Mit szóltok ahhoz, hogy a pápa szerint oda lehet csapni a gyereknek?

"De még milyen jó ember!

Azóta is vezet minket a Fény felé!"

Jah, csak az a baj hogy az a k*rwa fény csilingel.

"Azok akarják folyton veréssel vagy üvöltözéssel nevelni a gyereküket, akik nem tudtak vele soha leülni és elbeszélgetni.

Az ilyen távolságtartás pedig a szülő szégyene, nem a gyereké."

Jaj de szép mondat. Hol olvastad? Mert biztos nem a gyerekeid neveléséből merítetted. Had találjam ki egy sincs még, igaz? Mert én is ilyeneket gondoltam amíg nem volt. De tudod, a gyerek úgy működik, hogy 1000-ből 1000-szer letojja a szép szavakat. Keresi a határt, és marhára nem rajtad múlik, hogy hol érzi szükségét hogy visszavegyen a viselkedéséből. Szerencsére az én gyerekem nem olyan hogy verni kelljen, de ahol már se az 1000. szép szó, se a kiabálás, se a megtiltás, se semmi nem használ, ott mégis mit javasolsz?

Nagyon egyszerű.

Minél jobban elengedi magát a gyereked, annál inkább keményebben kell vele bánni.

Amikor meg azt látod, hogy visszahúzódó típus, akkor bátorítani kell.

Én mindig is csendes gyerek voltam, de apám pedig elég ideges és agresszív típus, ami nem tett jót a gyerekkoromnak.

Nem valószínű,hogy egy pofontól vagy elfenekeléstől lelki beteg lesz a gyerek.

Ha nem így csinálják:

https://www.youtube.com/watch?v=9Rny_fHjmjA

"A nagyon kezelhetetlen gyerek sem egyik napról a másikra lesz olyan,felettem író "gyakorlott szülő".

Az ilyen gyerekek azért lesznek engedetlenek,mert már gyerekkorban tojnak rájuk,nem akarnak velük foglalkozni,és egyszerűen rájuk hagynak mindent,és tini korban vagy hamarabb ezért fajul odáig a dolog,hogy megverik őket.

A probléma a gyökerekben keresendő.

Miért lesz kezelhetetlen a gyerek?

Azért mert a szülő nem foglalkozott vele. "

15. vagyok.

A gyerek nem egy tiszta lap. Van habitusa, méghozzá gyökeresen eltérő lehet akár testvérpáré is. Kb azt mondanám hogy 30% nevelés, 70% habitus. ÉS ige, óriási hiba verni a gyereket rendszeresen, hiszen megszokja, és onnantól kezdve mégis mit teszel? Az ideális az lenne ha a gyerek mindig érezné hogy van hova szigorodni a szülőnek, és azt már nem akarom, inkább szót fogadok. De aki ágyúval lő kapásból, az mit vesz elő, ha komolyabbra fordulnak a dolgok? Szóval nagyon kényes az egyensúly hogy milyen fegyelmezési eszközt veszel elő. Osztom a pápa véleményét, hogy nem isten elleni bűn, ha a szülőnek néha egy pofonért kell nyúlni, és irigykedem azokra, akiknek soha nem kell, és megvetem azokat, aki rendszeresen továbbmennek egy pofonnál. Mondom ezt úgy hogy soha nem pofoztam meg a gyerekem, de sajnos látom azt a határt, ahol meg kell, és rohadtul remélem hogy nem kell odáig elmenni, de nem rajtam múlik.