Miért nem jó a rasszizmus? Miért nincs igaza?

Én nem utáltam a pókokat a békákat a cigányokat meg a zsidókat se.

Viszont bizonyos előítéleteim nem légből kapottak.

Szeretem a kutyákat is de tartok is tőlük, mert van egy rájuk (és másra nem) jellemző adottságuk ami óvatosságra int.

Ugyanígy bizonyos közösségeknek, szervezeteknek kultúráknak is van egy rájuk számukra idegen környezetben jellemző adottságuk amivel kárt okoznak. Anyagit és erkölcsit individuálisan és közösségileg.

Nem szükségszerű mert talán bolondozuk néha a svábok svábságával a tótok tótságával de alapvetően kompatibilisek a mi kultúránkkal.

És nincs baj a cigányokkal akik nem cigánykodnak ők inkább elszenvedik - valóban az előítéletet azok miatt a cigányok miatt akik cigánykodnak.

És ugyanigy sajnos zsidók akik nem zsidólkodnak szenvednek azok miatt akik ezt teszik. És nem a kultúrájuk hitük nyelvük miatt hanem a többségi közösség rovására politizálás miatt egyéni és szervezeti érdekeik érvényesítése előnyök kihatrcolása céljából.

A helyzet az, hogy népek akik egymás mellet békében élhetnének egymással gyakran nem jönnek ki.

Kár ezt erőltetni. A rasszizmus egyfajta immunválasz.

Tünet. Nem a rossz maga hanem a rossz tünete.

Szerintem rossz a rasszizmus.

Egy idézet aztán folytatom..

"

ma már tarthatatlan a híres Steven Pinker-féle elmélet, miszerint az emberi természet lényegében szociokulturális termék, és ennek megfelelően könnyen alakítható-változtatható. West szerint ezt manapság ugyanolyan erejű tudományos kihívások érik, mint a tizenkilencedik század elején az ember keletkezéséről szóló bibliai történet szó szerinti olvasatát.

Greg Cochran és Henry Harpending 2009-ben tette közzé Tízezer éves robbanás című művét, amelyben azt mutatja ki, hogy az első nagyobb települések megjelenése felgyorsította az evolúciót. A kiválasztódás új elemei jelentek meg, olyan tulajdonságok, amelyek a nagy közösségekben bizonyulnak hasznosnak: alacsonyabb szintű agresszivitás, az élvezet késleltetése (amely a földműveléshez nélkülözhetetlen), a szűkebb rokoni közösségen kívüliek iránti bizalom, a kézművességhez, a pénzügyekhez és más bonyolult tevékenységekhez szükséges képességek.

Mint Wade megjegyzi, nem pusztán a marxista dogma áll e hipotézisek és az őket igazoló kutatási eredmények útjában, hanem az az érthető aggodalom is, hogy a népességcsoportok közti összehasonlítás irigységreakciót válthat ki, amely aztán a rasszizmust erősíti. Ezért nem jelenhetett meg Amerikában a Cochran-Harpending szerzőpárnak Jason Hardyval együtt írott korábbi tanulmánya, amely az askenázi zsidóság magas átlagú intelligencia-hányadosát igyekezett biológiai okokkal magyarázni. West Wade-del összhangban azt állítja, hogy a zsidó Nobel-díjasok nagy arányszáma és más hasonló statisztikai adatok nem következhetnek csupán kulturális okokból, máskülönben mások is rég követték volna a jó példát. Wade hasonlóképp érvel a kínaiak szembeszökő üzleti sikereivel kapcsolatban is. (És hozzátehetjük, hogy a kelet-ázsiai származásúak az askenázi zsidó származásúaknál is magasabb átlagokat érnek el az amerikai intelligencia-teszteken.) A recenzióban azonban csak egyvalamire találunk genetikai bizonyítékot, és annak nincs közvetlen köze az intelligencia-szinthez: a MAO-A enzimet kódoló gén eloszlása szignifikánsan változik rasszok szerint. Márpedig ennek az enzimnek a különféle konfigurációi más-más mértékben hajlamosítanak erőszakos magatartásra. Hogy mely csoportok hajlamosabbak eszerint erőszakra, azt nem tudjuk meg – szerencsére, mert ez talán még az intelligencia-szintnél is kényesebb kérdés: ez esetben ugyanis nem az irigység, hanem annál sokkal elemibb valami, a félelem hajlamosítana rasszizmusra.

