A devizahitelt miért vették fel annak idején?

Azért, mert jóval kedvezőbb volt(akkor még) meg igazából saját példámból kiindulva tudom, hogy igazából az üzletkötőket is arrafelé terelték meg az ügyfeleket is, hogy azt vegye fel mindenki.

Szerencsére nem tettem meg,akkor bántam a dolgot, hogy nem jött össze a vállalkozásom meg a többi, ma már össze teszem a két kezem.

Egyrészt a kamat jóval alacsonyabb volt. Nem mindegy, hogy egy adott hitel törlesztésénél 5000 Ft-ot kell kamatként fizetni, vagy 20 000 Ft-ot.

Másrészt az adott gazdasági helyzetbe számítottak arra is, hogy a Forint erősödni fog…

Persze mindkettő lutri. Arra nem hívták fel a figyelmet, hogy adott esetben negatívan változhatnak a viszonyok, így lehet később magasabb a kamata, mint a forint hitel esetén, illetve az árfolyam is elmozdulhat negatív irányba…

"Másrészt az adott gazdasági helyzetbe számítottak arra is, hogy a Forint erősödni fog… "

Jaj hagyjuk már ezt a kajli dumát, esetleg még úgy megállná a helyét, hogy "picit erősödni fog", de semmi más nem indokolta, hogy majd itt hatalmas változások lesznek.

Mindenki tudja nagyon jól, hogy egy nagy átverés volt az egész, normális, felelősségteljes kormány nem engedte volna már az elejétől Magyarországon ezt a fajta hitelezési formát, mivel rettentő kockázatos egy ilyen térségben, ahol csúszik szét minden.

Ennyi.

Akkoriban - mitn ahogy ma is - az egyszeri állampolgár csak és kizárólag egyetlen paramétert nézett a hitelfelvételnél: a havi törlesztőrészletet. Nem érdekelte a futamidő (120 hónapos futamidejű lízing az autóra, miközben esze ágában sem volt megtartani 10 évig), a hitel várható kockázata (pl. árfolyamkockázat) vagy a hitelezéssel járó kötöttségek (nem szabadon adható-vehető a hitel fedezetéül szolgáló ingó vagy ingatlan vagyontárgy). Csak és kizárólag annyit néztek, hogy "gyóóó, a svájci font vagy milyen hitel csak húszeszer havonta, azt röhögve kifizessük, mama". Aztán vették ész nélkül "ótépére" (mert nem tudták azt sem, melyik banknál van a kölcsön) a házat, autót, lapostévét, mikor mit.

Ezen a téren a forinthitelek hátrányban voltak, mert a devizahitelek törlesztőrészletei jóval kedvezőbben alakultak. Csak azon már senki sem gondolkodott, hogy vajon ez mindig így marad-e. A bankoknak jó volt, mert rengeteg hitelt helyezhettek ki, hiszen olcsó volt, az ügyfeleknek jó volt, mert úgy vásárolhattak ész nélkül, hogy közben a fizetésük épp olyan alacsony volt, mint előtte - aztán végül borult a bili.

Arra azért senki sem gondolt, hogy a forint ilyen brutálisan le fog szerepelni a nemzetközi pénzpiacon!

És erről nem a hitelfelvevők tehetnek!

> Jaj hagyjuk már ezt a kajli dumát

Pedig akkoriban erősödni látszott a forint a frankkal szemben. Természetesen nem nagyon, de mégis. A hosszútávú kilátások szintén lehettek optimisták, a nyugati gazdasági színvonalhoz közelítés hihető volt, a közelgő csatlakozás is az Euro zónához. Hosszútávon azért voltak bőven, akik azt gondolták, hogy a gazdaság gyorsabb ütemben fog növekedni, mint az Európai átlag, a forint erősödése fokozódni fog mondjuk 5 év távlatában. Hogy ez nem valósult meg, sőt olyan negatív eredményt értünk el ezen a téren, amit előre a legpesszimistább véleményeket tükrözi csak, az más kérdés. Akkor és ott azért lehetett számolni azzal, hogy a forint erősödni fog, hogy milyen mértékben, az persze attól is függ, ki mennyire volt optimista.

