Mi az oka annak, hogy ennyire megnő most a menekültek száma ennyire sok európai országban?

Az arab tavasz és az azt követő, illetve megelőző közel-keleti konfliktusok: a szíriai és a jemeni polgárháború, az instabil afganisztáni és iraki helyzet, meg ugyanez elmondható Észak-Afrikára is.

Ezeknek a konfliktusoknak pedig a forrása az, hogy szándékosan kizsákmányoltuk, elnyomtuk a fejlődő országokat, a szélsőségeket pedig az adott politikai érdekeknek megfelelően fegyvereztük fel hol az egyik, hol a másik oldalon. Röviden vágtuk magunk alatt a fát, és most meg vagyunk lepődve, hogy leestünk.

A lényeg persze, hogy ezen a hozzáálláson tuti nem változtatunk még pár évtizedig - de ne legyen igazam.

Amig Libiaban Kadhafi volt hatalmon nem lehetett csak ugy elszokdosni, volt hatarorizet. Azota a Libiai hatarok atjarohazak, a kornyezo afrikai orszagokbol is siman at lehet jutni. Onnan pedig meg lehet kockaztatni egy hajoutat Lampedusaba.

Ezen kivul ott van az ISIS, eloluk is sokan menekulnek, valamint Albaniaban sincs stabil politikai hatalom ami kilatastalansagot szul.

A gond csak az hogy az EU-ban nincs szukseg ezekre a kepzetlen, sokszor bunozo hajlamu tomegekre.

1-es:

Beszélj csak a saját nevedben, mi nem nyomtunk el senkit.

Hogy is kezdődtek a közel-keleti konfliktusok. Meg kellett dönteni Szaddamot, merthogy vegyifegyvert gyárt - amit soha nem találtak meg (Bezzeg -épp mostanában derült ki- az USA küldözgeti a lépfene baktéiumokat /antrax/ szanaszét a világba.) Meg kellett támadni Afganisztánt Bin Laden miatt, akit -ugye- eredetileg a CIA képzett ki, egyénként meg -érdekes- szaud arábiai. Ki kellett képezni Jordániában Asszad ellenzékét, hogy megdöntsék Szíriában a hatalmat, s ma ők képezik az IS kemény magját. Soroljam?

Érdekes, hogy az USA vissza tudta fordítani a kubai menekülőket (csak azok maradhattak, akiknek "sikerült amerikai földre tenni a lábukat" pl.: Key Westen, mivel ez van a legközelebb Kubához.

Az EU-s "haderők" meg ahelyett, hogy visszaküldenék, vontatnák őket Líbiába, még az afrikai partoktól is áthozzák Dél-Európába.

Miért nem "ők eszik meg, amit főznek"?

"1-es: Beszélj csak a saját nevedben, mi nem nyomtunk el senkit."

A "mi" alatt az EU-t és a NATO-t értettem, amiknek mi is tagjai vagyunk. Fenntartjuk azt a rendszert mi is, te is, amely fegyvereket ad el szélsőségeknek és gazdaságilag kizsákmányolja a fejlődő világot, és ezeken keresztül politikailag is nyomást gyakorol rájuk.

Oszama és Szaddam csak a jéghegy csúcsa, őket is "mi" teremtettük a gyarmatosítással.

Az aktuális ok a szíriai háború, a Daesh (IS, korábban ISIS) olyan mennyiségű és "minőségű" kegyetlenséget hajt végre, hogy aki teheti, menekül. Ugye rajtuk kívül még ott van Asszad rezsimje, a "mérsékelt" szíriai erők és a kurd függetlenségpártiak is. Ez a négy csoport támadja egymást nagy erőkkel - és többen közülük külföldi támogatást kapnak, mivel a török és a Szaúdi vezetők és a feltörekvő Irán között feszültség van, mindegyik a hozzá közelebb álló csoportot szeretné a létrejövő új helyzet élén látni.

A hosszú távú ok összetett. Mindegyik tényező hat szinte mindegyikre, nagyjából ezekről van szó:

- az iszlám és az arab térség válsága

Az iszlám a kezdetektől nagyon sikeres és dinamikus vallási közösséget hozott létre. A kezdeti időkben évtizedek alatt hódítottak meg országnyi területeket, az első néhány évszázaduk alatt elérték, hogy Marokkótól Indiáig terjedjen a hatalmuk. Ezután jött egy állandósultabb szakasz, itt már nem volt jelentős hódítás (sőt, néha veszítettek is területeket), de az ókori Róma kulturális szerepét átvették, fantasztikus szellemi élet volt, zenével, tudománnyal stb.