Mindenesetre félni éppen annak is lehet oka, aki azt állítja, hogy a rasszok között a külső jegyeken túl is van biológiai különbség. West is megemlíti, hogy többen elvesztették már egyetemi állásukat emiatt. A Metazin régi ismerőse, Charles Murray Wade könyvét ismertetve felidézi a Wall Street Journal könyvrovatában, hogy ő maga és az időközben elhunyt Richard J. Herrnstein mennyi szidalmat kaptak Normáleloszlás című művükért, amelyben a rasszok közt megfigyelhető kognitív eltérésekre hívták fel a figyelmet. Murray természetesen lelkesen fogadja, hogy Wade most biológiai tényeket sorakoztat fel annak a jelenségnek a bizonyítására, amelyet ő és Herrnstein felfedezni véltek a statisztikákban. Maga is megemlíti azonban, hogy Wade könyvének ez a része hipotézisekre épül, amelyeknek ráadásul Murray is csak egy részét tartja színvonalasnak.

Érdekes módon mindkét recenzió pesszimista a tekintetben, hogy Wade könyve áttöri-e az „ortodoxia”, a „politikai korrektség” falát. Murray szerint a tudomány nem feltétlenül kerekedik a politikai megfontolások fölébe. West pedig úgy fogalmaz, hogy társadalmi lények vagyunk, belénk ivódott, hogy a bevett normák megsértéséért büntetés jár. Ezért szeretjük olyannak ábrázolni a világot, amilyennek lennie kellene, nem pedig olyannak, amilyen valójában. "

[link]

Az hogy a rasszok fejlődése 10-15 ezer évvel ezelőtt különvált nem jelentheti azt , hogy a következő pár ezer évben nem homogenizálódhat.

Közben a kultúrafenntartó rasszhoz tartozók retteghetnek hogy utódaik génjei és civilizációjuk milyen minőségű lesz, utódaink növekvő agresszivitása milyenné teszi a civilizációt?

Mert ez az elmélet áthúzza a másikat ami szerint a civilizált viselkedés elsősorban megtanulható, és csak sokadik részben örökölhető.

Szerintem ha a rasszistának nevezett politikai irányzat a felzárkózás beilleszkedés lehetőségét zárja el polgártársaink elől, ebben az esetben nagyon káros mindenkire nézve de az a politika ami jogegyenlőséget jog és lét-biztonságot nyújt a polgárai számára az nem rasszista.

Nem kell a népeket összekeverni. Jó ha kijönnek egymással és élnek egymással, ám ha nem megy éljenek inkább egymás mellett.

Mindig lesznek sorsközösségek - és ezek jórészt nemzeti-kulturális alapokon határolhatók körül. És önfentartó is ez az elhatárolódás - ez is benne van az ösztönökben - a közösséghez tartozás ösztöne.

Rasszok is vannak és lehetnek rasszonként átlagosan eltolódások a különböző képességekben - ez egyfajta alkalmazkodás volt azokhoz a körülményekhez ami az életterük volt - ám ezek a genetikai különbségek nem olyan nagyok hogy ne lennének képességekben olyan jeletzős átfedések, hogy ne volna súlyos hiba e képességek tekintetében rassz(ista) alapon előítélni.

Meg kell mérni a képességet egyenlő esélyekkel az iskolákban és a felvételi vizsgákon - az sokkal pontosabb és igazságosabb képet ad a vlóságról.

A cél pedig az kell legyen hogy a társadalom úgy szerveződjék hogy senki ne kényszerüljön lehetőség híján a közösség élethatékonyságát romboló tevékenységgel fenttartani magát és enki képességei ne menjenek veszendőbe egyrész másrészt senki ne is vágyjon olyan dolggal sikeresnek lenni, ami a közösségre nézve romboló.

Ez a rendszer pedig nem az ami most van, nem a kapitalizmus.

Ismét le kell másznunk a fáról és megtanulni átvitt értelemben két lábon járni az ember majmának...

Fájdalmas idomításnak néz elébe az ember állatja az eljövendő évszázadokban is...