Egy ideig amúgy tényleg erősödtünk, bár nem túl nagy mértékben. Hogy a [link] görbe nem kezdett még jobban ereszkedni, az egy dolog, de mondjuk 5-10 évre előre gondolkodva ez is benne volt a pakliban, még akkor is, ha voltak azért már figyelmeztető jelek.

Gondolom azért a bankok az első pár év után, mondjuk 2002 környékén már azért tudták, hogy erre csúnyán rá is lehet faragni, de hát ugye nem az ő pénzük bánja. A piac meg igényelte az olcsó hitelt, tehát fel is lendült a biznisz. De az első időszakban, mondjuk a 2000-ben még ők sem feltétlenül gondolták azt, hogy ebből ekkora probléma lesz. Utána meg nem nagyon kellett győzködni az embereket, az emberek akartak frank alapú hitelt.

Utólag visszanézve persze egészen mást kell kiemelni, egészen máshogy látja az ember a dolgokat, mint ami ott és akkor zajlott le. Ez pont olyan, hogy ha egy kormány gátat épít, az nem nagyon vonul be a köztudatba, nem mondanak érte köszönetet, sőt biztos vannak, akik felesleges pénzkidobásnak gondolják. Árvíz után már egészen máshogy vélekednek az emberek, és ez így is van rendjén. De ha a kérdés az, hogy mit gondoltak az árvíz előtt, akkor azt kell nézni, és nem azt, hogy mit gondolunk ma róla, hiszen nem ez a kérdés.

Szó szerint utánam dobták a devizahitelt.

Észrevettem, hogy 2006.07.-2007.07. közötti időszakban 16%-al erősödött a jó magyar forintunk. Na, gondoltam egyet, ha nekik 16% veszteséggel is megéri a buli, akkor én szívesen fogadok anyagi támogatást.

Azt persze nem gondoltam, hogy végül még a Provident sem fogja refinanszírozni a felelőtlen bankot, és a növekvő kamat miatt majd engem sarcolnak.

A bankszövetség 2008-ban az alábbiakban jellemezte a helyzetet:

" A hazai kereskedelmi bankok piaci pozícióik erősítése, valamint nemzetközi összehasonlításban is magas profitabilitásuk fenntartása érdekében mind intenzívebben igyekeznek kihasználni, hogy svájci frankban, illetve euróban a hazainál lényegesen alacsonyabb kamatok mellett tudják refinanszírozni magukat: a kockázatok döntő többsége ugyanis közvetlenül az ügyfeleket terheli. Közvetve viszont a hitelportfóliók minősége is romlik, amit a hazai bankok nemzetközi adósminősítési besorolásaiban az elmúlt időszakban bekövetkezett negatív változások is világosan jeleznek. " HORVÁTH EDIT–SZOMBATI ANIKÓ

Be kell valljam játékfüggő vagyok, szeretem a kockázatot, egyszer kártyán játszottam el egy családi házat, de most az árfolyamkockázattal szerencsém volt, 2008-év végén lezártam a hitelem. Sejtettem, hogy amíg ész nélkül nyomják a piacra a devizahiteleket, addig nem fog gyengülni a forint -csak azután-.

Megtanulta mindenki a leckét, ugye? A piramisjátéknak mindig a csúcsára kell helyezkedni, sosem az aljára!

Idézet a bankszövetség 2005 évi hitelintézeti szemléből -negyedik évfolyam 5–6. szám-

"Az elmúlt másfél évben a kedvező külső tőkepiaci környezet különösebb nehézség nélkül lehetővé tette a változatlanul magas hiány fedezését. De ez nem lesz mindig

így. A külső feltételek viszonylag rövid idő alatt is romolhatnak, ami a befektetői várakozások gyors megváltozását válthatja ki.

 Növekvő árfolyamkockázat: az előbbi két folyamatból következően nő annak a kockázata, hogy a fenntarthatatlannak ítélt pályáról egy jelentősebb mértékű valuta leértékelődésen keresztül tér vissza a gazdaság az egyensúlyi pályához. "