Ha el akarnátok menekülni Magyarországról a törvény elől, melyik országba mennétek?

Thaiföld, Indonézia, Malajzi vagy valami csendes-óceáni sziget polinéziában, esetleg Szomália.

Vagy, elhiteted magadról, hogy afgán/szír/líbiai menekült vagy és akkor szinte bármelyik nyugati EU államba beengednek.

Ha már bűnöző vagyok, nagyban szeretném tolni. :D

Ha valami hatalmas bűntettet követnék el, az első lépésem az lenne, hogy fognám minden pénzem, és eltűnnék a nyilvánosság színe elől (egy dél-alföldi elhagyatott tanya tökéletes helyszín lenne számomra). Természetesen előtte minden terhelő bizonyítékot megsemmisítenék, valamint letiltanám a telefonom és egyéb technikai eszközeim, hogy ne tudják bemérni a hollétem. Egy határ menti kisboltban vennék egy nyomógombos telefont meg SIM-kártyát, és felhívnám a haverjaimat, hogy állítsanak nekem ki hamis iratokat (személyi igazolvány, útlevél, anyakönyvi kivonat, általános iskolai és érettségi bizonyítvány, esetleg diploma, konkrétan kreálnék magamnak egy teljesen hamis életet), majd elkezdeném szervezni a halálomat és a temetésemet. A terv a következő lenne:

-Beszereznék egy kevés Atropa belladonnát (nadragulya), ami mérsékelt mennyiségben 42 óra hosszat tartó kómát okoz, s olyannyira lelassítja a szívverést és lélegzetvételt, hogy gyakorlatilag tetszhalott leszel.

-Beszélnék egy bizalmasommal, hogy miután bevettem a mérget, és hatni kezdett, tárcsázza a mentőket. A lelkére kötném, hogy mondja azt, csak be akarta hajtani rajtam a pénzét, amit kölcsönadott (legyen igen nagy tételről szó), de én nem fizettem, inkább menekülőre fogtam. Megfigyeltetett, s a nyomomra állította pár barátját, akik kiszimatolták, hol bujkálok (azonban nem adhattak jelet magukról, s nem is léphettek velem interakcióba, ez volt a parancs), és ezt hűséges pribékként jelentették is neki. Ő azonnal kocsiba ült, és elszántan hajtott az úti céljáig, azaz a tanyához, ahol elbújtam. Mikor belépett a házba, felkutatta az összes szobát, kiabált, fenyegetőzött, azonban a hálóba érve már csak az élettelen, mozdulatlan testemet találta meg, s csupán azért hívta ki a mentőket, hogy ne kenjék rá az ügyet, hiába volt rá indítéka.

-Gyorsan összepakolná néhány fontos cuccomat és a pénzemet, megsemmisítené a telefont a SIM-kártyával és a mérget tartalmazó fiolával együtt, majd várna a mentő kiérkezéséig.

-A kórházba érve titokban lefizetne egy orvost, hogy ne boncoljanak fel, s a halotti anyakönyvi kivonatban öngyilkosság szerepeljen a halál okaként, amelyet a cián halálos dózisának kétszerese okozott.

-Intézze el még aznap, hogy egy helyi temetkezési vállalkozóhoz kerüljek, akit szintén fizessen le, hogy intézkedjen a "temetés" felől. Olcsó koporsó és fejfa, meg egy gödör, néhány cimbora, egy rövid szertartás, és sínen vagyunk.

-Mivel elég hamar meg lehet fulladni a föld alatt, intézkedjen a "temetés" lehető legrövidebbé tételéről, majd küldje el a vendégeket halotti torra, csak pár embert hagyjon (akiket előtte beavatott a dologba), akikkel a lehető leggyorsabban kiásnak. Miután ez megvolt, s én szerencsésen magamhoz tértem, hagynám, hogy ők kibulizzák magukat, míg én egy fuvarral (amit szintén haver intézett) azonnal Szerbia felé venném az irányt.

-A hamis irataimmal örülnék, ha nem buknék le, bár profi bűnöző lévén, öreg hiba volna zöldfülűekre bíznom a dolgot, így nyilván a "szakmában" jártas haverokat bíznám meg vele.

-Szerbia déli részén meghúznám magam, s bérgyilkosságokat vállalnék nem kevés pénzért, hogy legyen elég pénzem plasztikai műtétekre, majd valódi iratok csináltatására, és emigrálásra.

-Amint elég pénzt szedtem össze, kés alá feküdnék, és úgy átszabatnám az arcom, illetve a testem, hogy még a saját anyám se ismerjen fel. Elégedetten távoznék.

-Ezután Szerbiában lefizetnék pár hivatalnokot, és immár szerb állampolgárként, hivatalos iratokkal, ámbár egy hamis, de ártatlan élettel emigrálnék Peruba.

-Letelepednék, és miután szépen megtanultam a nyelvet és a helyi szokásokat, felvenném az állampolgárságot, s ismét nevet változtatnék, s szintén lefizetnék pár hivatalnokot, hogy intézzék úgy a hivatalos irataimat, mintha Peruban láttam volna meg a napvilágot, s el sem hagytam volna az országot.

-Hogy ne essek ki a gyakorlatból, droglabort üzemeltetnék, és a közeli banánköztársaságokkal üzletelnék, drogdílereket alkalmaznék meg bérgyilkosokat, valamint alapítanék egy céget, hogy fenntartsam az ártatlan látszatot.

-Dőlne a lé, én pedig boldog lennék a kis maffiámmal, bár biztosan akadna jó pár kellemetlenkedő alak, aki az életemre akarna törni, mivel tönkretettem jócskán az összes üzletét, ezzel megfosztottam őket egy elég jelentős pénzösszegtől. Nagy valószínűséggel vagy a yardok kapcsolnának le, vagy valamelyik nagy drogkartell bandaháborújában veszteném az életem, esetleg nemes egyszerűséggel bérgyilkosokat küldenének rám, de az biztos, hogy baromi gazdagon érne utol a vég, és igen kalandos, izgalmas életet élnék. :)

Persze a hatalmas tervem tele van buktatókkal és néhol már-már ocsmányul felszínes, de nem volt kedvem kidolgozottabb szökési tervet írni, bocsi. :/ :D

(Egy egyébként onkológusnak készülő, 15 éves lány)