Hogy szerveztek lázadást régebben?

Lehet, hogy könnyebb is volt, mert régebben nem a képernyő előtt ültek külön-külön az emberek, hanem összejáratak kaszálni/ kocsmába/ tollfosztóba, ismerték is egymást és egymás búját-baját is. És ha valaki elkezdett ott uszítani, könnyen megindulhatott a társaság, aztán útközben a szomszéd falué is. Ma az ember nem azt nem tudja ki lakik a szomszédjában, hanem hogy most lakik-e ott egyáltalán valaki.

Lázadások ritkán vannak, de amikor vannak, ott már olyan mélyek a személyes indulatok, hogy azt nem biztos, hogy tiszta fejjel felülről szervezgetik. Csak az kell, hogy a legbátrabb meginduljon, aztán minnél többen vannak, annál többen és többen mernek velük menni.

Az ilyen akkor tud megtörténni, ha eleve nagy a feszültség, az emberek elégedetlenek, morognak egymás között. Ilyenkor kell valaki, akinek bátorsága és lehetősége van lépni, nyíltan ellenállást, felkelést hirdetni: egy befolyásos ember, régebben nemesember (Dózsa, Rákóczi), az újkorban neves politkus és/vagy gondolkodó, filozófus, költő (pl. Petőfi, aki egymaga indult el forradalmat csinálni március 15-én).

A másik lehetőség, ami például '56-ban volt, hogy minél nagyobb az elnyomás, annál nagyobb az elégedetlenség, tehát amikor a robbanás szélére kerül a helyzet, a hatalomnak nincs más választása, mint hogy kicsit engedjen a terrorból. Itt megint patthelyzet jön létre, mert először csak a kritikát engedi, aztán már muszáj az elégedetlenkedés is, abból követelések lesznek, és végül kitör a forradalom.

A középkori facebookon.

Tudod, azt akkoriban úgy hívták hogy "templom" meg "kocsma".