Miért rajonganak sokan Szolzsenyicinért, amikor egy nyavalygó begyöpösödött vénember volt, akinek semmi se volt jó?
Először is nem tetszett neki a Szovjetunió, de nem elég, hogy jogosan kritizálta a sztálinizmust, hanem mindenféle rasszista okfejtése volt a "szovjet ember" alsóbbrendűségéről, ami szerintem elfogadhatatlan.
Ezután kiment Amerikába, ahol meg arról kezdett nyavalyogni, hogy a modern amerikai kultúra mennyire korrupt és dekadens, hamarosan hasonló "fajelméleti" áltéziseket kezdett fejtegetni az amerikai emberekről.
Kérdem én, ez tisztelendő? A Gulágról írt leleplező írásai felmentik begyöpösödött általánosításai alól? Egy ilyen lelkületű emberrel együtt kéne érezni?
Úgy tűnik, többen vannak, akik értik őt, mint azok, akik semmit se értenek belőle.
Arra már ki sem térnék, ha választani kell, hogy az "állításait" elfogadni kell, vagy "begyöpösödöttnek" tartani, habozás nélkül az elsőt választom. Tanulni sosem szégyen, azt elutasítani igen.
Az amerikai életéből való írásait nem ismerem - nagyon nem is érdekel.
A szovjet viszonyokat pedig minden joggal kritizálta, sokat köszönhetünk neki, hogy megtudta a világ mi is történt a Gulágon. Nem volt ő mindig vénember, fiatalon került maga is táborba, elég művelt, képzett ember volt, s bár ízlések eltérőek, de nem rossz tollú író volt. Szerintem nem eléggé ismert, jelentőségéhez képest kevesen olvassák az írásait.
Ami a kérdező csinál, az a szokványos liberális xarkenegetés és fals érveléstechnika. Találj pár nem szalonképes gondolatot, írást egy író kései éveiből (ha van egyáltalán), s használd fel azokat a teljes életmű aláásására, hiteltelenné tételére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!