Ha egy országban igen súlyos helyzet támad -- pl. valami nagyon kemény diktatúra, (polgár) háború, népirtás stb. --, akkor kinek nehezebb? Annak, aki elmenekül, vagy annak, aki marad?
Aki elhagyja a hazáját, az bárhová is megy, mindenhol idegen lesz, de ha aztán egyszer hazatér, már otthon is idegen lesz. Ezt nem mindenki tudja feldolgozni. Azt is csak azok tudják felfogni, milyen mindent hátrahagyni, családot, otthon, munkát, vagyont -- nincstelenül boldogulni idegen országban még békeidőben is nagyon nehéz, nem is sikerül sokaknak --, akik már átélték ezt. Bár az életük ugyan nincs olyan közvetlen veszélyben, de ez sem mindig igaz feltétlenül.
Aki meg marad -- amellett, hogy nem egyszer az is elveszít ugyanúgy mindent, mint az, aki megy, és a megsemmisülés közvetlen veszélyével is szembe kell néznie --, gyakran vádolja őket azzal, hogy elmenekültek a legnehezebb helyzetben, és a könnyebb utat választották. De tényleg könnyebb?
Van erről véleményetek, netán tapasztalatotok?
Egyesnek: sokszor a család tart vissza. :)
Kérdezőnek: nem lehet általában megmondani. Mindenkinek egyszer csak kialakul egy helyzet, hogy lépnie kell, vagy nem. Ha ilyen helyzet nincs, csak kevesen csinálnak maguknak. A többség passzív. A többség gondolkozik rajta. Az aktívak mindig tudják, hogy mit csináljanak, és hogy az nekik miért jó. És mások prioritásait ritkán értjük meg, ha a sajátjaink mások. :)
Ez a te kérdésed hasonló ahhoz, hogy az öngyilkosság bátorság vagy gyávaság....mindenki mást fog mondani.
Ez igaz, de hát csak elméleti a kérdés. Néha gondolkodom ilyeneken.:-))
Köszönöm az eddigi válaszokat, de persze nem zárkózóm el az újabbak elől sem!:-)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!