Mi a gyarmati típusú nemzetközi munkamegosztás?

A nagyjából 1960-as évekig tartó, több száz éves gyarmati rendszer lényege, hogy egy ország megszállt egy másikat, vagy átvette a közigazgatást, vagy nem, de az irányítást mindenképpen, és az adott ország minden kincsét egyszerűen hajóra tette és hazavitte. A műemlékeit, a nyersanyagkincsét, mindent, amihez hozzáfért, és amit a saját, senki által nem korlátozott lelkiismerete megengedett. Ezért lehet ma Berlinben Pergamon múzeum, ezért vannak tele a brit nagy múzeumok a világ összes műkincsével, közöttük sok egyedülállóval. Ezek még látszanak, az elrablott nyersanyagokat már felhasználták. De sok európai nagyhatalom ettől az, ami.

A mai nemzetközi munkamegosztás egyes szegmenseiben (fontos tudni, hogy nem mind és nem mindenütt) alkalmazott munkamódszerek, illetve azok haszna nagyjából a gyarmatokon alkalmazott módszerekkel és hasznával egyeznek meg. Egy szerény példája ennek, amikor a magyar éves költségvetésnél két háromszor nagyobb bevételű monopóliumoknak van pofájuk a beruházás felét velünk megfizettetni (félreértés ne essék, elgondolkodtató, miért asszisztálnak ilyen lelkesen ehhez egyes politikusaink). Majd utána van képük adómentességet, vagy jelentős adókedvezményt kérni arra hivatkozással, mennyi munkaerőt alkalmaznak. Ha egy ilyen esetben lehetőség lenne a profit valódi meghatározására, a más (hazai) munkáltatók helyzetével való összehasonlításra, akkor válna világossá, mit jelent a gyarmati típusú munkamegosztás.

És ami nálunk megy, még szolid változat. Az annyi zaklatottságot eredményező romániai cianidos aranykitermelés óvodások gyermeteg játszadozása egyes dél-amerikai üzemekhez képest, ahol sok négyzetkilométeres mérgező elpusztult táj vesz körbe ilyen üzemet. Az őserdőkben is.