Munkaügyi központba ezután visszamenjek? (Bővebben lent. )

Az a helyzetem, hogy már amióta az iskolából kijöttem. Lassan kerek egy éve. 2012 Májusán érettségiztem, és azóta vagyok itthon...

A balesetem is, ami 4(2009) éve történt velem, ami részben az én hibám miatt volt, de hát ember vagyok én is ilyen előfordulhat. A rosszul összeforrt 4-5-ös csigolyám, és a 4-5 csigolyám között lévő enyhén 2-3 mm-ert benyomódott porcom miatt nem tudok fizikai munkát végezni sokáig (Általában egy nap 20-30 percig, és ha sokat hajolok, akkor nekem nyekk, mert érzem, ahogy feszül a jobboldali ízületem, ami a csípőm jobboldalán van. Nem messze a jobb vesémtől, és aztán, ha tovább folytatom, akkor is az itthon is végzett, vagy, ha esetleg munkahelyen végzett tevékenységem, akkor előbb felforr ez a hely, amire rázuhantam még anno, és utána mintha feldagadna. Aztán meg a fájdalom egyre csak fokozódik. Végül meg már olyan szintre kerülök, hogy az egész napomat végig kell feküdnöm, mert nem bírok csinálni semmit sem még 10 percig sem.), és ez tudom egyáltalán nem jön jól a munkáltatónál... Mert, ha meg kéne állnom 5-10 percre is, ha begörcsöl a sérülésem helye, és ezzel együtt a rosszul összeforrt csont is, vagy beáll a hátam, akkor meg jön a világ vége hangulat a munkahelyen című nóta... Érettségim van, és elég jól beszélek angolul is. Tanulni azért nem mentem tovább, mert nem terveztem, és nem érzem értelmét görnyedni tovább a padban. Különben sincs miből... De ez már egy másik történet.

Ezen kívül szeretnék még két nyelvet a németet, és az oroszt megtanulni, mert nekem ezek a vágyaim. Az önéletrajzom is idáig még csak 1 helyre adtam le, de majd fogok még tovább menni, és nem állok meg, mert nem szabad. biztos, hogy van itt olyan munkahely, ahol engem is szívesen látnának. Pedig nem vagyok finnyás ilyen tekintetben sem. Mert egyszerűen a munkaügyi központos tapasztaltaim felidegesítettek, hogy szinte semmi támogatást sem adtak.

Nem hajtok a segélyre, se semmi ilyesmire, mert nem akarok ingyenélő lenni, és már a család is csak b*szogat, hogy menjek el dolgozni. (Oldjad meg!) Mind azt mondja nekem non-stop. Ha meg mondom nekik, hogy keressenek az ismerősi körükből valakit, aki az érdekemben tudna nyilatkozni, hogy jól jönne bármilyen állás. Ha a gerincem nem lenne sz*r bevállalnám a fizikait is. Ez tiszta poszt-szovjet mentalitás...

Azzal jönnek, hogy (Oldd meg!). Milyen dolog ez már? Az anyám az, aki egyedül felfogja, hogy itt mi a frász van, hogy nem megy ez egyik napról a másikra...

Én is szeretnék saját lakást, saját független életet élni, de nem más vérét szívva. De hát, ha egyszerűen nem tudok elindulni sehova sem részben a magam döntései, és a mások keresztbe tétele miatt, akkor hogy várhatja el az ember azt, hogy vidám legyen, és boldogan keljen mindennap, és menjen munkába, vagy bárhova... Na, de ez már egy másik történet.

A munkaügyi központba amikor kerek 7-8 hónapig (2012 májusától) voltam beregisztrálva, akkor eljártam mindig azokra az időpontokra, ameddig kellett. Munkahelyeket is kerestem az interneten, de semmi értelmes nem volt, mert egyszerűen nagyon rossz volt a legtöbbnek a megközelíthetősége is. 2 helyre is leadtam az önéletrajzomat addig az első 1 hónapban, ameddig általában az ember hú de lelkes. Jó! Tudom ez kevés volt az erőfeszítések tekintetében, de attól még ez a társadalom hogyan képes ezt elvárni, hogy te magad vagyis az egész lényed csak a munkakeresésre szenteld? Arra nem képes gondolni, hogy neked inni, enni, aludni, társasági kapcsolatra, és még más teljesen egészséges emberi ösztönök megélésére van szükséged. Na kb. ez jött le félig nekem a munkaügyi központ esetében, mint tapasztalat.

