Magyarnak lenni vallás, vállalás?

Vallásnak titulálni kicsit túlzás szerintem...

Hogy vállalásnak vállalás-e, az sok mindentől függ. Egy közösség, melynek közös a kultúrája, a gyökere, és a magyar közösség egy nagyjából összefüggő ábrát alkot. Hogy itt ki mennyit vállal a magyarság feladataiból, ki mennyire ápolja a hagyományait, vagy éppen ki mennyit tesz érte/hozzá, az egyénfüggő... Még akkor is, ha valakinek vagy az egyértelmű MUSZÁJ vagy az egyértelmű NEM MUSZÁJ természetesnek is hangzik...

Vannak olyan helyzetek azonban, amikor vállalni kell azt, hogy valaki magyar, ha akarja, ha nem. Ilyen például az, hogy valaki magyar állampolgárként Magyarország törvényeit köteles betartani. Vagy egy másik országba való beutazáskor a magyar állampolgárokra érvényes útlevél- vagy vízumkényszer szerint jár el...

Vagy mondok egy szélsőséges példát: drága északi szomszédaimnál jártam, és az utcán magyarul beszéltünk. Erre akaratlanul is következményeket vállaltunk, mivel egy kopasz társaság csúnya hangnem beszélt, amelyből én csak annyit értettem, hogy "k-rva" meg hogy "magyarszki"... Az ügynek egyébként csak az lett a vége, hogy gyors léptekben elfutottunk.

Csak a mélymagyarok szeretnék azzá tenni, miközben ők buknak el legcsúfosabban a büszkén, a nemzetet építő módon segítés próbáján.

Mondjuk nagy részük túl buta ahhoz, hogy észrevegye, hogy ők az áldozatai annak, amivel oly hevesen vádolják az "ellenfeleiket": miszerint agymosottak, de cudarul. Mert attól még, hogy ők azt hiszik, hogy a sámándob meg a tarsolylemez tesz valakit Igazi Magyarrá még nem ez a helyzet. Hanem mondjuk az adófizetés, a társak segítése, a magyar nemzet nevének öregbítése az által, hogy valami hasznosat tesznek az életben.

De nem, ők inkább kukákat gyújtogatnak, mert az az Igaz Magyarok dolga.

Nem vallás, csak egy mély érzés. Mármint aki szereti a hazáját, annak. A hazátlan "világpolgárok"nak (akik "mélymagyaroznak") azoknak semmi esetre sem, mert ők bárhol jól érzik magukat, mint a patkányok, vagy csótányok, vagyis paraziták.

Nem kötelező a hazaszeretet, mindenki úgy érez, ahogy a lelki világa diktálja.

Vagy ha egy kicsit, de csak egy kicsit körülnéz, kiderül, ki akarja elpusztítani, és azok nem a saját honfitársai.

Hanem az élősködők.

Ennek meglátásához nem kell belépni a Gárdába, meg a Betyárseregbe, csak józan ész kell hozzá.

És nem a sámándob meg a tarsolylemez tesz Magyarrá, hanem az, hogy tiszteled és betartod a normákat, nem úgy, mint az élősködők, valamint az, hogy az ilyen liberális bomlasztó dumákat figyelmen kívül hagyod. Nem fogok sámán dobbal, sem tarsollyal járkálni az utcán, de tarka rongyokban sem, sem kipában.

Én nem provokálok senkit, ellentétban az említett megélhetési parazitákkal. Nagyon ráérnek, inkább dolgozni kellene, de az büdös nekik.

Vegyük végre tudomásul, hogy melyik országban élünk és próbáljuk meg a "gazdanépet" legalább minimálsan tisztelni, hiszen belőle élünk... tisztelt vadliberális "honfitársaim" ...

Általában egyik sem. Ha valamelyik, vagy mindkét szülőd más nemzetiségű, akkor lehet vállalásról beszélni. Ha mindkét szülőd magyar, akkor inkább csak tény, hogy Te is magyar vagy.

Vannak, akik ezt a tényt, vagy vállalást szinte vallásos áhítattal élik meg. Őket ezért csak tisztelni lehet.

Sajnos gyakori jelenség, hogy egy erős közösségi érzés más közösségek degradálásával, nem ritkán gyűlöletével jár együtt, aminek legfőbb oka, hogy egyes emberek elítélhető magatartását kiterjesztik az illető közösségére.

Kinek mi.

Kezdetben egy sorsközösségbe születés.

Később tudatos sorsközösség-vállalás,

avagy sorsközösséghez tartozáshoz kényszerülés.

Két dolog van ami szánalmas: ha valaki kényszerül de tudatos vállalásnak állítja be vagy ha kényszerül de nem vállalja, hogy kényszerül.

Előbbi erényt csinál a tehetetlenségéből,

utóbbi pedig fúrja a csónakot amiből kiugrani gyáva.

Becsülendő, ha akár kényszerből, akár vállalásból keményen együttevez a sorsközösségével a sorsközösségéért és benne önmagáért, ha már egyszer hozzá tartozik amíg hozzá tartozik.