyarországon, magyar állampolgárként születtem, így eleve csak másodrangú magyar lehetek, hiszen a határokon túl élnek az igazi magyarok. A felmenőim között sem volt semmi érdekes, nem volt '56-os ellenforradalmár, 1945 után mellőzött csendőr- vagy katonatiszt, 1848-as honvéd. Sőt, mi több, volt még MSZMP-párttag is a családban, tehát kizárt, hogy én magyar legyek.

Utána sem tettem meg mindent azért, hogy igazi magyarrá váljak. Huszonvalahány év alatt még mindig csak a magyar himnuszt sikerült megtanulnom, a székely himnusszal hadilábon állok. Nem vettem részt 2006-ban egyetlen budapesti zavargásban sem, azóta sem borogattam kukát. Rendőrségi ügyem még nem volt, nem fütyültem ki vezérszónokot, nem vizeltem le a Trianon-palotát és - minő szörnyűség! - még egyszer sem nyaraltam Erdélyben, helyette a bűnös Nyugatot választottam, mikor volt rá pénzem. Nincs árpád-sávos zászlóm, a Kárpátia CD-i sem sorakoznak a polcon és a kurucinfót is jó, ha havonta egyszer olvasom. A Jobbik vezetőségéből Vona Gábor az egyetlen, akit arcról is felismerek, a többiekkel komoly bajban lennék, ha be kellene azonosítanom őket.

Így hát sajnos bármennyire is szeretnék, nem lehetek igaz magyar, ennélfogva nem is szerethetem Magyarországot. Én csak egy idegenszívű, valószínűleg áruló lelkületű jöttment vagyok.

#13: Nem értek egyet veled. Ezektől te még magyar vagy (sőt, másképp mondom: magyar vagy, akár tetszik, akár nem).

Közös érdekünk (nekünk, magyaroknak), hogy ezt az országot élhetővé tegyük, illetve ne hagyjuk teljesen szétrohadni.

Ez nehéz feladat, mert a külső nagyhatalmak ide-oda rángatnak minket az érdekeiknek megfelelően - ha hagyjuk.

Sajnos a képviseleti demokrácia szinte védtelen a korrupcióval szemben, ezért csak annyit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat egymásnak ugrasztani, és próbálunk kiállni az ország érdekei mellett.

Engem ez teljesen hidegen hagy. A nacionalista eszmék sok helyen átveszik a vallás szerepét. Valami alapján mindig utálni kell valakit akire rá lehet fogni mindent.

Számomra azok fontosak akiket ismerek, értül harcolnák.

27/F

Üdv, kedves Kérdező!

A kérdés az volt, hogy vannak-e (itt) hazaszerető, magyar fiatalok.

Akkor visszakérdezek!

Mi az a hazaszeretet?

Meg is válaszolom:

"A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek." Gróf czegei és szentegyedi Wass Albert.

Azt is hozzátette, hogy "De ezt olyan nehezen értik meg az emberek."

Minden tekintetben igaza volt, ugyanis ha egy magyar férfit a Jobbik-tábor megvet, csak azért, mert nem ért vele egyet egy politikamentes dologban, akkor az magyarellenesség. És a Jobbik-tábor részéről ez elég gyakori negnyilvánulás.

"A magyarság nem kalapdísz" Gárdonyi Géza

A másik híres magyar író ezt írta.

-Nem az a hazaszeretet, amikor valaki a mellére veri a magyarságát, közben pedig amerikai zenére "táncol", kínai ruhákban; eközben viszont megveti a hagyományőrző csoportokat (pl.: néptáncosok).

-Nem az a hazaszeretet, amikor részegen megveri valaki egy másik embertársát, mert az illető cigány származású, avagy annak véli.

-Nem az a hazaszeretet, amikor bedrogozva megjelenik valaki egy Kárpátia-koncerten, ezzel kejáratva mind a zenekart, mind az értelmes rajongókat.

-Legfőképpen nem az a hazaszeretet, amikor valaki egy bizonyos pártra szavaz, mert annak a pártnak a szavazói magukat állítják be "igaz magyaroknak".

Sok ember itt már megbukott a "hazaszerető fiatal" felé vezető úton.

A hazaszeretet egy kellő összetartás, ami sajnos hiányzik a magyarságon belül (a legfőbb ok a TV és az internet alja része), és a nép történelmének az ismerete, hagyományainak megőrzése.

Soroljunk csak fel öt magyar történelmi személyt, Nimródtól Nagy Imréig, akit ismerünk!

Legyenek Ők Árpád, Szt. László, Hunyadi János (hunyadvári, Beszterce grófja), Petőfi Sándor, és Teleki Pál (széki, gróf).

Ha az Ő életükkel, egy-egy fontos cselekedetükkel tisztában vagyunk, akkor az egy alapja a hazaszeretetnek. (Árpád fejedelem: Hon(-vissza-)foglalás, Vérszerződés, Fejedelemség; Szt. László: szlavón püspőkség létrehozása, bihari püspökség székhelyének Váradra helyezése, I. István szentté avat(tat)ása; Hunyadi János: "a törökverő", kormányzóság; Petőfi Sándor: Nemzeti dal, nemzeti irodalom, Tízek Társasága, Segesvári csata; Teleki Pál: miniszterelnök Horthy idejében, revízió, öngyilkosság - ez utóbbi kétséges).

Aztán a magyar hagyományokkal hogy vagyunk?

Fenntartjuk-e a családi (lelki) örökségeket? Olvasunk-e magyar szépirodalmat? Hallgatunk-e magyar nép- és/vagy katonadalokat? Úgy végezzük-e mindennapjaink teendőit, hogy mindent beleadunk? Ismerjük a nemzeti hagyományokat? Tartjuk a kapcsolatot rokonainkkal? Szülőföldünkkel? Fel tudunk-e sorolni legalább három magyar néprajzi csoportot?

Ha ezekre a kérdésekre "Igen" a válaszunk, akkor nevezhetjük magunkat hazaszerető, magyar fiataloknak.

Az a magyar ember lehet büszke a magyarságára, aki tett már le valamit a nemzet asztalára. És az, aki magyar irodalmat olvas, művelődik, vagy csak egyszerűen dolgozik, már megtette ezt. Mint Janus Pannonius, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, és megannyi értékes ember.

A hazaszeretet tehát ott kezdődik, hogy egymást szeretjük.

A nemzeti büszkeség pedig akkor lehetséges és méltó, ha tettünk már valamit a nemzetért.

Minden hazaszerető, magyar fiatal gondolkozzon el egy kicsit, és nézzen magába.

Üdv.