Nincs remény az alapból értelmetlen egyetemi szakok kigyomlálására?

Az egyetemi képzés 3 szakaszból áll: BSc, MSc és PhD. Ez az egymásra épülő struktúra biztosítja, hogy lehetőség legyen a specializációra.

A BSc egy szélesebb szakterület vagy multidiszciplinális témakör átfogó ismeretét adja, hogy a hallgatók tájékozódhassanak, hogy mi mindent kellhet figyelembe venni és szereznek egy átfogó tájékozottságot (ez a szakirányú "érettségi", értelmiségi alapképzés).

Az MSc-ben már lehetőség van jobban ráközelíteni egy szűkebb témára és végül a PhD-ben lesz az hallgatóból specialista szakértője egy szűk résztémának.

Szerintem ez egy jól átgondolt szisztéma és kellően rugalmas is ahhoz, hogy sokféle személyiségnek megfeleljen.

Sajnos kérdező, a mai döntéshozók veled azonos nézeten vannak. "Az alapképzés is már legyen specifikus.". Tudniillik olyan, amely látszólag tudást ad, valójában egyetlen specifikus célt szolgál: a képzést kapó ne legyen képes a regnáló hatalmat aláásni.

A képzés egy szorosan egymásra épülő piramis rétegei. Egy magas szintű specifikus (de bármilyen) képzéshez nem elegendő egy jól képzett oktató. Az csak egy feltétel, bár alapvető. Ezen túl legyen érdekelt a magas szintű tudás átadásában. De ha lesajnálják, ha tudását éppen ott nem veszik figyelembe, ahol a legfontosabb a napi életben (a döntéshozásnál), ha alacsony a fizetése, ha elavult, használhatatlan eszközökkel kénytelen dolgozni primitív infrastruktúrában (mert mérhetetlenül alulfinanszírozott az oktatás), akkor nem lesz ilyen motivációja. Akkor belharcokra, kicsinyes előnyszerzésre fordítja energiáit. Akkor pozíciót akar bármi áron, mert azt torz módon fizetik meg. Az oktatás minősége nem szempont, mert sok fáradságot igényel, belekötnek olyanok, akiknek gőzük sincs az egészről, mindössze hatalmuk van, és mert kilátástalannak látják. Van eszük, tudják, hogy az. És ez még mindig csak az oktató! Ám minőségi tudást csak minőségi befogadónak lehet adni. Az egyetemek (még) jobb helyein kénytelenek voltak óriási és fölös energiákat fordítani kiegészítő, alap, speciális, meg még ezer néven elnevezett pótképzésre, hogy a hallgatóságot legalább arra a szintre hozzák, amely a megértésre képes (egy része - az összes már reménytelen). Mindezt azért, mert tönkretették a középszintű oktatást, mind tananyagban, mind hálózatban, mind egymásra épültségben. Azt meri képzelni itt bárki is, hogy egy olyan durva beavatkozás, mint a Klik (hogy csak egyet mondjak a sok közül - mert talán ezt a szélesebb közvélemény is ismeri, és amelyről két év alatt kiderült a teljes kudarca), tehát bárki meri állítani, hogy ilyesmi nyom nélkül elmúlik? El, majd 10 év múlva, ha addig mindent jól csinálunk. De nemcsak a középiskolai oktatás csődtömeg, hanem már az óvodai is, sőt, tovább megyek: a gyerek motivációt a tanulásra kicsi korban kap - már ha a szülei erre képesek, már ha nyugodt körülményeik vannak, munkájuk van, nem a megélhetési gondokra, hanem a gyerekükre tudnak figyelni. Az ilyen gyerek utálni fogja a tanulást, és ezer tapasztalata van arról, hogy igaza van. Ugyanis nemhogy az egyetemista, már az általános iskolás is tudja: a jó munkahelyhez, a jó munkához, a jó fizetéshez nem tudás kell, hanem helyezkedés. Ezt tapasztalja lépten nyomon, talán nem tudatosul, de eszerint fog viselkedni. Ezért és sok más ok miatt silány az egyetemi hallgatóság. Nem mindenki! Sok okos, tehetséges, sőt még igényes ifjú ember akad még, csak sajnálja az ember, ha elkallódnak. Mert elkallódik közülük sok. Nem az oktatás színvonala, hanem a kilátástalanság okán.

Vannak értelmetlen szakok! De csak azért, mert az egész rendszer rossz már, a közszemlélet torz már. Ezt felszínes látszattevékenységgel nemhogy javítani nem lehet, de inkább ez elfedi a lényeget. Generális átalakítás kell, generálisan új irányítással. De az kizárólag akkor megy, ha a köz akarja így. A köz véleménye pedig rendkívül nehezen és lassan formálható.

Következésképpen egyes egyetemi szakok kigyomlálásának igénye bár jó szándékot, de éppen a probléma nem értését jelenti, éppen fölösleges energiákat vonna el alapkérdések megoldásától. A teljes oktatási vertikum becsületének, tisztességének helyreállításától, az infrastruktúrájának rendbetételétől, az oktatás értelmébe vetett hit visszaadásától. Mert enélkül minden más csak értelmetlen piszkálgatása a zagynak.

Van valami végtelenül szomorú abban, hogy mindenféle ismeret, háttértudás és tapasztalat nélkül (mert ez nyilvánvaló) neked ilyen sziklaszilárd álláspontod van a témáról, amiről amúgy oktatási szakemberek évekig vitatkoznak. De ha van valami konszenzus köztük, az mindenképp a te mondandóddal ellentétes irányba mutat.

Tudod az egyetemi szakok (mindegyiknek!) egyik fő célja, hogy a kritikai gondolkodás, illetve az egyes témák árnyaltabb megközelítésének képességét fejlessze. A válaszaid alapját te valóban egy (számodra) értelmetlen egyetemi szakra jártál.

#15. Az a baj, hogy az oktatási szakemberek is SZAKemberek. Az egyik probléma a világban, hogy túl sok a szakember, aki csak egy részterület részterületéhez ért, és fogalma sincs a nagy képről, hogy mi folyik a világban és hogyan lehetne jobb irányba terelni a dolgokat.

"az egyetemi szakok (mindegyiknek!) egyik fő célja, hogy a kritikai gondolkodás, illetve az egyes témák árnyaltabb megközelítésének képességét fejlessze" - ismerek néhány volt és jelenlegi egyetemi tanárt, ezt a mondatot fel fogom olvasni nekik... visítani fognak a röhögéstől. Az "oktatásnak" ált. isk. 1. osztálytól az az elsődleges célja, hogy leszoktasson a gondolkodásról. Mármint a valódi, önálló, kreatív gondolkodásról.