Mikor lesz nálunk európai életszínvonal?

Ha majd belátjuk, hogy a szabad verseny és a picgazdaság a legjobb dolog, amit elérhetünk.

Ha a legeslegtöbb pénzünket oktatásba fektetjük.

Egyszer olvasd el a miért buknak el a nemzetek könyvet.

és gondolkodj.

Mikor értitek meg, hogy Közép-Európában vagyunk, és ehhez mérten közép-európai színvonalban voltunk, vagyunk, és leszünk is?

Így volt ez már száz éve is, Romsics Ignác történészprofesszor összevetette a '30-as, '40-es évek Közép-Európáját, birtokolt autók és rádiókészülékek száma, közvilágítás kiterjedtsége, bérezés, írástudás és minden egyéb terén. Pontosan az jött ki, ami ma is van: Ausztria és Csehország gazdagabb, mint Lengyelország és Magyarország, ezek pedig gazdagabbak, mint Bulgária és Románia.

Mindig így volt ez.

Sőt, még egyazon adott országon belül is fejletlenebb viszonyokat találunk nyugatról keletre haladva. Az egykori Csehszlovákiának is a cseh részei voltak iparosodottabbak, módosabbak a szlovákiaival ellentétben.

Az egykori Monarchiában is Galícia és Erdély volt a legszegényebb. Ám Románia számára már Erdély a legmagasabb színvonalú terület ma, mert ami nekünk kelet volt, az nekik már nyugat.

Magyarországon, egy ilyen csöpp kis országon belül is a keleti megyék a lemaradottak, a nyugatiak urbanizáltabbak.

Ne mindig csak a nyugati határok felé tekintsünk, hogy lám, Ausztriában milyen jó. Lássuk azt is, hogy tőlünk ugyanúgy közvetlen szomszédságban keletebbre Romániában, délkeletre Szerbiában, és még lejjebb Bulgáriában a minimálbér 47, 45, illetve 44 ezer forintnak felel meg, a mi 93 ezres minimálbérünk, ami pedig ennek a dupláját teszi ki, számukra álomnak tűnik.

És így is van, keletről mindenki ide, hozzánk, illetve Szlovákiába és Lengyelországba tart. Mi pedig Ausztriába és Németországba.

Azon a színvonalon élünk, ahol régió szerint lebontva természetszerűleg vagyunk. Nem ugrunk ki belőle, nem is maradunk el attól.