Miért vagy jobboldali vagy baloldali?

Inkább az a kérdés, hogy miért nem?

Jobboldali: mert jobb dolgom is van annál, mint hogy másokat gyűlöljek, lenézzek, illetve a kiszipolyozásukból kovácsoljak előnyt.

Baloldali: nem gondolom azt, hogy a mindent ingyen mentalitás motivációt szül. Egyik szociális szolgáltatásnak sincs értelme, ha nincs megfelelő oktatás. A baloldal legundorítóbb húzása, hogy fölösleges munkahelyeket teremtenek.

azért vagyok jobboldali, mert elítélem a kommunista és liberális bűnöket, amiket a nemzet ellen követtek el, most is a ballibek mind mennek clintonnéhoz, baromzóhoz és hasonló magayrgyűlölőkhöz, hogy a magyarságot tönkretegyék!

igazi hazaárulók! lopós, csalósok!

Jobboldal. Nem értek egyet az alanyi jogon járó dolgokkal meg a telejs egyenlőséggel, hiszen ha valaki többet tanult és többet dolgozik mint a másik, akkor éljen is jobb körülmények között.

Ezenkívül inkább a hagyományos családi-keresztyén értékekkel értek egyet. Nem szeretem a kicsapongó, (mai értelemben) modern liberális dolgokat.

Továbbá számomra nagyon fontos az, hogy én magyar vagyok. Nem nézek le másokat ha német szlovák román vagy akármi, hiszen legyen mindenki büszke a saját nemzetére.

tegnap 20:02

Imádom a jobboldali emlékezetet ill. annak hiányát. Persze, amikor Orbán, a bocskoros paraszt ment ki Brüsszelbe kanosszát járni, hogy megvonják az EU-s pénzeket Gyurcsánytól, az nem volt undorító, haza elleni cselekedet? Undorítóak vagytok, jobboldalinak hazudott sz@rkeverők, még azt sem tudjátok, hogy pl. mit jelent a jobboldali gazdaságpolitika, máskülönben szemen köpnétek Vikirályt!

Nem tudom mi az hogy jobboldali vagy baloldali azaz tudom de annak a politikához semmi köze.

Magyarországon a magyarok szempontjából hasznos dolgokat tartok fontosnak.

A kérdés nagyon jó, és a válaszok - mivel jó szándékúak - mutatják, miért tartunk ott, ahol tartunk.

Nagyon határozottan szeretném leszögezni, hogy minden fenti válaszoló válaszát tisztelem és nagyra becsülöm. Emellett - minden bántó él nélkül, sőt a bántás leghatározottabb tagadásával - mégis a válaszokkal szeretném a fenti állításomat igazolni.

#1: a jobboldalnak egy sajnálatos tulajdonsága az említett gyűlölködés, bár ez nálunk különösen erős, mégsem alaptulajdonsága a jobboldaliságnak. A baloldal legundorítóbb tulajdonsága pedig nem a baloldaliságnak a tulajdonsága, hanem néhány ostoba, ezen elver hivatkozó politikusnak.

#2: ha a centralista liberális ennyit tenne, akkor inkább egy nihilista hippi lenne, mert ezek sem a centrumnak, sem a liberalizmusnak nem tulajdonságai (de lehet, hogy a mondás szellemes).

#3 az igazi jobboldali nem gyűlölködő, jobboldali gondolkodás a kommunizmus létezése előtt is volt, akkor mit kellett gyűlölni? Ez csak egy ma nálunk sulykolt szlogen, aminek kizárólag a gondolkodásról való leszoktatás a célja.

#4 a múltba révedés a tudatlan "jobboldali" tulajdonsága, akitől mindössze ennyi telik. A saját értékrend követése pedig lehet jó és rossz, az nem "oldal"sajátosság.

#6: az alanyi jogon járó dolgok fontosak, például az, hogy értelmesen elmondhatod a véleményed és ezért senki nem vonhat felelősségre. Ha vonhat, sérült az alanyi jogod. A politikai egyenlőségnek semmi köze a matematikai egyenlőséghez, az egyetlen, ami közös bennük, maga a szó. A család, vallás, hazafiság pedig nem oldalfüggőek, csak a jobboldal szeretné kisajátítani magának ezt.

