Csak én nem jövök ki a romániai magyarokkal vagy tényleg nehéz velük kijönni?
Nem akarok semmit sem előítéletekre alapozni, de én egyetlen egy romániai magyarral sem tudtam eddig kijönni,alapvetően jobboldali vagyok és magyarnak tartom őket is, szimpatizálok az autonómiatörekvéseikkel, de személy szerint ismerek 5-6 Romániából jött magyart és ki nem állhatom őket.
Eleinte mindegyikkel jóba voltam, de aztán olyan ellenszenvesen viselkedtek, és semmi konkrét ok nincs ami miatt megutáltam őket, inkább sok apróság.
De miért, mi lehet a gond?Van bennük valami kisebbségi komplexus a magyarságukat illetően és valahogy ez jön ki, vagy mi lehet?Csak velem van így?
(A nem kedvelés kölcsönös és én úgy érzem,hogy részükről kezdődött)
u.i:
Ez az 5-6 ember nem ismeri egymást, mindegyiket külön ismertem meg.
Én sem komálom őket.
Ismerek én is párat és eléggé sunyulós emberek.
Bár nem meglepő, hiszen ők még az ittenieknél is magyarabbak.
NA JO AZ ELSON BESIRTAM!!!:D
Amugy en se jovok ki veluk valami jol.
Egy hetet voltam kint dolgozni egy rendezvényen, csak erdélyi magyar kollégáim voltak. Hát nem mint a testvérüket fogadtak, kiközösítettek, a munkába alig akartak beavatni és csak kihasználtak.
A szüleim azért (is) küldtek ki hogy tapasztalatot szerezzek, lássam Erdélyt és szerezzek egy csomó barátot. Sajnálom hogy nem jöhettem haza nekik csupa jó emlékkel, még sírtam is egyszer miattuk kint, úgy megaláztak, pedig amúgy nem vagyok érzékeny.
Ja és a legjobb hogy ki sem fizettek :S Köszönöm egy jó ideig nem kérek a romániai magyarokból. Amúgy a legfurcsább az volt, hogy nem gondoltak olyan szívesen Magyarországra, ahogy mi gondolunk rájuk. Mi ha idejönnek, gyűjtést szervezünk (legalábbis több városka, fővárosi kerület ezt csinálja), könyv és élelmiszer segélyek mennek ki, csángó bál ki tudja, és kimegy egy magyar és amint meghallották hogy Magyarországról jöttem és nem az egyik erdélyi faluból, rögtön zártak, hátat fordítottak. Ez egy pár éves emlék, de örökké emlék marad, hogy lányként, anyanyelvű közösségben magamra maradtam és minden nap imádkoztam hogy leteljen az egy hét, és hazakerüljek.
nekem nem volt még rossz tapasztalatom.
de az itt leírt sztorik magyarországi magyarok között is megtörténnek
Erdélyiként hadd szóljak hozzá :D Tapasztalatom szerint a szélső jobb oldali gondolkodás tud segíteni az egymás utálásában. Engem személy szerint nem zavar, hogy magyar, román, zsidó, arab, amerikai az illető, de a környezetemben vannak egy páran akiknek agyára ment a kisebbség és mindenkiben a háttérhatalom képviselőjét látják. De fórumokon járva, úgy látom a magyarok közt sem kell sokáig keresgélni olyat, aki élve égetné el az összes erdélyit "a mi támogatásunkon élnek a mocskos cigányok". Sőt, apum mikor kint dolgozott Mo.-n konkrétan le kellett tagadja, hogy erdélyi.
Hogy az elsőnek a szavát ragadjam meg: egyik magyarabb mint a másik...
Nem csak te.
Értelmes ember nem jön ki velük.
>> Csak velem van így?
A legvalószínűbb lehetőséget kényelmesen kikerülted: te vagy egy ut.álatos fajta, másképp nem lehet, hogy egymástól független, különböző emberekkel nem tudsz kijönni. Ilyent ismerek én is, itt Pesten. Nekem is voltak erdélyi kollegáim, volt közöttük sza.rházi is, de a többség jó cimbora, vagány munkatárs volt. Pont, mint a magyarországiak. Miért is lenne különbség, hiszen egy nép vagyunk...
Ja, vagányak voltak.
Pontosan az itthoni fajta, aki vagányul belexarik a palacsintádba, aztán azt mondja rá, hogy csokikrém és vigyorogva lesi, ahogy megeszed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!