Hogyan rajzoltad volna át Közép-Európa térképét, ha te dönthettél volna erről Versailles-ban 1919-20-ban?

Kinek lett jobb? Senkinek.

Kinek lett rosszabb? Mindenkinek.

Ha nem így lett volna, nem marakodnának e környéken azóta is folyamatosan. Az egyik, mert úgy érzi kisemmizték (hiába nem igaz ez ebben a formában), a másik, mert folyton attól fél, visszaveszik a szerzeményt (hiába nem igaz ez ebben a formában).

A rossz abban áll, hogy néhány nagyhatalom önkényes érdekei szerint döntöttek és nem kiegyezéssel. Amelyben legalább kicsit mindenki úgy érezhette volna, hogy nem semmizték ki, jutott neki is valami. A szlováknyelvtörvény, a román vegzálás, a Vereckei szoros meggyalázásai, a Vajdaság problémái mind Trianon következményei. Deák megmutatta, hogy egy vesztett forradalom, egy máig fájó kivégzéssorozat ellenére lehet együttműködni. Nem volt az nagyon jó, de a körülmények szinte legjobbika (ez az akkori fejlődésből és nem másból következik). Ennek technikáját kellene megtanulni, de e téren az egész térséget analfabéta politikusok irányítják. Nálunk ezen túl még erőszakos gátlástalan, indulatoktól fűtöttek is.

Németország 1920-as határai rendben voltak. Magyarország annyival lehetett volna több, hogy a Bánát egyes, svábok lakta részei (melyeket '45 után sajnos szinte teljesen kitelepítettek) is hozzánk tartozhatnának, hiszen a Magyarországon élő németség ide kívánt tartozni, ahogyan bemutatta ezt Sopron esete is. Így ma miénk lenne Temesvár (a magyar lakosú Arad), és északon a vegyes, magyar-német lakosú Pozsony is.

[link]

Persze önmagukat sem kihagyva a területi rendezésekből.

Ha tényleg nagyon igazságosak akartak volna lenni, akkor a Szudéta-vidék is meg lett volna osztva Ausztria és Németország között - de ez már irreális elvárás, mert egy vesztes országhoz miért csatolnának még plusz területet.

[link]

Meggyőződésem, hogy így nem lett volna jogalap - és messze akkora társadalmi igény sem - egy újabb háborúra.

--------------

Kedves 10:37-es válaszoló!

Válaszod meggyőznek arról, hogy még mindig milyen nehezen kiszakíthatatóan él a fejekben a múlt rendszer önostorozó terminológiája a "bűnös nemzet"-ről.

A Vix-jegyzéket ugyanis a románok szegték meg, amikor április 18-án, a magyar vonal áttörése után úgy döntöttek, hogy az eredeti Antant-elképzelésekkel szemben a Tiszáig tolják ki a befolyásukat. Tehát átlépték a demarkációs vonalat.

"Hozzátenném, hogy ez nem az első világháborúban a vereségért lerótt bosszú, hanem sok évszázados nemzetiségi ellentét végkimenetele volt. A kiegyezés után például hoztak olyan törvényt, hogy Magyarország területén a nemzetiségi gyerekeknek is kötelező volt magyarul írni olvasni és intézni az ügyeket."

- Ellenkezőleg, a Kiegyezés után a kontinens legszabadabb nemzetiségi törvényei születtek meg, példának okáért bizonyos százalék felett a bíróságokon a magyar mellett egy választott nyelven is lehetett vezetni a jegyzőkönyvet. Erdélyben több román nyelvű iskola működött, mint a Román Királyságban.

A Lex Apponyi, amire célzol, csak annyiból állt, hogy a Magyar Királyság területén mindenkinek kötelező tudnia a hivatalos államnyelvet, azaz a magyart. Mondj egy országot, ahol ez nincs így.

"Emlékezzünk csak mekkora botrány volt a szlovák nyelvtörvény miatt, hogy élhették ezt akkor meg a nemzetiségek?!"

- Ironikus, de a szlovákok ma, 2013-ban nem adnak annyi jogot az ott élő magyaroknak, mint éppen az általad említett Kiegyezés utáni haladó szellemiségű nemzetiségi törvényekben mi tettük azt, ezelőtt százötven évvel.