Ezután pedig illik indokolni a fenti kritikákat. Ezt nem könnyű röviden. Így kénytelen vagyok szembenézni a hiányt felvető kritikákkal, amit - ha helytállók - látatlanban elfogadok. Tehát.

Mindkét oldali elveknek sokféle tulajdonságuk van, követőik nyilván közülük a számukra legkedvesebbek miatt lettek a hívei. Nem érdemes tehát egy egy személy tettein, gondolkodásán át megítélni az elveket, mert lehet, hogy az illető félreért dolgokat, vagy az adott helyzetben nyilvánul meg hamisan. Jobb, ha magukat a tulajdonságokat vizsgáljuk.

Mindkét oldalnak sok fokozata van, csak az azonosakat érdemes összehasonlítani. Az egyenlőség, gondoskodás, tisztesség, hagyományok, mások megbecsülése és hasonló tulajdonságok mindkét elv részei, legfeljebb eltérő fontosságúak azaz a sorrendben van eltérés. Sok más tulajdonság is felsorolható mint közös, de a leglényegesebb választóvonal, ami nem közös bennük, az az alábbi.

A jobboldal a gazdaság és társadalom működését a tőkéből vezeti le. Ezen elv szerint a tőke teremti a munkalehetőséget, a szervezettséget, azon keresztül minden értéket, amely szükséges a társadalom hatékony működéséhez. Az egyenlőtlenséget abban az értelemben tekinti természetesnek, hogy az eltérő adottságok miatt eltérő lehetőségek vannak a tőke koncentrálására, de hozzáteszi, hogy akinek erre objektív módja nincs, azt segíteni kell (lást karitatív tevékenység).

A baloldal ugyanezt a működést a munka értékteremtő erejéből vezeti le, tehát itt az ok és okozat felcserélődik. Nem a tőke teremt munkalehetőséget, hanem a munka teremt tőkét. Ezért itt a hangsúlyok a munka köré csoportosulnak, a szervezettséget, egyensúlyt a munka hatékony működésének biztosítására kell megteremteni. A többi (fent említett) tulajdonság szükségességét is ebből vezeti le, nem a tőke létéből. Ezért a versenyt is másképpen értelmezi, mint a tőke-elvű gondolatkör.

Liberális gondolkodás a jobboldalhoz ugyanannyira közel áll (sőt elválaszthatatlan), mint a baloldalhoz. Csak az egyiknél a szabad verseny és az egyén szabadságának hangsúlyozása jelenti ezt, a másiknál viszont a munkához való jog, a javak mindenkihez való eljutása a fő szempont.

Az egyenlőség nem az emberek egyenlőségét jelent, csak hibás (vagy félrevezetni szándékozó) értelmezésben van így. Az egyenlőség a jogban van. Mindenkinek vannak alanyi jogai, bármire tekintet nélkül. Mindenkinek van a lehetőségekhez elvehetetlen hozzáférése. De nem mindenki él velük azonosan. Mindenki tanulhat, de nem mindenki lesz kitűnő. Mindenki dolgozhat, de nem mindenkinek lesz azonos fizetése. Mindenki vállalkozhat, de az egyik megbukik, a másik meggazdagodik. Viszont senki nem juthat hozzá olyanhoz, vagy tehet olyant, ami másnak káros (szemléletesebben: amit önmagára nézve nem venne szívesen). A liberalizmus szabadsága és az egyenlőség jogai tehát nem parttalanok. A szabadságom addig terjed, amíg ezzel nem korlátozom másét. Egyenlő vagyok bármihez való hozzájutásban, de hogy egyenlően élni is tudok-e vele, kihasználni tudom-e, az bizony már tőlem függ. És ekkor - saját magam és nem más miatt - bizony hátrány is érhet.

Ha ezeket az elvi különbségeket megértjük, meg tudjuk beszélni, és ezek alapján tudunk - ha nem is mindenben, de nagyon sok dologban - közösen cselekedni, akkor mindegy lesz, milyen oldal, mert közösen megyünk előre, méghozzá nagy léptekkel. A totál egyenlőség viszont rettenetesen unalmas lenne, egy filozófus szerint a változatosság gyönyörködtet. Eredményt meg gyűlölködve, rosszkedvűen, nem lehet elérni, csak jó közérzettel.

A jobb és baloldal mesterségesen kitalált nemzetmegosztó kategóriák.

Van nemzeti és nemzetellenes.