Ez az ultra semmis jellegű látszat. A látszat segítségnyújtás. Mintha ő rajta nem múlna, ha az irodára bemész, és megkapod a sorszámot is, amit te ki is vársz becsülettel. Az nem erőfeszítés, hanem valami nagy 0 dolog, amit bárki képes megcsinálni. Mintha mást nem kellett volna tenni azért, hogy te bemégy a MÜK-be, és az idődet, és életenergiádat arra fordítsd, hogy segítsenek neked munkát találni.

Amikor a sorszámom megkapását követően bejutottam az irodára. Ott az első alkalommal egy elég kedves hölgyet fogtam ki, akin éreztem, hogy azért jó volna, ha adhatna nekem munkát is, de éreztem azt is, hogy sajnálja, hogy nem ő a felelős érte. Ilyen is van... Ez volt az első tapasztalatom. De aztán amikor anyám is mesélte, hogy az ő idejébe 20-30 éve, hogy mik voltak, és milyen feltételek is a MÜK-ben, hogy segítettek neked is, és sz*rásig volt a munkahelyek száma... Azok az idők. Igen azok az idők neki jók voltak. Nekem meg ilyen romlott lerombolt gyenge lábakon álló talapzatról kell nekem is libikókázni. Tehát ilyen h*lye helyzetben kell téblábolni.

Na, de tudom ezek következményei a sok-sok történelmi folyamatnak. Na de könyörgöm! Hogy képesek ilyen 0 empátiával, és ilyen szégyentelen "nem számít a másik csak én" felfogással ezek az "emberek" együtt élni. Aztán amikor mindig havonta megjelentem a nagy semmiért, hogy valami változás történt e. Mondtam én őszintén, hogy keresek, de nem találok semmit, ami a gerincem miatt ne tudnék akadálytalanul elvégezni. Csak olyan munka van, ami a gerincem miatt ki van csukva. Mint említettem elvállaltam volna, ha a gerincem nem lenne ilyen sz*r, és akkor még az utat sem hoznám fel, hogy az akadályozó, és fárasztó. Hanem egyszerűen elindulnék, és nem érdekelne, hogy a magyarországi utak, bármilyenek lyukasak is, és baleset veszélyesek, akkor mennék a havi betevőért dolgozni. De, hát így mit tudjak csinálni?

Aztán meg az 5-ik hónapban kaptam telefont, hogy mehetek a munkaügyi központba a szokásos havi vizitre... Ekkor nagyon kezdtem elveszíteni a türelmem. Aztán még kivártam becsülettel ezt a sort is, amelyik előttem volt, és különben is ekkor érdekes gyorsan sorra bírtam kerülni. Na aztán meg amikor elindultam be az irodára kifogtam egy fiatal vicceskedő lányt, de azon is éreztem, hogy "Hát ez van." című hozzáállással rendelkezik. Nincs ezekben egy deka változásra való vágy sem? Ezt egyszerűen nem tudom értelmezni egyáltalán, hogy ilyen droidokat, hogy képesek beültetni ilyen kulcsfontosságú társadalmi helyzetek megoldására létrehozott munkahelyekre. De hát igen... Magyarország.

Minden sz*rt lemásolnak ide, ami (csak) nyugaton működik, de le sem sz*rják, hogy előbb, ha valamit ide lemásolunk a saját részünket is tegyük bele, vagyis előbb a helyi viszonyokat mérjük csak fel, és aztán azok figyelembe vételével is átszabva a helyi közegnek megfelelően lehet ide telepíteni az ilyen különböző, és más külföldön is működő modelleket. Nem pedig kompletten ide lemásolni azokat, vagy használni az észt, és alaposan meggondolni, hogy mit is akarunk létrehozni. Na, de tudom! Ez már politika, ami nagyon mocskos.

Remélem el is tűnik innen...

Visszatérve a témára. Az a helyzet, hogy a napokban egy ismerősöm beszélt velem nem egyszer, hogy nem e mennék vissza a munkaügyi központba, és vállalnék e közmunkát. Aha! A gerincem miatt ez ki van csukva. A tapasztalataim nekem mást mondanak. Ezért is én nem fogok visszamenni oda. Ehhez mit szóltok?

Előre is köszönöm a válaszotokat.