Hogy fogalmaznád meg azt, miért lettél nemzeti érzelmű és miért fontos Neked a nemzeti elköteleződés?

Igen, ezt szerintem sem lehet megfogalmazni. Én nem szeretem ezt a kifejezést, hogy "nemzeti érzelmű", mert hiszen milyen más érzelme lehetne (normális esetben!) egy embernek a hazájával kapcsolatban? Szerintem az a mai világ egy romlása, hogy van, akinek ez nem természetes. Azt elhiszem, hogy nehéz itthon élni, de ettől függetlenül nem kell utálni a hazát. Még annak sem, aki elmegy innen (ezt csak azért írom, mert sokan szinte gyűlölettel és gúnyosan beszélnek Magyarországról).

De hogy a kérdésre válaszoljak... Nekem a neveltetésem volt fontos. Apám már kicsi koromban mesélt történeteket Trianonról, hogy az milyen igazságtalan volt, mutatott képeket Erdélyről, hogy milyen szép, és az valaha a hazához tartozott. Egyszóval belenevelt abba, hogy milyen igazságtalan volt velünk a 20. század. A másik pedig, hogy kicsi koromban kezembe került egy könyv, a Római regék és mondák, amit elolvastam (talán az első könyv volt az életemben), és abban nagyon szép történetek voltak az önfeláldozásról a közösségért, a lakhelyedért. Ezek mély nyomot hagytak bennem. Én pl. el sem tudom képzelni, hogy olyat mondjak, hogy "szlovákia", csak Felvidéknek tudom hívni. Egy római sem tudott volna lemondani így a hazájáról... Aztán a sulim is sokat számított, mert egyházi, konzervatív iskolába jártam, aminek a pedagógiai programjában ma is ott van a "hazaszeretetre nevelés".

És még annyit mondanék el, hogy a hazaszeretet nem jár együtt a gyűlöletkeltéssel és ellenségeskedéssel. Vagyis én nem utálom a románokat, szlovákokat stb., nem is bántanék senkit. De a 20. század történelmét ettől függetlenül tragédiának és szomorúnak tartom magyar szempontból. Kárpátiát sem szeretem, bakancsban sem járok. Ez csak egy egyszerű, magától értetődő, alapvető érzés, amit szerintem más országok állampolgárai is éreznek a saját országukkal kapcsolatban.