Ezt a magabiztosságot és sikerességet viszont egy azóta is tartó rossz időszak követte:

a nagy iszlám állam széttöredezett kisebb országokra, a gazdasági helyzetük megrendült és megjelentek a gyarmatosítók. Ugyan utóbbiakat sikerült elűzni, de nem a muszlim közösségnek, hanem új gyarmatosítóknak. Végül ezek önként hagyták ott muszlim gyarmataikat (lásd II.vh. utáni megállapodások) és idővel megszűntek a kizsákmányoló államszerződések is, amikből maradt még valami (lásd iráni forradalom).

Ekkor viszont nem tért vissza a "dicső korszak", nagyrészt diktátorok vették át a hatalmat, akik a hidegháborúban a két nagy tömb között pattogtak - mivel mind a kettő a másiktól félt, ezeket a diktátorokat kibélelték rendesen, hogy ezzel fenntartsák az egyensúlyt (ebben a játszmában Egyiptom különösen ügyes volt).

Ennek az eredménye egy nagyon rossz politikai tapasztalat, melyben az USA és az USSR gonoszként jelenik meg - csak ugye az egyik megszűnt, így koncentrálódott a gyűlölet Amerikára.

Mindeközben maga a vallás is kapott nagy sebet: megszűnt a kalifa intézménye a török Atatürk által.

A diktatúrák szegénységet hoztak, mindeközben viszont eljut hozzájuk a nyugati életmód képe és ez még jobban növeli a feszültséget. Nő a szegénység és a népesség, a diktatúrák borzasztó szabályokat hoznak sokszor, az iszlám szélsőséges rezsimek még rosszabbak.

Ebben a kontextusban jött több forradalom / háború az utóbbi évtizedekben, a legnevezetesebbek: az öbölháború, az iraki háború, az iráni forradalom, az arab tavasz, a szíriai polgárháború. az afgán háború.

- a harmadik világ általános problémái

Nagyrészt hasonló a helyzet, mint a fentiekkel, a fő különbség a múltban van csak, itt nincs dicső múlt. De a gyarmati rendszer problémái hasonlóak, szegénység, diktatúrák, szélsőségesek.

A fő események és szereplők: Boko Haram, Mali polgárháború, Szudán kettéválása és polgárháborúi, Darfúr, szomáliai kalózok, ruandai polgárháború, ....

- gazdagok vagyunk

Ez elég cinikusan hangozhat, tekintve, hogy Magyarország nagyobbik része szintén elég szegény. De mindemellett még mindig viszonylag jól élünk ezekhez az országokhoz képest és az EU tagjai vagyunk - márpedig az EU a világ legnagyobb gazdasága, az összteljesítménye nagyobb, mint Kínáé vagy az USÁé. (igaz, az egyénre vetített GDP több az USÁban nagyobb).

Ezen felül nálunk vallásszabadság, tudományos élet, szociális ellátás, szabad sajtó stb. van, ami révén mindenképpen elsődleges célpontjai lehetünk embereknek. Sőt: nálunk törvény van arra, hogy tilos háborúba visszatoloncolni embert. Ez sok országban nincs így, készséggel toloncolnak ki embereket, ha tehetik. Ha távoli országról van szó, akkor ez valószínűleg meg is oldható, csak azért nem hallunk ilyesmiről, mert a kis létszámú, távoli országokba vándorló csoportok rendszerint a Nyugatot választják, a nagy létszámú menekültcsoportokat pedig még a diktatúrák sem tudják (és nem is akarják) eltolni - jó példa erre a szovjet-afgán háború, amely alatt Pakisztán kétmillió afgánnak jelentett menedéket, holott ott is meredek volt a helyzet, Zijad elnök mögött még csak nem rég került hatalomra egy puccsal.

- régi kapcsolatok

Bár erről nem beszélünk olyan gyakran, mert magyarokként ez minket kevésbé érint, de sok nyugati államnak van mély kapcsolata szegény országokkal. Az USA munkaerő-hiányát Mexikóból pótolja, Franciaországnak szerves kapcsolata van számos Nyugat-afrikai országgal, ahol sokan beszélik is a franciát, nem beszélve a külbirtokairól, pl. Réunionról.

Ezek hagyományokként és élő gazdasági motorként is jelentősek, így adja magát, hogy a franciául beszélő, amúgy rátermett és sokszor képzett, olykor magasan képzett emberek francia nagyvárosokba költözzenek - vagy éppen a szintén francia ajkú Kanadába.

Egyébként voltak gyarmati kísérletei az Osztrák-Magyar Monarchiának is, ennek köszönhető például az a vicces tény, hogy az utolsó kínai császár a Monarchia állampolgáraként született. De ezek a gyarmatok kicsik voltak, gyengék, a Monarchia széthullásával pedig végképp elvesztettünk minden ilyen hatalmi törekvést és lehetőséget.